Lexen jegyzetei

Kérdés

2012-03-03T00:55:00.001-08:00

Szeretnétek-e egy általam leírt hosszabb összeállítást olvasni arról, hogy kell létrehozni eredeti és hiteles fantasy világot?

Oscar Wilde: Az önfeláldozó jóbarát (részlet)

2012-03-03T00:47:00.002-08:00

"- És aztán? – kérdezte egy idő múlva a vízipatkány.

- Semmi aztán, ez a vége – mondta a kenderike.

- De mi lett a molnárral? – érdeklődött a vízipatkány.

- Ó, azt igazán nem tudom – válaszolta a kenderike -, és annyi szent, cseppet sem érdekel.

- Akkor nyilvánvaló, hogy a maga természetéből hiányzik a mások iránti rokonszenv – mondta a vízipatkány.

- Attól tartok, maga nem látja világosan a történet erkölcsi tanulságát – jegyezte meg a kenderike.

- A micsodáját? – sipította a vízipatkány.

- A tanulságát.

- Azt akarja mondani, hogy a történetnek tanulsága van?

- Természetesen – mondta a kenderike.

- Hát ezt – mondta nagyon mérgesen a vízipatkány -, ezt bizony előre is megmondhatta volna. Ha megmondta volna, bizony nem hallgatom végig; akkor én is azt mondtam volna, mint a kritikus: – Ugyan kérem! Különben ezt még most is megtehetem – és a legélesebb hangján azt visította: – Ugyan kérem! – s legyintett a farkával és visszabújt az odújába.

- Nos, mit szól a vízipatkányhoz? – kérdezte a kacsa, aki pár perccel később arrafelé lubickolt. – Sok jó tulajdonsága van bizonyára, de hiába, én már csak anya vagyok s ha egy ilyen megrögzött agglegényt látok, könnybe lábad a szemem.

- Nagyon félek, hogy felbosszantottam – felelte a kenderike. – Ugyanis elmeséltem neki egy történetet, amelynek tanulsága van.

- Ah! – mondta a kacsa. – Az ilyesmi mindig veszedelmes vállalkozás.

És ebben én tökéletesen egyetértek vele."

Füstcsóva elmélet

2012-02-18T04:50:00.000-08:00

Örkény füstcsóva elmélete annyit jelent, hogy ha látunk egy házat, ahol füstöl a kémény, szép, családias, azt gondoljuk, odabent béke van és harmónia. Ezért aztán Örkény szerint csak a füstöt kell leírni. Az író a legszükségesebbre szorítkozik, a többit az olvasónak kell megértenie. Ez a a közlés minimuma (az író részéről) és a képzelet maximuma (az olvasó részéről).

"Hadd vegyem kölcsön egyik mesterem gondolatát. Ő mondta, amit a régi költő így fejezett ki, „A harmat gyöngyként ragyogott a gyep smaragd bársonyán”, azt a mai költőnek így kell elmondania: A fű vizes. De annak, hogy a „fű vizes”, úgy kell hangoznia, hogy a mai olvasó mégis ezt érezze: >>A harmat gyöngyként ragyogott a gyep smaragd bársonyán<<." /Örkény István/

"Az írás leglényegesebb eleme a válogatás, a rostálás, a kihagyás. Az, amit elhallgatok, éppolyan fontos, mint amit kimondok… Néha megbíráltak azért, mert állítólag különleges, szélsőséges, ritka témákat keresek. Azt hiszem, ez tévedés. Én majdnem mindig mindennapos témáról beszélek, elkopott, banális, semmitmondó szavakkal, mert épp arra törekszem, hogy tömören, díszek és cikornyák nélkül, csak a legszükségesebb tényeket közölve megpróbáljam visszaadni a szavak becsületét. Tudja mi a legszebb álmom? Hogy egyszer, ha majd leírok egy üres közhelyet, ha például azt kérdezem, „Kedves Sanyi bácsi, hogy érzi magát?”, akkor csend lesz a színházba, mindenki fölkapja a fejét, és szívdobogva várja a választ. Istenem, csakugyan. Vajon hogy van Sanyi bácsi? És ha Sanyi bácsi azt válaszolja, hogy jól van, akkor mindenki felsóhajt és megkönnyebbül a nézőtéren." /Örkény István/

Még több idézet az írásról/költészetről

2012-02-03T08:22:00.000-08:00

Minden író hiú, önző és lusta, és legmélyebb mozgatójuk rejtély. Könyvet írni hosszú, kimerítő küzdelem, mint valami fájdalmas betegség időszaka. Az ember sosem vállalkozna rá, hacsak nem valami démon vezetné, amit nem ért és aminek nem tud ellenállni.

- George Orwell

Az az ember, aki nem olvas könyvet, semmiben sem különbözik attól az embertől, aki nem tud olvasni.

- Mark Twain

A mennyiség szüli a minőséget. Ha csak pár dolgot írsz, kudarcra vagy ítélve. - Ray Bradbury

A művész semmit nem ér tehetség nélkül, de a tehetség semmit nem ér munka nélkül.

- Émile Zola

Ha megkérdezik tőlem, miért jöttem erre a világra, én, egy művész, azt fogom felelni: azért vagyok itt, hogy nyomot hagyjak.

- Émile Zola

Nem volt könnyű elkezdeni írni. Miután végre megtettem, rájöttem, hogy ez a lehető legközvetlenebb kapcsolat azzal a részemmel, amelyről azt hittem, elveszett, és amelyben egyfolytában új dolgokat fedezek föl. Az írásban megvan a lehetőség, hogy egyszerre sok életet élj, bármelyik időben, bármilyen világban. Kielégíthetem a kutatás iránti lelkesedésem, de át is ugorhatom a tudomány szigorú határait. Beszélhetek a számomra fontos dolgokról, és valaki figyel rám. Csodálatos!

- Virpi Hämeen-Anttila

Az írás az egyetlen dolog, mely közben nem érzem azt, hogy valami mást kéne csinálnom.
- Gloria Steinem

Az írás a legnehezebb munka a világon. Voltam már kőműves és kamionsofőr, és azt mondom neked – ha még nem mondták volna milliószor -, hogy az írás nehezebb. Magányosabb. És nemesebb és felemelőbb.
- Harlan Ellison

A kívülállók azt hiszik, hogy az írás valami mágikus dolog, hogy az ember éjfélkor felmegy a padlásra, csontokat vet, és reggel egy történettel jön le, pedig nem így működik. Leülsz az írógép elé és dolgozol, csupán ennyi a titka.

- Harlan Ellison

Az író tud írni. A nagy író tud nem írni, amikor nem tud írni.

- Ancsel Éva

Minden írónak, akit ismerek, gondjai vannak az írással.

- Joseph Heller

Akkora különbség van a jó és a majdnem jó szó között, mint a villámlás és egy szentjánosbogár között.

- Mark Twain

Alig írnak bármi jót a befelé forduló emberekről. Ez már csak azért is különös, mert húsz íróból tizenkilenc befelé forduló. Azt tanították, hogy szégyelljük, amiért nem vagyunk társaságkedvelők. De az író feladata a befelé fordulás.
- Ursula K. LeGuin

Coleridge drogfüggő volt. Poe alkoholista. Marlowe-t egy olyan ember ölte meg, akit elárulván megpróbált leszúrni. Pope pénzt vett el, hogy egy nő nevét kiírassa egy szatírából, aztán írt egy darabot, amelyben ugyanúgy felismerhető volt. Chatterton megölte magát. Byront vérfertőzéssel vádolták. Még mindig író akarsz lenni? És ha igen, miért?
- Bennett Cerf

Egy történetnek legyen eleje, közepe és vége… nem feltétlenül ebben a sorrendben.

- Jean Luc Godard

Az írás számomra nem több, mint az ujjaimmal való gondolkodás.

- Isaac Asimov

Vagy írj valamit, ami méltó az olvasásra, vagy tégy valamit, ami méltó a megírásra.

- Benjamin Franklin

Hőseimet elkísérem valameddig, majd egy dramaturgiai ponton elengedem kezüket, azon reményben, hogy most már boldogulnak nélkülem. Ekkor ők megkezdik önálló életüket. Ez a festmények, versek, regények, dalok, gyerekek sorsa.

- Vavyan Fable

A papírkosár az író legjobb barátja.

- Isaac Bashevis Singer

A művészet tulajdonképpen nem más, mint áttörni a tényeket és eljutni a valósághoz.

- Pilinszky János

A jó könyv arról ismerszik meg, hogy akárhányszor olvassuk, mindig más.

- Aderson Cooper

Az írásban minden a nyelvvel kezdődik. A nyelv pedig hallgatással kezdődik.
- Jeanette Winterson

Az írás számomra felfedezés; és legtöbbször meglepődöm, hová vezet az út.

- Jack Dann

Nem mondd, hogy világít a hold; mutasd meg a törött üvegen megcsillanó fényt.
- Anton Chekhov

Az igazi művészet, mint a mozarti felhangzás, tökéletesen érthető, és tökéletesen megmagyarázhatatlan.

- Samuel Beckett

Nincs nagyobb gyötrelem, mint magadban hordozni egy el nem mondott történetet.
- Maya Angelou

Az író feladata, hogy fogja a legtöbbet használt, legismerősebb dolgokat – főneveket, névmásokat, igéket, határozókat -, és pattogó labdát csináljon belőlük, melyet ha az egyik irányba fordít, az embereknek romantikus hangulata támad; ha egy másikba, akkor meg harci kedvük. Nagyon örülök, hogy író vagyok.

- Maya Angelou

Minden leírt szó győzelem a halál ellen.

- Michel Butor

Az író nem más, mint olyan olvasó, akiben felébredt a versenyszellem.

- Saul Bellow

Folyton arról beszéltem, hogy író leszek, könyveket olvastam az írásról és részletesen elképzeltem íróként az életem. Mindent csináltam, kivéve írtam… Végül leültem és nagyon komolyan elgondolkodtam arról, pontosan mi is kell ahhoz, hogy író legyek. Arra a következtetésre jutottam, hogy egyvalami feltétlenül szükséges: írni.

- Kate DiCamillo

Teljes mértékben hiszek az írási szokásokban, még ha középszerűen hangzik is. Talán boldogulhatsz nélkülük, ha zseni vagy, de a legtöbbünknek csak tehetsége van, ezt pedig állandóan segíteni kell fizikai és mentális szokásokkal, különben elapad és nem lesz többé. Állandóan szembesülök ezzel. Természetesen ahhoz kell igazítanod a szokásaidat, amire képes vagy. Én két órát írok naponta, mert csak ennyi energiám van, de azt a két órát nem hagyom, hogy bármi is megszakítsa, mindig ugyanott, ugyanúgy töltöm őket. Ez nem jelenti, hogy két óra alatt sokat haladok. Néha hónapokig dolgozom csak azért, hogy utána ki kelljen dobnom az egészet, de nem hiszem, hogy ez az idő elvesztegetett volna. Végbemegy egy folyamat, amitől egyszer csak könnyebb lesz jól írni. És tény, hogy ha nem ülsz neki mindennap, akkor sem leszel ott, mikor épp jól menne.

- Flannery O’Connor

Akárhová megyek, mindenhol megkérdezik, hogy szerintem a világ elnyomja-e az írókat. Az a véleményem, hogy nem nyom el belőlük eleget. Sok olyan best-seller van, ami egy jó tanár segítségével elkerülhető lett volna.

- Flannery O’Connor

A jó dalok vagy a jó történetek egyetlen pillanatból születnek.

- Molnár Tamás

Többet nem írom meg azokat a részeket, amit az emberek átugranak.

- James Patterson

Nem hiszem, hogy az emberek azért olvasnak verseket, mert érdekli őket a költő. Szerintem azért olvassák, mert saját maguk érdekli őket.

- Billy Collins

Nagyjából a legtöbb eredetiség, amit egy író elérni remélhet, az, hogy jól ítéli meg, kit másoljon.

- Josh Billings

Az írónak hinnie kell benne, hogy amit csinál, a legfontosabb dolog a világon. És kapaszkodnia kell ebbe az illúzióba még úgy is, hogy tudja, nem igaz.

- John Steinbeck

Az írás csak azoknak unalmas, akik maguk is unalmasak.
- Anonymus

Minden szemnyi tapasztalat táplálék a művész mohó lelkének.

- Anthony Burgess

Azért írunk, hogy kétszer ízleljük meg az életet: a pillanatban és a visszatekintésben.

- Anaïs Nin

Bizonyos szempontból különleges tehetséggel vagyunk megáldva mi, akik alkotni akarunk? Vagy mindenki más egyszerűen feladta, az illendőség kedvéért vagy lustaságból, és addig tartották zárva fülüket az alkotás belső kényszere előtt, míg az a kényszer elfeledve és megtagadva kihunyt? Mikor gyerekekre nézek, azt kell hinnem, az utóbbi. Még nem találkoztam olyan gyerekkel, aki ne szeretne, vagy legalább ne szeretett volna valaha rajzolni, írni, vagy valami más kreatív elfoglaltságot.
- Natalia Laurila

Az évek alatt egyetlen szabályt találtam. Ez az egyetlen, amelyet elmondok, mikor az írásról beszélek. Egy egyszerű szabály. Ha azt mondod magadnak, hogy holnap az asztalodnál leszel, ezzel a kijelentéssel kéred a tudatalattid, hogy készítse elő az anyagot. Valójában szerződést kötsz, hogy egy adott időben fel fogod használni. Számítsatok rám, mondod a lenti erőknek: ott leszek, hogy írjak.

- Norman Mailer

Amit erőfeszítés nélkül írtak, azt általában élvezet nélkül olvassák.

- Samuel Johnson

Írj úgy, hogy magadnak megfelelj, és sokaknak tetszeni fog; írj úgy, hogy mindenkinek megfelelj, és alig lesz olyan, akit érdekel.
- Jesse Stuart

Ha előre tudod, miről fogsz írni, mikor verset írsz, a versed átlagos lesz.

- Derek Walcot

Az írói blokk miatt sem kell túl sokat aggódnod. Ha nézed az üres papírt és nem jut eszedbe semmi, akkor menj, csinálj valami mást. Az írói blokk csak egy tünete annak, mikor úgy érzed, hogy nincs semmi mondanivalód, egyesülve azzal az igen különös elképzeléssel, hogy érezned KELLENE, hogy mondanivalód van.

- Hugh Macleod

Az inspiráció csodálatos, mikor megtörténik, de az írónak az idő többi részére is ki kell fejlesztenie egy megközelítést… Különben túl sokat kellene várni.

- Leonard Bernstein

Ha van az íróknak külön pokla, az a saját munkáik kényszerű tanulmányozásában lenne.

- John Dos Passos

ró az, akinek az írás nehezebben megy, mint másoknak.
- Thomas Mann

Tudomány az, amit elég jól értünk ahhoz, hogy elmagyarázzuk egy számítógépnek. Művészet minden egyéb, amit csinálunk.
- Donald Knuth

Tizenöt évembe került, mire rájöttem, hogy semmi tehetségem az íráshoz, de nem hagyhattam abba, mert már túl híres voltam.
- Robert Benchley

Az üres papír által Isten mondja el nekünk, milyen nehéz is Istennek lenni.

- Sidney Sheldon

Amit könnyű olvasni, azt nehéz volt megírni.

- Nathaniel Hawthorne

Sok kezdő író nem veszi ezt figyelembe, de az igazi profik, akik a legnagyobb elismeréseket és díjakat kapják a fantasy-írásban és hasonlókban, azok, akik a természetfelettit a természetesből építik fel.

- Rain Gray

Az ember nem azért ír, mert mondani akar valamit. Azért ír, mert mondanivalója van.

- F. Scott Fitzgerald

A kész mű sosem egyezik a tökéletes álommal, mely a művészben megszületett.

- William Faulkner

Jó dolog elrakni az izét egy pár hónapra és rá sem nézni, mert így elkezded értékelni a saját eszedet. Ezt persze túlzásba is lehet vinni, de egész klassz érzés, mikor előveszel egy irományt és rájössz, hogy ezt te írtad.

- Steven Brust

Ha a fellegekbe építettél is várat, a munkád nem kell, hogy hiábavaló legyen; éppen ott a helye. Most tegyél alája alapot.
- Henry David Thoreau

Minden történetet az tesz igazzá, hogy tudjuk, valaki meghallgatja. És megérti. /Sarah Dessen/

Az álom írás, az írás pedig sokszor nem más, mint álom. /Umberto Eco/

Az a regény, amely meggyőz a maga igazságáról, akkor is igaz, ha tele van hazugsággal. /Mario Vargas Llosa/

Az író szerelme - az Etna meg a Vezúv együttvéve.

Anton Pavlovics Csehov

Valahogy azt hisszük, hogy az írók mindig és mindenhol írnak. A vendéglőben a szalvétára, a vonaton a jegyre, az uszodában a bérlet hátuljára, a hivatal folyosóján várakozva a mandzsettára és így tovább.

Cserna-Szabó András

Aki leszokik az írásról, az féltékenység nélkül tud gyönyörködni mások írott szavában.

Cserna-Szabó András

A szerző szerepe elég hiú; oly emberé az, ki azt hiszi, hogy leckét adhat a közönségnek. És mi a kritikus szerepe? Még hiúbb; oly emberé az, ki azt hiszi, hogy leckét adhat annak, aki azt hiszi, hogy leckét adhat a közönségnek.

Denis Diderot

Szerinte a költészet végzetes is lehet, mert aki teljesen megérti, nem mindig élvezheti veszélytelenül, csak érző lelkek tudják méltóképpen értékelni, ám éppen az erősen érző lelkeknek csak módjával ajánlatos ízlelgetniük.

Jane Austen

Én gyűlölök mindennémű közhelyet, s néha csak azért őrzöm meg magamban az érzéseimet, mert leírásukra nem találnék más szavakat, csupán olyat, amelyből kicsépeltek már minden tartalmat és jelentést.

Jane Austen

A rímfaragók mindig megbuknak, ha prózában akarnak dolgozni. Prózában nincsenek verspótló, henye szavak, ott föltétlenül mondani kell valamit.

Honoré de Balzac

Nagy gondja nem lehet az embernek, azt tartom, ha közben verset költ.

Miguel de Cervantes

Az írás nemcsak egy gondolat kifejezése, hanem az eltöprengés minden egyes szó jelentésén.

Paulo Coelho

Forrás:

http://orange-writing.blogspot.com/p/idezetek-magyarul.html

http://lamm.gportal.hu/gindex.php?pg=32342133

http://www.citatum.hu/kategoria/Irodalom?r=3 - Itt még nagyon sok másik található.

Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen (részlet)

2012-02-03T07:31:00.001-08:00

A rím szeszélye - ó, a rím
Veszélyes ám, barátaim!
Cibál orrunknál fogva minket -
Lekvárra gondolunk, de jaj,
A rím, az azt mondatja: vaj
S nemcsak a rím, a lágy, a zsongó,
De például a gondolat,
Az is veszélyes és csapongó -
Az ember olykor mondogat
Olyasmiket, mik másnak uncsik,
Egy két sztorit ismétel untig,
Ha fejében az ész neki
Valamért erre készteti.
Mert hát, mi mást esetleg untat,
Gondolni arra jó nekünk,
Emlékeket idézgetünk,
Mulattatjuk saját magunkat...
A beszéd erre is való.
Kis olvasók, fecsegni jó!

Botta Andrea: Vers a versírásról

2012-02-03T07:27:00.000-08:00

Kavargó sok gondolat,
csak jönnek, mennek hangtalan,
semmit mondó üres szavak,
ki így ír... sikert nem arat!

Sokaknak ez csak divat,
hogy írjanak hamis oldalakat,
mely nem szívükből szól,
csak összekuszált homályos szó.

Nem lehet csupán vakon írni,
érzések nélkül tollat ragadni,
papírra vetni hamis könnyeket,
megfesteni át nem élt szerelmet.

Nézd, mit híres költők írtak!
Nem egy álruhába bújt firka.
Szívük folyatta az égszínkék tintát,
s azt írták, mit igaz szívük diktált.

forrás: Poet.hu (http://www.poet.hu/vers/17655)

A meghökkentés eszköze

2012-02-03T07:23:00.000-08:00

Sokszor előfordul, hogy le akarjuk írni, hogy egy körülmény, egy cselekedet mennyire borzalmas. Minél sokkolóbb hatást akarunk elérni, de valahogy akárhogy igyekszünk, azt tapasztaljuk, hogy ez egyszerűen nem megy. Valahogy minél inkább sokkolni akarunk, annál inkább túlírjuk dolgot, nevetségessé tesszük, épp ez veszi el az élét, épp ezért nem ijesztő többé. Sokkal hasznosabb ilyenkor a természetesség eszközét elővenni. természetesen, szemrebbenés nélkül írjuk le az adott dolgot - ez jobban sokkolja majd az olvasót, mint bármi.

Verseknél ez még hatásosabb. Ha költő vagy, ezt a módszert bátran alkalmazhatod, ha szeretnél leírni egy nagyon fájdalmas körülményt. "Már a romantikusok is tudták (...), hogy az irreális, a kísérteties úgy igazán hatásos, ha rajta, körülötte ott vannak az ismerős valóság jegyei." (Pomogáts Béla vagy Lator László: a forrás, amiből idéztem, nem világos). Azt azonban tartsátok észben, hogy ez csak akkor működik, ha a természetes szóhasználatból kiderül, hogy mire gondolsz.

Firkálsz valamit Te is?

2012-01-27T13:03:00.001-08:00

Egy honlap, ami kiadatlan írások reklámozását és elbírálását vállalja:

http://firkalok.blogspot.com/

Elgondolkodtató

2012-01-21T14:57:00.000-08:00

Ismeritek a Fiú a Marsról című filmet? A főszereplője egy befutott sci-fi író (ha az apukát tekintjük főszereplőnek, nem a gyereket). Van benne egy jelenet, ami nagyon beszédes szerintem.
Az ügynöke odajön az íróhoz, és közli, hogy egy sikerkönyvéből a kiadó folytatást szeretne, és ez milyen jó lenne.

Mire az író:

- Tudod, van egy kis probléma... Az első rész végén volt egy mészárlás. Mindenki meghalt. Minden egyes szereplő... De majd megoldom.

(Nem tettem idézőjelbe, mert nem pontos idézet.) Szerintem elég kifejező, hogy lesznek a rossz második részek.

Rímkereső program kezdő költőknek

2012-01-01T12:42:00.001-08:00

Őszintén szólva én nem találom, hol lehet a programot letölteni/megnyitni/megvenni, akármi, de hátha Ti ügyesebbek vagytok.

Rímkereső program

Friedrich Dürrenmatt: 21 pont a Fizikusokhoz

2012-01-01T11:19:00.000-08:00

Dürrenmatt Fizikusok című drámájához csatolta a következő 21 pontot, mely általánosságban a drámaírásról szól, de persze szorosan kapcsolódik az aktuális darabhoz. Természetesen ez az ő véleménye, de érdemes megfontolni.

"1. A kiindulópontom sohasem holmi tétel, hanem egy történet.
2. A kiindulópontként szolgáló történetet következetesen végig kell gondolnunk.
3. Egy történetet akkor gondolunk végig következetesen, ha lehetőségei közül a legrosszabb következik be.
4. Ez a lehetőség szerinti legrosszabb fordulat sohasem látható előre. Véletlenül következik be.
5. A drámaíró művészete nem más, mint hogy ezt a véletlent a lehető leghatásosabban juttassa érvényre a cselekményben.
6. A drámai cselekmény megtestesítői: emberek.
7. A drámai cselekmény véletlene nem más: ki, mikor, hol, kivel találkozik.
8. Minél tervszerűbben cselekszenek az emberek, annál nagyobb erővel ütköznek a véletlenbe.
9. A tervszerűen cselekvő emberek meghatározott célra törnek. A véletlen akkor sújtja le őket a legnagyobb csapással, ha e véletlen következtében éppen a céljuk ellentétéhez érnek el: ahhoz, amitől rettegtek, ahhoz, amit el akartak kerülni (pl. Oidipusz).
10. Az ilyen történet, bár groteszk, mégsem abszurd (azaz nem ésszerűtlen).
11. Hanem paradox.
12. A drámaíró éppúgy nem kerülheti el a paradoxont, mint a filozófus.
13. A fizikus éppúgy nem kerülheti el a paradoxont, mint a filozófus.
14. Egy fizikusokról szóló dráma természetszerűleg paradox.
15. A dráma a fizika tartalmi kérdéseiről nem szólhat, csupán a hatásáról.
16. A fizika tartalmi kérdése a fizikusok ügye. A fizika hatása mindnyájunk ügye.
17. Közös ügyeinket csak együttesen oldhatjuk meg.
18. A közös ügyek egyéni megoldására minden kísérlet hiábavaló.
19. A paradoxonban a valóság tükröződik.
20. Aki elutasítja a paradoxont, kiszolgáltatja magát a valóságnak.
21. A dramaturgia elhitetheti a nézővel, hogy kiszolgáltatja magát a valóságnak, de arra nem kényszerítheti, hogy helytálljon a valósággal szemben, vagy azt meg is változtassa."

(Ungvári Tamás fordítása)

Megtaláltam magyarul - Kurt Vonnegut 8 tippje az írásról

2011-12-30T12:53:00.001-08:00

1. Vadidegenek idejét ne pazaroljuk.
2. Az olvasó legalább egy olyan szereplőt igényel, akiért szurkolhat.
3. Minden szereplőnek kell akarnia valamir, még ha az csupán egy pohár víz is.
4. Minden mondatnak az a dolga, hogy vagy a figura megértését, vagy a vselekmény kibontakozását segítse elő.
5. A történet végéhez minél közelebbre kell tenni a történet elejét.
6. Legyünk szadisták. Bármennyire kedvesek és ártatlanok a főszereplők, mérjük rájuk a lehető legszörnyűbb csapássokat. Hadd lássa az olvasó, hogy figuráink miféle matériából készültek.
7. Csak egy személynek tetsszen, amit írunk. Ha sarkig kitárjuk az ablakot és az egész kerek világot magunkhoz akarjuk öleleni, a regényünk csúnya tüdőgyulladást kap.
8. Minél előbb mindenbe avassuk be az olvasókat. Fenébe az izgalmakkal. Az olvasónak olyan tökéletesen tisztában kell lennie, hogy mi miért és hol történik, hogy ha netán az egerek megrágják az utolsó lapokat, maga is befejezhesse a könyvet.

Egri Lajos: A drámaírás művészete

2011-12-30T12:52:00.000-08:00

Egri Lajos: A drámaírás művészete
Műegyetemi Kiadó, 2010

Ezt a könyvet már hatvan éve alapműnek tartják a hollywoodi forgatókönyvírók is, legalábbis az alábbi link erről mesél.

http://www.olvassbele.hu/index.php/koenyvismertetk/2502-egri-lajos-a-dramairas-mveszete

Dsida Jenő: Könyvek, amelyeknek nagy sikerük van (részlet)

2011-12-30T11:45:00.000-08:00

(Részlet)

– Néhány szó a reklámról és a megbetegedett könyvízlésről

Mondd meg, mit olvasol és megmondom, ki vagy! címen kezdett tegnapi riportunkat ma kiegészítjük a kolozsvári könyvtárak vezetőinek interjújával, azzal, hogy: mit jelent a hirdetés, a reklám és a jó cím.

– El sem tetszik képzelni – mondják könyvtáros ismerőseink –, hogy mit jelent egy-egy könyvnél a jó cím. A közönség egyáltalán nem az író márkáját nézi – nagy általánosságban –, nem az író neve után válogat ki magának olvasmányt, hanem a könyv címe szerint. Megnézi a könyv fedelét, aztán beleforgat, s ha tetszik, elviszi a könyvet. Az átlagolvasó akkor sem tudná megmondani, hogy kitől olvasott, amikor már visszahozta a kiolvasott regényt. A hangzatos címek viszik a könyveket.

– Másik nagyon fontos dolog a hirdetés és a reklám. Amelyik könyvet gyakran hirdetik a lapok, amelyikről rövid, érdekes recenzió jelenik meg, mindjárt keresik. Egynémely könyvet, amely mellett nagy reklámhadjáratot folytatott a sajtó, tisztán a hirdetés, a kritika és a reklám emelt ki az ismeretlenségből. De még a sajtóreklámnál is nagyobb jelentőségű a politikai reklám. Itt van például Földi Mihály regénye, na Névtelen katona. Senkinek sem kellett. Egyszer csak felfedezte a rendőrség, hogy a könyvnek egy „irredenta, trianoni előszava” van, és emiatt az összes példányt elkoboztatta. Rögtön keresték a könyvet. Azóta nem telik el nap, hogy tíz-tizenötször ne keresnék. Van, aki fáradhatatlanul járja végig az összes kölcsönkönyvtárt, és ezért az egy könyvért hajlandó volna akármelyikbe beiratkozni.

(...)

(Megjelent az Erdélyi Lapok II. évfolyamának 201. számában, 1933. szeptember 7-én.)

Dsida Jenő: Hogyan kell verset olvasni?

2011-12-30T11:36:00.001-08:00

1.

„Hogyan tegyünk szert gazdagságra?” – „Hogyan hajtsuk be künt lévő követelésünket?” – Ilyen és ezekhez hasonló címeken naponta jelennek meg könyvek a nyomtatott betű piacán, és állítólag sikerük is van. Sietek megjegyezni, hogy nem ezeknek a műveknek a sikere ösztökélt a fenti címen való eszmefuttatásra.

Hogyan kell verset olvasni?

Két okból érzem, hogy kétségbeejtően időszerűtlen volnék ezzel a témával. Elsősorban nem igaz, hogy a költemény manapság olyan végzetesen divatból kiment dolog volna. Ellenkezőleg, éppen a legutóbbi évek tapasztalatai mutatják, hogy a hét szűk esztendő után a hét kövér esztendő korszaka köszöntött a költészetre, s a versek iránti érdeklődés csillaga még egyre emelkedik. Költeményes kötetek, versgyűjtemények, különféle antológiák sűrűn jelennek meg, s a kiadók ezekkel is megtalálják a számításaikat. A második ok: némely egészen művelt, egyébként kifogástalanul képzett embernek is hallatlanul ferde fogalmai vannak a versről, különösen a líráról (ezúttal csak erről beszélünk). Úgynevezett olvasott, sokoldalú, sőt tudós emberekkel is találkoztam, akik tanácstalanul álltak, amikor vers akadt a kezükbe. Világhírű költők remekműveire mondták ki az ítéletet: „Ha megfeszülök, akkor sem értem. Ilyen az egész modern költészet – ostobaság!”

Arra pedig egy pillanatig sem gondoltak, hogy esetleg bennük lehet a hiba. Pedig bennük volt. Nem tudtak verset olvasni. Nem fejlődött ki az a hatodik érzékszervük, mely a teljesen kézzelfogható világ határain kívül eső dolgoknak, a költészet szépségeinek érzékeléséhez nélkülözhetetlenül szükséges.

2.

Ismétlem, bennük a hiba. Mert költőnek születni kell, de műélvező akárki lehet. Épp úgy képezhetem magamat jó olvasóvá, ahogyan megtanulhatom a helyes beszédstílust, elleshetem a nagyvilágban jártas ember modorát, szónokká képezhetem magam vagy elsajátíthatom a gyorsírást.

Érzék és született hajlandóság dolga, hogy kinek mennyi idő alatt sikerül bizonyos tudást tökéletessé fejlesztenie magában, de tisztán az akaraton, szorgalmon és esetleg a helyes irányításon múlik, hogy végeredményben mégiscsak beletanuljon a „mesterségbe”. (Persze nem beszélek azokról, akiket a dajka kicsikorukban a fejükre ejtett, s akiknek ez észrevehetően megártott.)

3.

A helyes versolvasáshoz, a költemények szeretetéhez, az ínyencségig fokozott műélvezethez természetesen sok minden szükséges. Rengeteg olvasás, önmagunknak bizonyos irányban való szakadatlan művelése, némi zenei képzettség, versformák ismerete, nyelvtudás és még sok egyéb. Szó sincs arról, hogy most mindezeket is tárgyaljuk. Tisztán arról beszélünk, hogy milyen előzetes hangoltsággal kell kezünkbe vennünk egy-egy költeményt, milyen hangulati feltételek biztosítják a zavartalan műélvezetet.

Aki egy lírai verset meg akar „érteni”, annak elsősorban számolnia kell azzal, hogy a vers világában más nyelven beszélnek, mint a hétköznapok világában. Ezt nem csak úgy értem, hogy versek nyelve szebb, színesebb, csiszoltabb, hanem úgy is, hogy ebben a nyelvben a legtöbb szónak a hétköznapi jelentéstől lényegesen elütő értelme van.

Miben különbözik a versben szereplő szó értelme ugyanannak a szónak közönséges értelmétől? Főként abban, hogy kibővül, bölcseleti elemeket szív magába, melyet nem lehet ridegen meghatározni, csak édesen és borzongva megsejteni.

Próbáljuk más oldalról megközelíteni a kérdést.

A költő, a lírikus mindig önmagáról, jobban mondva önmagának és a világnak egymáshoz való viszonyáról szól. Élet, halál, a világ jelenségei, a lét eredete, értelme és célja, a halál utáni dolgok titokzatossága, az öröm és szenvedés, az isten-megérzés élménye – minden együtt gomolyog túlvilági fénnyel egyetlen sóhajnyi lírai remekműben. Az igazi lírikust minden jelentés csak annyira érdekli, amennyiben az összefüggésben van saját titokzatos, lankadatlan csodálattal szemlélt életével. Ezt tudnunk kell, mielőtt verset veszünk a kezünkbe.

Mindenekelőtt pedig meg kell tanulnunk a költészet különvaló nyelvét. Még beszélnünk sem kell rajta, elég ha megértjük.

4.

Lássuk, hátha sikerül „gyakorlati” példákkal megvilágítani az elmondottakat.

Azt mondom: víz. A hétköznapi nyelvben ez nem jelent egyebet, mint két atom hidrogént és egy atom oxigént, egy átlátszó, tiszta folyadékot, mely nélkülözhetetlen az élet fenntartásához. A víz egyszerűen víz és semmi több. A költészetben bizony más, tágabb, nagyobb és mélyebb értelme is lehetséges ennek a szónak. (Azért mondom, hogy lehet, mert nem biztos, hogy adott esetben csakugyan van is.) Jelenthet tudást, szerelmet, gazdagságot és minden olyasmit, ami kielégíti, lecsillapítja valamely vágyunkat, ahogyan a víz oltja a szomjúságot. A hétköznapi szürke szó fényleni kezd, és hatalmassá nő az ő jelképi megdicsőülésében.

Azt mondom: láng. Nem bizonyos, hogy a versben csak egy égő fahasáb, vagy gyufaszál lángját jelenti. Jelentheti a lélek tüzét, belső lobogást is: a szüntelen, lázas alkotást, az élet forróságában való elégést, a szerelem emésztő tüzét – jelenthet engem, magamat.

Azt mondom: út. Nem valószínű, hogy egy lírai költeményben ugyanaz az értelme legyen ennek a szónak, mint egy útkövező munkás szótárában. Az út annyi, mint életpálya, saját magam választotta vagy végzet parancsolta életforma, irány, cél, mely felé haladok, az élet folyamatossága, mely szörnyű bizonyossággal visz a biztos halál és a bizonytalan túlvilág felé.

Egész mondatoknak is lehet jelképi értelme. Ha azt mondja a költő: „Lihegve kapaszkodtam a meredélyre” – ez okvetlenül több, mint egyszerű kirándulási emlék. A meredély bizonyára valami magas, a világ és a hétköznapok felé emelkedő szent célt, valami eseményt jelképez. A lihegve való kapaszkodás turisztikai képe minden bizonnyal azt a fáradságot, keserves kínlódást jelenti, amellyel a nagy célok elérése jár. Az áldozat jelképe. Az egész mondat együtt: rövid költői életrajz. Minden magasabbra vágyó ember önéletrajza.

A példák első pillanatra nem egészen találóak, mert hiszen nemcsak a költészetben, hanem a hétköznapi beszédben is lehet átvitt értelme a szavaknak. A népnyelv és mindennapunk közbeszéde is tele van szóképekkel. Az olvasónak azonban meg kell éreznie, hogy többről van itt szó, mint amivel a jelentéstan modern tudománya foglalkozik, s mint amit a metafora, metonimia vagy szinekdoché fogalma ölel fel. Itt a szavaknak kizárólag a versekben történő elváltozásáról van szó, s a folyamateredmény nem metafora, hanem – szimbólum.

Tóth Árpád egy leheletfinomságú kis versben arról ír, hogy eldobott egy égő gyufát, a gyufa belekapott a száraz mohába, szeretett volna nagy tüzet gyújtani, de aztán kifáradt, leült, kihűlt, és meghalt a moha szőnyegén. Itt már az első sor olvasásakor meg kell éreznünk, hogy a titkos értelemből szomorú önéletrajz zokog. Ha ezt tudjuk, csaknem minden szónak kitágult, jelképes értelme lesz.

5.

Kézügybe esik a vád, hogy persze könnyű így okoskodni, az egész nem egyéb, mint amit egyszerűen „belemagyarázásnak” szoktak nevezni. A költemény ezek szerint olyan rejtvény, melyet úgy fejthetünk meg, ahogy akarunk. Ez nem igaz. Az igazi műélvező nem magyaráz bele semmit a versbe, hanem „kitalálja”, amit a költő mondani akart. A költő célja, hogy megértesse magát, az olvasó célja, hogy megértse a költőt. S a költő szavain keresztül élvezettel szemlélje az élettitkok egy-egy megvillanó sugarát. Akkor mire való az érzelem jelképi elburkolása? Mert éppen ennek a buroknak a lehámozásában, a szavak mélyén és mondatok mögött csillogó értelem megtalálásában rejlik a műélvezet. A szavaknak a hétköznapi értelmétől való felelőtlen elkalandozása ad – a lüktetés és rímek zenénéjével együtt – különös varázst, feszítő izgalmat, bűvös élményjelleget a versolvasásának. A lírai költeményt csak nagyon kis részben kell az eszemmel megközelítenem. A főszerep a megérzésé. Hogyan „értsek meg” egy hangulatot, mely sokszor megfogalmazhatatlanabb, mint a félig elfelejtett álom, az imbolygó füst, vagy a vizek fölött reszkető pára.

6.

Nem ismerem mások írói műhelytitkait. Engedelmet kérek tehát az olvasótól, hogy – az elmondottak teljesebb érthetősége kedvéért, mindegy elmefuttatásom betetőzéséül – szerénytelenül saját műhelytitkomat árulom el.

A minap borúlátó hangulatban ültem le verset írni. Pontosan tudtam, mi az, amit írni akarok. S amit egyébként sohasem szoktam, előre lejegyeztem a témát, egyszerű prózában, így:

Az én beszédem, költői hangom nem harsona, nem is zengő kürt, csak síró síp dala. Életem hanyatlóban van már, mint az alkonyi nap.

Szerettem volna egyszerű paraszt, igénytelen szürke ember lenni, de az Isten nem úgy akarta: valami nagyobb cél keresésére küldött. A jóság örök vágya él bennem. Vajon mi lesz a sorsom?

Rosszulesik örökké vágyakozni, de a vágytalan közönyösség talán éppoly rossz. Hanyatlik életem napja, életem síphangja zokog.

Nemsokára eljön a fekete, a süket halál. Nem gyűjtöttem sem anyagi,sem lelki javakat.

Életemet eltékozoltam. Aztán megírtam a kis vershangulatot. Címe: Naplemente. Így hangzik:

Mi ez a furcsa, vézna sípszó?
Ez a selyemlágy, kék zene?
A nap, a nap, a zuhanó naplemente
Mintha aranyat vérezne.

Völgyet szerettem, hegyre másztam,
Kérte, hogy isteni kegyek
mossanak bússá és szelíddé.
Vajon most már hova megyek?

Fáj az éhség s a jóllakottság,
mar az ital, a szomja csíp.
Zokog a nap, a lebukó nap,
zokog az a távoli síp.

Milyen sötét lesz! Fülelő csend.
Lassan felmutatom eres
két kezemet a csillagoknak:
Nézzétek meg: Üres.

Nem tudom, van-e valaki, aki ezt „nem érti” ? Lehet-e a költeményből egyebet kiolvasni, mint amit a prózában papírra vetett téma mond?

A költő elbújik néha, mint a gyermek, és várja, hogy megkeressék.

7.

Hogyan kell verset olvasni?

Igyekeztem megközelítően kifejezni, amit ezzel kapcsolatban érzek és vallok. Persze az igazi műélvezetre senkit sem lehet megtanítani. Legfeljebb segíteni lehet annak, aki tanulni vágyik.

Wilde Oszkár írja: „Senkit sem lehet megtanítani arra, amit igazán érdemes tudni.”

Mindenki csak saját magát taníthatja meg.

(Megjelent a Keleti Újság 1937. évi 73. számában)

Ismét néhány kedvcsináló, tanító, és bíztató idézet

2011-12-30T11:30:00.000-08:00

"Az átdolgozás harc az ördöggel, amely elől nem menekülhetsz, mert szinte bárki képes írni; de csak az írók képesek átírni. Ez a tulajdonság különbözteti meg az amatőrt a profitól."

/William C. Knott/

"You get ideas from daydreaming. You get ideas from being bored. You get ideas all the time. The only difference between writers and other people is we notice when we're doing it."

/Neil Gaiman: Where do you get your ideas? (1997)
- Azaz: Ötleteteket kapsz az álmodozásból. Ötleteket kapsz az unatkozásból. Ötleteket mindig kapsz. Az egyetlen különbség az írók és más emberek között az, hogy mi észrevesszük, amikor csináljuk.

"I am sure that some are born to write as trees are born to bear leaves: for these, writing is a necessary mode of their own development. If the impulse to write survives the hope of success, then one is among these."

/C. S. Lewis/
- Azaz: Biztos vagyok benne, hogy néhányan írásra születtek, ahogy a fák arra, hogy levelet növesszenek: számukra az írás elengedhetetlen módja saját fejlődésüknek. Ha az írásra késztető benyomás túléli a siker reményét, akkor az illető ezek közé tartozik.

"Why do writers write? Because it isn't there."
/Thomas Berger/

- Azaz: Miért írnak az írók? Mert az [amiről írnak] nincs ott."

"The reason one writes isn't the fact he wants to say something. He writes because he has something to say."
/F. Scott Fitzgerald/

- Azaz: Ha valaki ír, nem azért teszi, mert mondnai akar valamit. Azért ír, mert van mit mondania.

"First, find out what your hero wants. Then just follow him."
/Ray Bradbury/

- Azaz: Először találj ki, mit akar a hősöd. Aztán egyszerűen kövesd.

"I never started from ideas but always from character."
/Ivan Turgenev/

- Azaz: Sosem kezdtem ötletekből, hanem mindig karakterekből.

"A good novel tells us the truth about its hero, but a bad novel tells us the truth about its author."
/G. K. Chesterton/

- Azaz: Egy jó könyv elmondja nekünk az igazságot a hőséről, de egy rossz könyv a szerzőről mondja el az igazat.

"It begins with a character, usually, and once he stands up on his feet and begins to move, all I can do is trot along behind him with a paper and pencil trying to keep up long enough to put down what he says and does."
/William Faulkner/

- Azaz: Általában egy karakterrel kezdődik, aki egyszer csak lábra áll, és mozogni kezd, és minden amit tehetek, hogy mögötte rohanok egy papírral és tollal, igyekezve, hogy elég ideig tegyem ahhoz, hogy mindent rögzítsek, amit mond és tesz.

Csehov az írásról

2011-12-30T11:03:00.000-08:00

„Amikor nyomorúságot és szerencsétlenséget próbálsz ábrázolni, és szánalmat akarsz kiváltani az olvasóból, légy egy kicsit érzéketlen – ezzel hátteret teremtesz mások fájdalmához, amely így élesebben kirajzolódik. A történetedben a karakterek sírnak, te azonban csak sóhajtasz. Igen, légy érzéketlenebb… Minél objektívebb vagy, annál erősebb hatást tudsz gyakorolni az olvasóra."
– Lidia Avilovához írt levelében, 1892. március 19. és 1892. április 29.
***
„Kezdem azzal, ami, véleményem szerint, önmegtartóztatásod hiányára utal. Olyan vagy, mint az a néző a színházban, aki lelkesedésében olyannyira túlárad, hogy saját maga és a közönség többi tagjának hallását is gátolja. Az önmegtartóztatás hiánya különösen a párbeszédeket félbeszakító környezetleírásokban tettenérhető; ha valaki elolvassa ezeket a leírásokat, azt kívánja, bárcsak tömörebbek, rövidebbek lennének – mondjuk két-három sorral.”
– Gorkijhoz írott levelében, 1898. december 3.
***
„Még egy tanács: amikor átolvasod a kéziratod, húzz ki annyi jelzőt és határozószót, amennyit csak lehet. Annyi melléknevet használsz, hogy az olvasó csak nehezen képes követni és beléjük fárad. Ha azt írom: „A férfi leült a fűbe.”, ez érthető, mert világos a fogalmazás, és nem vonja el a figyelmet. Ugyanakkor nehéz fölfogni, és az agyat is túlterhelné, ha ezt írnám helyette: „A magas, göthös, középmagas, vörös szakállú férfi némán, félénken és ijedten körbepillantva leült a járókelők által letaposott fűbe.” Az agy nem képes mindezt egyszerre megragadni, márpedig a művészetet egy szemvillanás alatt meg kell ragadni. Van még valami. Lírikus alkat vagy, lágy a lelked. Ha zeneszerző volnál, biztosan nem komponálnál indulót. Természetedtől idegen a szitkozódás, kiabálás, gúnyolódás és haragtól tajtékzás. Ezért remélem, megérted, ha azt tanácsolom, hogy a kézirat átolvasásakor húzd ki a „kurafiakat”, „gazfickókat”, „bolhás korcsokat”, amelyek itt-ott föltünedeznek az Élet* oldalain.”
– Gorkijhoz írott levelében, 1899. szeptember 3.
* Élet alatt Csehov feltehetően Kim Szamgin életére célzott.
***
„Ha az első jelenetben egy puska lóg a falon, annak az utolsó jelentben el kell sülnie.”
***
„…csak az a felszabadult író, aki nem fél bolondságokat leírni.”
***
„Úgy vélem, a természet leírásának rövidnek és lényegretörőnek kell lennie. Az olyan közhelyek, mint „A lenyugvó nap a sötét tenger hullámaiba hanyatlott, és bíbor sugarait… stb.” „A vízfelszín felett csapongó fecskék vidám csicsergése…”, irtandók. A természet leírásánál ragadj meg apró részleteket, és csoportosítsd őket össze úgy, hogy ha elolvasás után behunyod a szemedet, magad elé tudd képzelni az egészet. Például, ha azt írod, hogy a malom gátján egy törött üvegdarab fényes csillagként megvillant, és egy kutya vagy farkas fekete árnyéka labdaként gurult el melletted, stb. – felidéződik előtted egy holdfényes éjszaka képe. A pszichológia birodalmában szintén részletekre van szükséged. Isten óvjon a közhelyektől! Legjobb, ha egy az egyben elkerülöd a karakterek lelkiállapotának taglalását. Az állapotuk derüljön ki világosan a tetteikből. Ne mozgass túl sok szereplőt! A középpontban ketten legyenek: a férfi és a nő.”
– AP Csehovhoz írott levelében, 1886. május 10.
***
„Az író… olyan ember, aki szerződést kötött a lelkiismeretével és kötelességtudatával.”
***
„Az ember arról írjon, amit valóban, őszintén lát és érez. Gyakran kérdezik tőlem, mit akartam mondani ezzel vagy azzal a történettel. Ezekre a kérdésekre soha nem tudok választ adni. Semmit nem akarok elmondani. Én írni akarok, nem tanítani! Bármiről írhatok, amiről csak akarja… Mondja, hogy írjak egy palackról, és akkor írni fogok egy elbeszélést, „A palack” címmel. Az eleven és őszinte képek magukkal hozzák a gondolatot, de a gondolat nem tud képeket szülni.”
***
„Az a véleményem, hogy nem az író dolga megoldást találni az olyan problémákra, mint Isten, a pesszimizmus, stb.; neki csak annyi a feladata, hogy följegyezze, ki, milyen körülmények között mit mondott Istenről és a pesszimizmusról. A művész nem lehet szereplőinek és azok véleményének bírája; neki csak annyi a dolga, hogy pártatlan szemlélő legyen. Hallottam két oroszt, akik zavaros beszélgetést folytattak a pesszimizmusról, de nem jutottak dűlőre; nekem pedig pontosan ugyanúgy kell visszaadnom ezt a társalgást, ahogy hallottam. A következtetés levonása az esküdtszék dolga, vagyis az olvasóké. Nekem csupán annyi a feladatom, hogy tehetséges legyek, vagyis tudjam, hogyan válasszam szét a jelentős és a jelentéktelen kijelentéseket, megfelelő fénybe helyezzem a szereplőimet, és beszéljem a nyelvüket.”
– Alekszej Szuvorinhoz írott levelében, 1888. május 30.

Rilke levele egy fiatal költőhöz

2011-12-30T11:00:00.000-08:00

Párizs, 1903. február 7.

Igen tisztelt Uram,

levele csak pár nappal ezelőtt érkezett hozzám. Mély és jóleső bizalmát köszönöm. Többet aligha tehetek. Nem tárgyalhatom behatóan verseit, mert tőlem minden bíráló szándék nagyon is távol áll. Műalkotást szinte meg sem közelíthetünk ítélő szavakkal: ebből mindig többé-kevésbé szerencsés félreértések származnak. Egyetlenegy dolog sem olyan kézzelfogható és megmagyarázható, mint ahogyan ezt többnyire el szeretnék hitetni velünk; a legtöbb esemény kimondhatatlan, és olyan térben játszódik le, ahol még soha szó nem járt, és mindennél kimondhatatlanabbak a műalkotások, ezek a rejtelmes tényezők, melyeknek léte múló életünknél maradandóbb.

Amikor ezt a megjegyzést előrebocsátom, hadd mondjam el még Önnek, hogy verseinek nincsen önálló jellegük, inkább csak a személyes lét csendes és rejtőző függelékei. Ezt legvilágosabban a Lelkem című utolsó versében látom. Ebben valami sajátos akar kifejeződni és dalba ömleni. És a Leopardihoz írt szép költeményben talán bizonyos fajta rokonság nyílik meg e nagy magányos iránt. Ennek ellenére ezek a versek önmagukban még nem állnak meg, az utolsó és a Leopardihoz írt sem. Kedves kísérőlevele néhány hiányosság felderítésében segítségemre siet, amelyeket verseit olvasva éreztem s néven nevezni mégsem tudtam.

Ön azt kérdi, jók-e versei. Tőlem kérdezi. Előzőleg megkérdezte másoktól is. Folyóiratoknak küldözgeti verseit. Egyéb költeményekkel hasonlítja őket össze, és nyugtalan, ha a szerkesztőségek kísérleteit visszautasítják. Nos, (mivel megengedte, hogy tanácsot adjak) én arra kérem: hagyja abba mindezt. Ön kifelé néz, és most mindenekelőtt éppen ezt nem szabad tennie. Senkitől sem kaphat tanácsot és segítséget, senkitől. Csak egyetlen eszköz segít: mélyedjen el önmagában. Kutassa ki azt az okot, ami írásra készteti, vizsgálja meg, vajon gyökerei szíve legmélyébe nyúlnak-e, vallja meg, hogy belehalna-e, ha nem írhatna. Ez a legfontosabb: éjszakája legcsöndesebb órájában kérdezze meg: kell, hogy írjak? Ásson le szívébe mélyről jövő feleletért. S ha ez igenlőleg hangoznék, ha úgy találkozhatna szembe ezzel a komoly kérdéssel, hogy erős és egyszerű "írnom kell" lenne a válasz, akkor alakítsa életét e szükségszerűség szerint; életének még legközömbösebb, legjelentéktelenebb órája is e kényszer jele és bizonysága legyen. Ekkor azután közeledjék a Természethez. Ekkor kísérelje meg úgy mondani el, amit lát, átél, szeret és elveszít, mintha Ön lenne a legelső ember. Ne írjon szerelmes verseket; kerülje eleinte a túlságosan könnyed és megszokott formákat: ezek a legnehezebbek, mert csak nagy és kiforrott erővel nyújthatunk egyénit ott, ahol jó, sőt nagyrészt kitűnő hagyományok tömege maradt reánk. Ezért az általános motívumoktól forduljon azokhoz, amelyeket saját mindennapi élete kínál; írja le szomorúságát, vágyait, elfutó gondolatait, hitét valami szépben - ábrázolja mindezt bensőséges, halk, alázatos őszinteséggel, s önmaga kifejezésére használja fel környezetének tárgyait, álomképeket vagy emlékeit. Ne hétköznapjait vádolja, ha szegényesnek tűnnek; okolja saját magát, mondja inkább azt, hogy a kincsek elővarázsolásához nem eléggé költő; mert az alkotó számára nincs szegénység és közömbös, sivár hely. És ha még börtönben ülne is, ha a falakon át érzékszerveihez a világ semmiféle zaja sem hatolhatna el, nem lenne-e akkor is Önnel gyermeksége, ez a drága, királyi gazdagság, emlékeinek e kincseskamrája? Fordítsa figyelmét ebbe az irányba. Próbálja meg e távoli múlt elsüllyedt csodáinak kiemelését; egyénisége meg fog szilárdulni, magánya kitágul és derengő otthonná válik, amelytől mások lármája messze morajlik. S ha ebből a befelé fordulásból, ebből a saját világba merülésből versek születnek, nem fog arra gondolni, hogy bárkitől megkérdje, vajon ezek jó versek-e. Nem is kíséreli meg majd, hogy fölkeltse a folyóiratok érdeklődését e munkák iránt: mert kedves, természetes birtokát, életének egy darabját és hangját fogja érezni bennük. A műalkotás akkor jó, ha szükségszerűségből támadt. Eredetének ebben a jellegében ítélhető még, másképp nem. Ezért, igen tisztelt Uram, csak ezt az egy tanácsot adhatom: mélyüljön önmagába, vizsgálja meg a mélységeket, ahonnét élete fakad, s ennél a forrásnál megleli a feleletet arra a kérdésre, hogy kell-e alkotnia. Fogadja el azt úgy, amint hangzik, s ne tépelődjék rajta. Talán bebizonyosodik, hogy művészi elhívatása van. Akkor vegye fel sorsát és hordozza el minden terhével s nagyságával együtt, anélkül hogy valaha is érdeklődnék a kívülről várható jutalom iránt. Mert az alkotó legyen önmagában is teljes világ, találjon meg mindent önmagában és a Természetben, amelyhez hozzákapcsolódott. Azonban e magába szállás és magába merülés után talán le kell mondania arról, hogy költő legyen (elég, amint mondtam, éreznie, hogy írás nélkül is tudna élni, s akkor egyáltalán nem szabad írnia). De ez a befelé fordulás, amire kérem Önt, akkor sem hiábavaló. Élete ettől kezdve mindenesetre saját útjaira fog térni, s hogy ezek jók, gazdagok és messzire vivők legyenek, ki sem tudom mondani, mennyire kívánom Önnek.

Rainer Maria Rilke

Kosztolányi véleménye

2011-12-30T10:56:00.001-08:00

Kosztolányi Dezső: Egy és más az írásról

Munkád kitűnő. Talán csak egyet kifogásolnék. Néha túlságosan kielégít. Jobb volna, ha kissé éhesen bocsátanál el. Az írást is akkor kell abbahagyni, mint az evést: amikor leggjobban esik.

Tehát ahol szükségét látod, húzz egyet-mást. Hogy mit? Ilyesmire bajos felelni. A mi mesterségünkben rombolni annyi, mint alkotni.

Hidd el nincs nagyobb művészet a törlésnél. Én, ha tőlem függne, az iskolában ezt előbb tanítanám, mint a fogalmazást. Végre az alkotás is ezzel kezdődik. Elhagyunk valamit, ezer millió dolgot, melyet mellékesnek tartunk, és kiemelünk valamit, egyetlenegy dolgot, melyet fontosnak tartunk. Aki tudja, mit ne mondjon, az már félig-meddig tudja, hogy mit mondjon.

Tanítványaimmal először is szöveget olvastatnék. Versenyre szólítanám őket, hogy bírálgassák, dúlják föl, marcangolják szét. Díjakat tűznék ki azoknak, akik az értelem és érzés kára nélkül ki tudnak belőle hagyni. Nem azt jutalmaznám, aki egy tetszetős jelzőt talál ki vagy egy kerek mondatot hoz össze, hanem azt, aki kigyomlál egy henye jelzőt, egy sületlen mondatot.

Amint így szóról szóra, mondatról mondatra haladnánk és irtanók aa körülöttünk sötétedő gazt, egyre világosodnék a tájék. Az az érzésünk támadna, mint az ültetvényesnek, aki szekercéjével mezsgyét hasít a járhatatlan őserdőben. Nem a szavak megbecsülésére oktatnám tanítványaimat elsősorban. Azokból úgy is untig elég van. Arra oktatnám őket, hogy vessék meg az üres és hamis szavakat, mert később csak így becsülhetik azokat a szavakat, melyekbe tartalom és igazság van.

Megmagyaráznám nekik, hogy mindig úgy kell írniok, mintha nem volna idejük, torkukon volna a kés, és haláluk előtt csak pár pillanatot kapnának, hogy valljanak legbensőbb titkukról. Megmagyaráznám, hogy mindig úgy kell írniok, mintha helyük se volna, és a körmükre kellene odaszorítaniok életük dióhéj-történetét, mákszem betűkkel. Megmagyaráznám, hogy mindig úgy kell írniok, mintha minden egyes szavvukért borsos díjtételt fizetnének, akár a sürgönyözők.

Azt tapasztaltam, hogy az izgatott emberek általában jól fogalmaznak. A halálra ítélt a vesztőhelyen ritkán kezd ilyenféle körmondatokba: „Van szerencsém kijelenteni, hogy nem zárkózhatom el annak megállapításától...”, hanem többnyire tárgyilagos, nemegyszer ötletes is, és minthogy erőszak fojtja belé a szót, a dolgok elevenjére tapint azzal a szokványos, de soha el nem csépelhető fölkiáltásával, hogy: „Éljen a szabadság!” Éppígy cselekszik az is, akik papír vagy pénz híján kényszerül rövidségre. Még sohasem olvastam egy sürgönyben, hogy valaki a nagy Élet csókos lovagjá-nak” vagy új utak bús szent apostolá-nak nevezte volna magát, abból az egyszerű okból, mert ezek a zöldségek helyet foglalnak a papíron, és pénzbe kerülnek a sürgönyhivatalban. Aki kedvesével egy vidéki pályaudvaron akar találkozni, ezt sürgönyzi: „Esti gyorssal érkezem, várj a kijáratnál.” Ez a legszebb líra, csupa szerelem és csók, emellett világos, célratörő is, mintaképe a jó fogalmazásnak. Minden költőnek, regényírónak figyelmébe ajánlom.

Természetesen a rövidséget csak a saját kárunkon tanulhatjuk meg. Eleinte nehéz, fájdalmas megcsonkítani önmagunkat. Sajnálod minden sorodat, melyet papírra vetettél. Amikor törölni akarsz, úgy érzed, hogy tulajdon kezedet, ujjadat kell levágnod. De tévedsz. Nem a kezed az, nem is az ujjad. Csak a zöld, piszkos körmöd. Vágd is le. Nem kár érte.

Gyakorlatlanul azt tanácsolom, hogy kezdd másokon. Végy elő írókat, nagyokat és kicsinyeket egyaránt, és olvasd őket, irónnal kezedben. Tolsztojjal - megjósolom - nem lesz sok szerencséd. Nála minden szó - csodálatos módon - a helyén van. Még szószaporításban is tömör. Iljics Iván halálá-ból egy betűt sem húzhatsz. Ez a remekmű értéke.

Vannak írók, jó írók is, akinek szövegéből egy tizedrész hagyható ki, közbeszúrások és kitérések, „ragyogó” részletek, melyek az egészet elhomályosítják. Vannak olyan írók, akiknek könyvéből egy harmadrész, s olyanok is, akiknek könyveiből két harmadrész törölhető. Ritkítsd a szöveget, s ámulva eszmélsz arra, hogy ez mindegyiknek csak használ: ami jó volt, kitűnő lesz, ami rossz volt, legalábbis tűrhető.

Írósiheder koromban egy folyóirat szerkesztője átadott nekem valami elbeszélést. Egy „előkelő” műkedvelő küldte, „okvetlenül” közölnie kellett. Megkért, hogy fésüljem meg a tíz gépírt oldalnyi kéziratot, alakítsam át, kedvem szerint hozzam rendbe.

Miután elolvastam, mélységesen elszomorodtam. Lapos volt és bárgyú. Legjobb szerettem volna újat írni helyette. Szerkesztőm azonban lelkemre kötötte, hogy lehetőleg ragaszkodjam a szöveghez. Ennélfogva húzni kezdtem.

Az első mondat - emlékszem - ez volt: „A Nap puffadt aranykorongja haldokolva csorgatta kincses vérét az ájult vidékre.” Eltűnődtem, hogy mit tehetek e mondat érdekében? Mindenekelőtt kicseréltem a Nap hencegő nagybetűjét egy szerényebb kisbetűvel. De így is ízléstelen volt, megokolatlanul cifra, tolakodó. Rövidesen rájöttem, hogy itt a napnak semmi esetre sem szabad „haldokolni”, és vére semmi esetben sem lehet „kincses”. Kiirtottam ezt a két szót. Akkor bántani kezdett, hogy a napnak „puffadt aranykorongja” van és hogy a vidék „ájult”. Ezeknek a szépségeknek sem kegyelmeztem meg. Most a szöveg ekképen hangzott: „A nap vérét csorgatta a vidékre.” Egyszerre fölöslegesnek tetszett a vérző nap is, meg a vidék is. A sokat hánytorgatott mondatot ezzel helyettesítettem: „Alkonyodott”. Majd javításomat megint átjavítottam ilyenformán: „Esteledett”. Amint tovább olvastam az elbeszélést, láttam, a következőkből ez is kitetszik, tehát töröltem az egész első mondatot. Körülbelül hasonló változáson ment át mindegyik. Végül a tíz oldal egyre zsugorodott. Biztosítalak azonban, hgoy tízszer jobb lett.

Nem volt tökéletes, szürke volt és érdektelen, de mégsem volt botrányos. Tökéletes munkát csak úgy végezhettem volna, hogyha minden egyes sorát kihúzom, címével együtt. Bizonyos írásokat csak így lehet kijavítani. Ilyenkor legfeljebb a író nevét szabad meghagynod. Ezt esetleg ki is lehet nyomtatni, vastag betűkkel, a munka nélkül, jeléül annak, hogy az illető csak szereplésra tart számot. Olyan vágy ez, melyet nem teljesíteni udvariatlanság.

(Pesti Hírlap, 1932. november 27.)

Itt a Mary Sue teszt a fantasy fajokról

2011-11-27T10:53:00.000-08:00

Ha kitaláltál egy saját fajt, végezd el ezt a tesztet! Az egyik legalaposabb, már korábban linkelt Mary Sue teszthez kapcsolódik, ez egy új fejlesztése, egyébként pedig az eredetinek készül a magyar fordítása.

http://www.springhole.net/writing/marysuerace.htm

Mary Sue teszt lefordítása

2011-11-27T09:52:00.001-08:00

Most láttam egy régi üzenetet, amiben valaki kérte, hogy fordítsam le a Mary Sue tesztet. Még mindig van erre igény? Csak azért nem akartam, mert a tesztet nem én írtam, de lefordítani végül is le lehet. Írj, ha még mindig szívesen olvasnád.

Felelősségtudat

2011-11-27T09:27:00.000-08:00

Az íróság ott kezdődik, mikor az ember felelősséget érez egy alany és egy állítmány összefűzésekor is; mert az is becsületvizsga; állítás, amiért helyt kell állni. - Illyés Gyula

Pár hónappal ezelőtt egy barátom, aki olvassa az egyik könyvem eddig elkészült részeit, megkért, hogy írjak bele egy jelenetet, ami által az egyik szereplő neki jobban tetszene. Az ötletet első felvetője talán magam voltam, de az biztos, hogy ő nagyon buzdított, hogy írjam bele. Mikor elkészült, és elolvastam, kettős érzés kerített hatalmába: egyrészt tetszett, hogy milyen jól írtam meg ezt a jelenetet, másrészt úgy éreztem, egész megváltoztatta a barátnőm által kedvelt karaktert, és még izgalmasabbá is tette, mint az előtt, másrészt, ehhez más szereplők közreműködése is kellett, akik esetében viszont nem biztos, hogy jól jött ki a dolog. A barátnőm még nehezményezte is, hogy az a szereplő, aki miatt eredetileg íródott az epizód, nem elég "gonosz", de minél inkább hajtogatta ezt, egyre inkább biztos voltam benne, hogy ez egész egyszerűen - ha hozzá illik is -, nem illik a barátaihoz, akik még szerepet kaptak ebben a részben. Azért nem volt rossz ötlet belemenni ebbe, mert az epizód első fele kimondottan jól sikerült ilyen szempontból is. Azt biztosan megtartom, de a többi része valószínűleg kivágásra kerül. Legfeljebb elrakom a jegyzetek közé. Az írónak felelősséget kell vállalnia karaktereiért, és karakterei hírneveiért is. Egyszerűen nem hagyhatjuk, hogy egy szereplő, aki azelőtt mákos gubát evett, hirtelen megutálja azt, és hogy aki allergiás volt a kutyaszőrre kutyát vegyen, csak hogy a másik szereplő megdobhassa a kerítésről. Amíg el nem határoztam, hogy a jelenetnek csak az első felét tartom meg, egész rossz érzésem volt, mintha kiszúrtam volna valakivel. Ekkor éreztem át igazán, az azelőtt csak tárgyilagosan értett fenti idézetet, amit korábban nem is szerettem annyira, pedig az írásról összegyűjtött idézeteim közt már régóta szerepel.

A tökéletes regény

2011-11-26T04:47:00.000-08:00

Szerintem.

Hosszú. De nem sorozat, amiről hatvan bőrt lehúztak, és nem azért, mert az írónak nem volt kedve abbahagyni a történetet, vagy bele akart még írni valamit, amit látott valahol. Hosszú, mert önmagában úgy tökéletes.
Visszaadja a kor hangulatát.
A szereplők egyéniségek, megismerjük őket, részletesen, és ez a mellékszereplőkre is vonatkozik.
A főszereplő nem tökéletes, az ellenfele pedig nem megveszekedetten gonosz.
nincs tele lopott, tipikus nevekkel, amik csak pár betűben különböznek attól, amiként az eredeti görög mitológiában megjelentek.
Nem alapoz arra, hogy az adott korosztály, aminek íródik, úgyis az ilyen meg olyan motívumokat kedveli a könyvekben.
Nem erőltet magára mondanivalót, hanem önmagában rendelkezik vele.
Újat tud mondani, nem közhelyes.
Van benne humor, akkor is, ha szomorú a történet.
Bátor. Nem fél témákat fölvetni, vagy eseményeket részletezni, leírni.
Műfaja keretei közt marad, illetve ha nem, akkor azt fantáziadúsan teszi.
A vége nem tipikus. Meglepi az olvasót, de nem is csalódik benne. Olyasmi, amire nem számít, de meggyőződése, hogy jobb vég, mint amit ő akart.
A történet nem unalmas.
A történet végig érdekes, vannak benne meglepő fordulatok. Epizódok jelennek meg esetleg, amelyek mutatnak valami újat, ami fontos.
Az olvasó úgy érzi, ismeri a szereplőket, és az érzéseiket átéli. El tudja képzelni, hogy az egyik szereplő (nem csak a főszereplő) mit tenne egy olyan helyzetben, ami nincs is a könyvben.
Az olvasó sajnálja, mikor lecsukja a hátlapot.

Egy kis irodalomtanulás: rímfajták

2011-11-12T11:03:00.000-08:00

A rím a hangok (v. hangzók) összecsengése, általában a sor végén.
Ennek ellenére van élrím is, ami a sor elején van, illetve van belsőrím (pl.: a Balassi-strófa jellemzője).

magánhangzók és mássalhangzók összecsengése = tiszta rím (önrím)

csak a magánhangzók egyeznek meg = asszonánc

éles rím/hímrím: utolsó szótag hosszú magánhangzó

tompa rím/nőrím: 2 szótagos, az utolsó rövid

Sorvégi rímek csoportosítása:

páros rím: aabb

bokorrím: aaaa

keresztrím: abab

ölelkező rím: abba

halmazrím: aaaaa

hármas rím: aaa

visszatérő rím: aaxa (az x azt jelenti, hogy az a sor nem rímel semmivel)

félrím: axay

visszacsapó/ráütőrím: aabbb

Különleges rímek:

Mozaikrím/Kínrím: erre a példa egy versike, ami a kecskerím szót tartalmazza, de ez ne tévesszen meg senkit, ez a kínrímre példa: "Olyanok a kecskerímek, / Mint mikor a kecske rí, mek." Talán Kosztolányi írta, de nem biztos. A lényege, hogy az 1. sorban szereplő rímelő szavak az új sorban másképp tagolva mást jelentenek.

Kecskerím: rímelő szavak betűi felcserélődnek. Pl.: "kapufa - fakupa"

Kancsalrím: mássalhangzók megegyeznek (az asszonánc ellentéte). "Utálkozom? Ítélkezem."

Visszhangrím: versek utolsó néhány része ismétlődik.

Csonkarím (amputált rímnek is nevezik): szavak végét levágja. "vacsor' - fasor"

Téma

2011-11-11T11:22:00.000-08:00

Először is láttam, ismét vannak, akik újonnan regisztráltak a blogomra. Köszöntöm őket, és örülök, hogy itt vannak.
Régieknek és újaknak: milyen témákról szeretnétek olvasni? Mostanában kevés ötletem maradt, ami maradt, azt pedig lusta vagyok megírni, mert hosszú kifejteni őket. : ) Tudom, hogy volt, amikor ígértem egy-egy poszt végén egy másikat, amiben erről meg arról fogok írni, de mostanában, mint egy korábbi írásomból tudhatjátok, nincs annyi időm, ezért, ha hirtelen szembe jut egy jó téma, leírom gyorsan. Természetesen, ha ötletet adtok, próbálom alaposan kifejteni majd, de akkor írjátok le, miről olvasnátok szívesen! Köszi.

Kösz az eddigi látogatásokért, és gyertek máskor is!

Ui.: Szurkoljatok az irodalom OKTV-hez!

Lexen

Hangulatátadás

2011-11-11T11:04:00.000-08:00

Nem elég, ha elírod a pillanat fájdalmát, gyönyörűségét, stb. verseidben, de a hangulatot is át kell adnod, ami már nehezebb ügy. A most következő módszer csak egy a sok közül.

A versírás egyik legfontosabb eleme annak érdekében, hogy könnyen érzékeltessük azt a hangulatot, amit írni akarunk, hogy minden érzékre hatunk. A legalapvetőbb természetesen a színek hatása, a dolgok leírása: tehát a szem. Ezt mindenki használja, hiszen ez a legfontosabb érzékszervünk. Nem árt azonban, ha még ezzel kapcsolatban is gondolkodásra késztetjük az olvasót. Ilyen módszer a színszimbolika alkalmazása.

Egy példa: Kosztolányi Dezső: Mostan színes tintákról álmodom

Mostan színes tintákról álmodom.

Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer,
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikitó,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.

Kiszínezném vele az életem.

Hasonló példákat az impresszionista költőknél találsz (magyarok: 1900-as évek, külföld: 19. század költői, főleg franciák - Verlaine, Baudelaire, Rimbauld, Mallarmé -, de pl. Rilke is használ szimbólumokat A párducban, de nem színeket.

A másik lehetőség, és ezt nem csak akkor ajánlott alkalmazni, ha impresszionista, szimbolista művekkel támad kedved kísérletezni, hanem egyébként is. Hass minden érzékre! Szaglás, ízlelés, hallás, tapintás. Ezt nem csak tájkölteményeknél, vagy magától értetődő helyzetekben teheted meg.

Kosztolányinál maradva példa erre a Szeptemberi áhítat. Csupán a gyönyörködtetés kedvéért bevágok még ide egy Kosztolányi verset, illetve, a hangulat színek, és leírások nélkül való, csak az érzésekkel történő érzékeltetése kedvéért keressetek rá a Hajnali részegségre szintén tőle (túl hosszú ide bevágni).

Kosztolányi Dezső: Negyven pillanatkép

15. Októberi táj

Piros levéltől vérző venyigék.
A sárga csöndben lázas vallomások. Szavak. Kiáltó, lángoló igék.

Ezek csak példák. Ma már nem a szimbolisták korát éljük persze, de ha kezdő költő vagy, jó lecke lehet kipróbálni.

Tippek novellaíráshoz

2011-10-31T12:26:00.000-07:00

Angol linkek:
10 tips
WikiHow
For writers - The short story website
Writing Short Stories - The Art of Short Stories

Magyar linkek:
A novellaírás fortélyai
Hogyan írjunk jó novellát?
PannonScript

Gyakori hibák #3 (Novellák)

2011-10-30T09:22:00.000-07:00

Ahogy ilyenkor mindig leírom: szubjektív lista a teljesség igénye nélkül, véletlenszerű sorrendben.

1., Hosszú

Ha egy novella hosszabb, az már inkább elbeszélés. Nem azzal van a probléma, ha valaki sokat ír, amennyiben a történet ezt igényli, hanem, ha szószátyár. Kosztolányi verseit szokták szószátyársággal vádolni, de szerintem (és a magyartanárom szerint) amiket ő leír, azt így lehet tökéletesen leírni. Ha igaz a novelládra Exupéry mondása, hogy a művész nem akkor tudja, hogy tökéleteset alkotott, ha nincs mit hozzáadni, hanem, ha nincs mit elvenni, akkor valószínűleg nincs baj a hosszával. De ha halandzsázol, akkor az olvasó úgy érzi, hogy csak fárasztják. Magával kell, hogy ragadja a szöveg.

2., Olyanról beszélsz, ami nem tartozik ide

Ha a karakterkidolgozás a szenvedélyed, írj regényt. vagy novellafüzért. A novellába azokat a tulajdonságokat/véleményeket/eseményeket, stb. kell leírni, amik szerves részei a történetnek, vagy valamilyen módon köthetőek hozzá.

3., Olyan témát választottál, ami meghaladja egy novella kereteit

Előfordul, hogy az ember ebbe a hibába esik. Ilyenkor kisregény, vagy egy egész regény lesz belőle.

4., Nincs mondanivalód

Fontos, hogy egy élethelyzetet, egy véleményt, egy problémát testesítsen meg a novellád. Legyen valami jelentősége.

5., Önálló gondolatok hiánya

Azt hiszem, ezt minden hibákat összesítő írásomba beleírom. Ha a nagy elődöket utánzod, abból semmi nem lesz.

6., Ezopus óta nem jön be, hogy leírod, mi a tanulság.

Nem kell az olvasó arcába tolni a tanulságot, sem a szereplő szájába adni mindig (utóbbi jó is lehet), hanem jól kell tudni megírni a novellát.

Háttal nem kezdünk mondatot?

2011-10-15T04:38:00.000-07:00

Valóban, háttal nem szoktunk, csak szemben... De most komolyan... Sokszor mondják ezt a tanárok. De belegondoltatok már, hogy a hátok helye igenis a mondat eleje? Mert hol lennének máshol? A momdat közepére szinte lehetetlen beilleszteni. Nagyjából úgy lehet, hogy: "Menjünk hát moziba!" - de ez talán másmilyen hát... nem értek hozzá.

Nyelvészek megcáfolták, hogy ne lehetne mondatot kezdeni velük.

A blog, amin ezt megtaláltam:

http://hiszedmi.blog.hu/2010/12/08/hattal_nem_kezdunk_mondatot_1

Gyakori hibák #2 (Versek)

2011-10-15T04:04:00.000-07:00

Ismét szubjektív, a teljesség igénye nélkül készült lista. A legtöbb embernek saját stílusa van (bár ennek kialakulása sokszor időbe telik),és abból is adódhatnak sajátos hibák. Meg hát egyébként is... :)

1., Gyenge rímek

Ha rímelő verset írsz, nincs mit tenni, jó rímeket kell találnod. Ez bő szókincset igényel. (Legyen a példaképed Jókai, a legnagyobb szókincsű magyar író. :P) Erre különösebb tanáccsal nem lehet szolgálni. Próbálkoznod kell. Van akinek hamar jön, van akinek később. De ne írj kínrímeket.

"Olyanok a kecskerímek, mint mikor a kecske rí: mek." /Az idézetben található rím félrevezetés, a kecskerímek mások, ez egy kínrím./

2., Olyasmiről írsz, ami senkit nem érdekel

A költészet természetesen személyes műfaj, és a költő prófétaszerepét már nem várják el a XX. század óta, de vannak témák, amik nem állják meg a helyüket a nagyközönség előtt: ilyen például egy pályázatra írt vers, aminek a témája konkrétan oda való - kivéve, ha valami tök jót kihozol abból a témából. Ha mégis saját gyermekkori játékodról írsz, anélkül, hogy bármit mondanál a gyermekkorról, vagy a játékokról, vagy bármilyen érzést visszaadnál az olvasónak, vagy rímekbe szeded a kakaóbab-kitermelés metódusát, egy lehetőséged van: fantasztikus stílusban megírni ezt, és zseniálisnak lenni. (Vagy várd meg, mire világhírű leszel, és bármit megtehetsz. :P) Esetleg az egészet tedd viccessé. Humor mindig jó, azt a legtöbb ember szereti. Főleg, ha igényes formában tárják elé.

3., Majmolsz, de nincs stílusod

Ezt nem tudom jobban kifejteni. Ne másokat utánozz. Zárj ki mindent, és írj úgy, ahogy Te tudsz. Találni fogsz egy stílust, amire csak Te vagy képes.

4., Nem engeded el magad

"Jaj, Ady Endre azt mondta, csak így lehet írni, és minden más rossz..." Kit érdekel Ady Endre? Száz éve meghalt. Ez a Te időd, Te fogod meghatározni az irodalmat, ha van hozzá kellő bátorságod. Író/költő csak bátor ember lehet.

5., Túl nyálas vagy, erőlteted a témát

Ha írsz valamiről, ne próbálj belőle akkora jelentőségű dolgot csinálni, ami az egész emberiség sorsára kihat. Ha ezt csinálod, nevetségessé válsz. Ha szerelemről írsz például, az egy erős érzelem, de sokkal meggyőzőbb vagy, ha leírod konkrétan, szárazon az általad érzett érzést (hidd el, már önmagában is elég megható), mintha csöpögős sorokat találsz ki.

6., Valamiről nem a megfelelő hangulatban írsz

Ez a nagy költőknek kiváló eszköze lehet, amivel meglepik, gondolkodásra késztetik a közönséget. Mindazonáltal nem biztos, hogy azonnal sikerül Neked is. Ha igen: örülj neki.

7., Azért írsz, hogy rímeljen

Ezt a mondatot egyszer a bátyám használta egy dalra. Én még a slágerektől is elvárom, hogy legyen mély mondanivalójuk, és ez a 90%-ukra nem igaz. Ugyanígy a versekkel. Sajnos nagyon sokat azért írtak, hogy rímeljen. Ez alatt nem azt értem, hogy el kell vetni a rímeket. Ízlés dolga, ki hogy vélekedik erről, de nekem kellenek a rímek. Ha Te is így gondolod, magadévá kell tenned azt a tiszteletet, hogy soha semmit ne írj le azért, mert úgy rímel. A versek meggyőződésekről szólnak: a költő meggyőződéséről. Ha bizonytalanságról szól, akkor is csak azt írja le, amit gondol. Én személy szerint nagyon utálom, amikor csak azért írnak egy sort, hogy ne kelljen tovább gondolkodni. Meglátszik egy versen, nehogy azt hidd, hogy nem.

8., Közhelyeket írsz

Ez két dologból adódik. Az egyik a 7-es pont, amit nem tartasz be, és valami hülye közhelyet leírsz, csak, hogy legyen rímed. A másik, hogy nincs éppen ötleted, és írni akarsz, mert unatkozol (ez nem baj, csak akkor ne adasd ki utána), illetve ha nincsenek önálló gondolataid. Így inkább ne írj. (Érvelhetsz azzal, hogy a közhelyek azért közhelyek, mert igazak, de én erre azt mondom, hogy háromszáz éve is igazak voltak, amikor először hallották őket az emberek.)

Ha van kedved, próbálj ki új dolgokat a versírásnál:

- verseléseket

- strófákat (nem is gondolnád, mennyi van, amit nem ismersz)

- műfajokat

- olyan pályázatokat, amik megszabják, milyen szavakat kell tartalmaznia a versednek

Ez érdekes és hasznos szórakozás.

Egy könyv, ami jó ötleteket adhat

2011-10-06T03:48:00.000-07:00

Megvettem Allan Pease és Alan Garner könyvét (Szó-beszéd, A társalgás művészete). Diákok ismerhetik a tollbamondások szövegeiből, vagy magyarórákon elhangzó idézetekből. A könyv az emberek közötti beszélgetéssel foglalkozik, azzal, hogyan érdemes/lehetséges jó képet festeni magunkról, beszédbe elegyedni valakivel, felkelteni valaki érdeklődését, fenntartani a beszélgetést, tudatosan befolyásolni egyes klisék, töltelékszavak, stb. alkalmazását, illetve elkerülni, hogy árusok, ügynökök, vagy a média állításainak bedőljünk. Mindez úgy jön ide, az írással kapcsolatos blogomra, hogy szemléltet bizonyos szituációkat, melyeknek kapcsán rájöttem: ez a rövid (mindössze 167 oldalas) könyv ötleteket adhat a történetíráshoz. Egy embernek nem csak a való életben lévő kommunikáció okozhat problémát. Biztos Veletek is előfordult már, hogy könyvetek írása közben, rájöttetek, fogalmatok sincs, az adott szereplő mit válaszoljon, vagy hogyan kezdjen el egy beszélgetést, hogy kezeljen egy szituációt, mert Neked a való életben nem lenne fogalmad. Azon töröd a fejed, hogy is szoktuk ezt csinálni a reális világban, és most hogy írd bele a regényedbe. Ebből aztán olyan mesterséges szituációk következnek, hogy a könyvbeli szereplő könyvbeli partnere szájába egy lehetetlen választ adsz, amire könnyű ugyan reflektálni utána, de nincs ember a földön, aki tényleg ezt válaszolta volna. Az ilyen helyzetekben segíthet ez a könyv.

Azon kívül az emberek közti félreértések leírását, annak elemzését egy regényben, hogyan beszélünk el egymás mellett, kiválóan elősegíti. Reális párbeszédek, viták, érv-felvetések leírásához kiváló tanácsadó.

Ha elolvasod a könyvet, megtudod belőle, miért válaszolják azt a gyerekek, ha hazaérnek az iskolából arra a kérdésre, hogy mi történt, hogy "semmi". Csak itt felnőtteken vezeti le (felnőtt olvasóim figyelmét felhívnám erre: ők is ugyanezt teszik a munkából hazaérve.) Remélem, kíváncsivá tettelek Benneteket.

Én egy Campona beli Tescoban vettem a könyvet 1290 Ft-ért (nagyon megéri). Kiadta a Park könyvkiadó, sokszor, és megjegyezném: Dáczer Éva fordítása szerintem nagyon jó. Vannak persze olyan dolgok, amik az angol nyelvre igazak, de ezek elhanyagolhatók, és a magyar nyelvre történő átültetése remekül sikerült.

Átdolgozás

2011-10-01T04:07:00.000-07:00

Az átdolgozás az írói munka egyik legfontosabb, egyben (egyik?) legleterhelőbb feladata. Persze biztos van, akinek könynen megy, de a nagy többség utálja.

TÉVHIT #1: Az írók egyszer végigírják a könyvüket, aztán beadják a kiadóknak, és azok, ha jók, kiadják (vagy sokadszori próbálkozás után kiadják). Egy könyvet azért nehéz megírni, mert biztos hosszú időbe telik.

NEM! A könyvet minden író átdolgozza. Minden! Az összes! Nincs olyan könyv, amiben ugyanazok a szavak vannak, amit előre leírtak. Egyszerűen nincs. Vagy ha van, akkor az írója nem az írás szenvedélyéért ír, csak gazdag akart lenni, gyorsan megakart lovagolni egy divathullámot, stb, de róluk itt nem beszélünk.

TÉVHIT #2: ~~Az írónak fölösleges átdolgoznia a könyvét, hiszen a kiadóban van egy szerkesztő, egy lektor, vagy valaki, aki majd úgyis megteszi helyette.~~

NEM! Sőt, mért nem írja meg az egész könyvet a kiadó, lektorálja saját magát, kiadja, eladja, megveszi, elolvassa, és vállon veregeti magát? Ez így működik. Egy lektor jobb kiadóknál (!) ellenőrzi a helyesírást ("rosszabbaknál" ezért fizetned kell), de nem tesz semmi más erőfeszítést. A történetbe beleszólhat, ha esetleg valami nagyon értelmetlen van benne, de nem vagy köteles ezt elfogadni: pl.: ha azt írod, hogy a sósav iható.

Raymond Carver 27-szer dolgozta át A katedrális című novelláját (mert nem csak könyveket, de novellákat, verseket, drámákat, stb is át kell dolgozni, ezt a művek műfajtól függetlenül igénylik). Mint amikor az iskolai házi feladat fogalmazást először piszkozatban írod meg.

Azért hangsúlyozom mindezt ennyire, mert szerintem sokan a kezdők közül kihagyják ezt a lépést.

Az átdolgozáshoz tippek:

Tedd félre a könyved kéziratát mondjuk egy hónapra! Frissen úgyis ugyanazt írnád, mint eredetileg.
Az újraolvasáskor általában csalódás következik. Magad sem gondoltad volna, hogy ilyen silányul sikerült. De ez ne tántorítson el.
A könynebbik fele a dolognak a nyelvtani hibák és a központozás javítása, mert ehhez van sok kézikönyv, amit meg tudsz nézni, és ha figyelmesen dolgozol, nem okos sok nehézséget. Sőt, ha rossza helyesírásod, erre mást is megkérhetsz.
Ha rossza helyesírásod, és író szeretnél lenni, javíts rajta!
A nehezebbik fele a történet tartalmának átírása.
"A művész nem onnan tudja, hogy tökéleteset alkotott, ha már nincs mit hozzátenni, hanem, ha nincs mit elvenni." - Exupéry
Vesd el a fölösleges dolgokat, de ne keverd össze a fölöslegeset az epizóddal, ami kiegészítést ad a szereplők tulajdonságairól, az életkörülményekről, egymáshoz való viszonyáról, vagy bármiről.
A szereplők fogalmazásmódja, a narráció, a leírások, ezeket mind át kell dolgoznod, ha szükségét érzed (és fogod, valószínűleg). Figyelj a szereplők eltérő szóhasználatára, tulajdonságaira ("Béla ilyet sosem mondana."), a mondatok érzelmi telítettségére, és a valószínűségre (olyat ne írj, amit úgyse hisznek el).
Ne légy unalmas!
Keress egy csendes helyet, vagy épp egy olyat, ami segít Téged az alkotásban!
Alaposnak kell lenned, ezért nem baj, ha egyszerre kis részeket dolgozol át, és lassan haladsz.
Ne csináld olyankor, amikor fáradt vagy, és nem működik kellően az agyad.

További tippek és egyéb hasznos linkek az alábbiakban:

http://writerunboxed.com/2011/09/17/proof-positive/

http://writingcenter.unc.edu/resources/handouts-demos/citation/editing-and-proofreading

http://en.wikipedia.org/wiki/Proofreading

http://writing.wisc.edu/Handbook/Proofreading.html

http://www.wikihow.com/Copyedit-and-Proofread-Written-Work

Ne feledd: csak egy rossz könyv taníthat Neked valamit igazán...

Új dolgok

2011-09-26T12:36:00.000-07:00

Már tervezek egy bejegyzést, csak túl hosszúra fog sikerülni, és ezért nem most. Mint látjátok - fölösleges leírnom -, új a kinézet, ezt is már régóta tervezem. Létrehoztam még egy blogot, de nem tudom, hogy tényleg szerkesztem-e majd. Az fotós lenen, ami azért fura, mert pár hónapja még utáltam fotózni. Ha lesz belőle valami, linkelem. Ígérem, lesz bejegyzés nem sokára. "Mit meg nem teszünk a könyvünkért?" címmel, és arról fog szólni, hogy néhány író lusta, és nem dolgozza ki kellően a történet hátterét.

A kezdő jelenet

2011-09-18T02:35:00.000-07:00

Több könyv rendelkezik híres, sokat emlegetett kezdő jelenettel. Ilyen például P. Howard (Rejtő Jenő) könyve, a Piszkos Fred, a kapitány, aminek első mondata: "- Elnézést uram, nem látta a késemet?". S hamarosan megtudjuk, hogy egy matróz hátában felejtette azt. Hasonlóan az események hangulatába belevágva kezd az Én, Claudis is, amiben elmeséli a császár, hogy a testőre azért dobta őt a vízbe, hogy utána kimenthesse onnan. Ilyen például a kezdőmondatoknál (azt hiszem) már említett David nem hagyja magát (Louis Sachar) is, annak kezdő jelenete egy öregasszony botjának ellopása, egy gyerekcsíny, s szintén párbeszéddel indít.

Ebből látszik, hogy ha az ember hatásos kezdő jelenettel nyit, az akár olyan közszájon forgó ismert jelenetté is válhat, mint a Piszkos Fred, a kapitány kezdete. Ezek a jelenetek azért nem egy cikkbe kerültek a kezdőmondatokkal, amikről pár bejegyzéssel lejjebb írtam, mert ezek nem csak, vagy nem is feltétlenül állnak jó kezdőmondatokból, de az egész első jelenetet tekintve nagy hatást váltanak ki az olvasóból: azért, mert az egész könyvre jellemző lesz a hangulatuk.

Érdemes ezzel kísérletezni, ha könyvet írsz.

Top 100 Creative Writing Blogs

2011-09-09T14:51:00.000-07:00

http://www.bestcollegesonline.com/blog/2009/02/05/top-100-creative-writing-blogs/

Gondoltam, legalább ennyivel kárpótollak Benneteket, ha már mostanában nem szerkesztek annyit. (annyit, haha, egyáltalán, de ez nem szándékos.)

Rendszeresség

2011-08-29T07:49:00.000-07:00

A legtöbb író legnagyobb problémája, hogy nem tudja rávenni magát az írásra. E mögött sokszor lelki okok húzódnak, de ezt ne tévesszük össze a gyakran fellépő lustasággal! A szeptember, és a tanév kezdete rendszerességet hoz magával, ezt szabadidőnkben is kihasználhatjuk. Tégy a hatékonyabb írásért.

Döntsd el, hogy minden nap X időt írsz, de akár oldalmennyiségben is megszabhatod ezt.
Az írás ülőmunka, így ne felejts el mozogni. Egy kis torna felébreszt, és jobban beindítja az agyat.
Használj vázlatfüzetet, amibe regéyned bonyolultabb szálait lejegyzed, és jegyzetfüzetet, amit bárhol előkaphatsz.
Oszd be a tanulást, mert ha elhúzódsz vele, nem tudsz koncentrálni az írásra és fordítva.
Oszd be az idődet, és a napirendedben találj helyet az írásnak.
Figyeld meg, mikor legfogékonyabb az agyad. Azért ezt az időt ne teljesen a tanulástól vedd el.
Tégy meg mindent azért, hogy több időd legyen írni, ami eddig elvette azt, próbáld meg kiköszöbölni.
Csinálj rendet a szobádban, mert új környezet jó hatással van rád. Esetleg átfestheted a falakat.
Találj egy helyet, ahol legjobban jön az ihlet. Mázli, ha ez a szobád.
Ments el mindent mindig több példányban és készíts biztonsági másolatot dátummal ellátva, és némi jegyzettel, hogy az mit takar (tartalomban).
Szellőztess vagy sétálj.
Olyan tollal és oylan füzetbe írj, amit szeretsz, nem is hinnéd, mennyit javít az ötleteden.
A papír ne terelje el a figyelmed, ne legyen szagos, vagy olyan ne legyen a sarkán olyan minta, amit rajzolgatsz írás helyett.
Aludd ki magad.
Tűzz ki időbeli célt, de legyen reális. Ekkorra megírok ennyi oldalt.
Figyeld meg, hogy haladsz gyorsabban, géppel, vagy kézzel (a gyorsabb a gondolatok áradatát is jelenti, hogy jön több ötlet).
Figyeld meg hány olyan tevékenységet végzel, amit csak azért teszel, hogy ne kelljen az írással foglalkoznod, és hagyd el őket.
Van, akinél beválik, ha megjutalmazza magát, ha sikerül X oldalt írni, pl. csokival, vagy bünteti magát csokimegvonással, esetleg ennyiszer 100 Ft-ot tesz félre, amihez nem nyúlhat hozzá.
Ha gépen könyvet írsz, ne netezz, mert elkalandozol.
Túzd ki a faladra szemmagasságba, az íróasztaloddal szembe, amit elhatároztál.

Blog vezetés

2011-08-29T07:38:00.000-07:00

A hétvégén Balatonon voltam, most azonban kezdődik a suli, és az eddigi legnehezebb évem elé nézek. Érettségi és pályaválasztás előtt állok egy elég kemény követelmény rendszerű iskolában, és az az igazság, hogy én 5 éves gimibe járok (1. évben szinte csak idegen nyelvet tanultunk) ennyi idő sem elég, hogy az ember biztos legyen benne, mi akar lenni. Persze azon kívül, hogy író. Így tehát most ilyen gondolatok foglalnak majd le, illetve előre hozott vizsgák, stb. Szeretnék elnézést kérni, hogy az iskola alatt ritkán fogok hasznos új bejegyzéseket írni, de majd újra jön nyár, és újra fellendül a blog (bár ki tudja, milyen elfoglaltságom lesz akkor), és igazából jegyzetfüzetekbe írogattam sok-sok blogbejegyzés ötletet, úgyhogy van még miről írnom. Hétvégéken, vagy amikor már belefáradok a tanulásba, számíthattok rám. nagyon kemény év lesz, ha igazán szorgalmasan tanulok, és rengeteg pontot kell összeszednem, valamint a szalagavatós táncpróbák és hasonlók is időigényesek (bár az csak decemberig vagy januárig tart), szóval kevesebb időm lesz egyes délutánokon is, és e mellett még más elfoglaltságokkal is bajlódnom kell majd. bele se akarok gondolni, de hát ez van.

Nem állítom, hogy eddig minden nap szerkesztettem a blogot, a kezdeti lelkesedés alábbhagyott, főleg, hogy eleinte a régi honlapomról is tudtam bemásolni a cikkek alapjait, és csalni. Továbbra is örömmel írok majd ide, csak még ritkábban.

Azon kívül fogadalmat teszek, hogy szorgalmasan írom majd a regényeimet, kiváltképp azt az egy bizonyosat, amit így Nektek nem tudok elmagyarázni, de én tudom, hogy melyikre gondolok, amit már 5. éve írok, és 3. alkalommal kezdem teljesen elölről, s magam is be fogom tartani a következő bejegyzést a rendszerességről.

Remélem, továbbra is jöttök, javaslom, időről időre, ha más nem, havonta nézzetek föl a blogra, mert lesznek szerkesztések, frissítések, és most már úgy döntöttem, kézbe veszem a jövőmet, rendszeresen írom a regényeimet, mert hiába jó az ötlet, ah sose nyúlok hozzájuk, illetve megvárom egy bizonyos pályázat végét, és utána elküldöm a novelláimat és verseimet egy már korábban kinézett kiadóhoz. Tizennyolc éves vagyok, és mindig is úgy terveztem, hogy nem 100 évesen jelentetem meg a regényeimet. Egy idevágó idézet (lusta vagyok megnézni, ki mondta): "Az a baj a fiatal írókkal, hogy mindegyik hatvan éves."

Szeretnélek rábírni Benneteket is a rendszerességre, az újra induló iskolaidő magával hozza ezt a szokást is, ami hasznos lehet az élet más területein, máshol is rendszeressé válhatsz. Az írás ne menjen a tanulás kárára, de éld ki magad benne! Kellemes iskolaévet Mindenkinek, ne hagyjatok fel a látogatásommal, és jövő nyárra legyetek legalább kétszer ennyien, ha nem hatszor, azok pedig, akik dolgoznak, örüljenek, mert nem tart sokáig a kánikula, kitartás, és jó munkát kívánok mindenkinek, állásinterjúkhoz, szakmai gyakorlathoz sok sikert és szerencsét, azért mindenki aludja ki magát az iskolaidőben is, mert a legrosszabb, ami történhet Veled, hogy nem alszod ki magad, vigyél magaddal mindenhova jegyzetfüzetet és tollat, mert ne feledd, az ihlet nem akkor jön, amikor szólítják, és amikor jön, meg kell ragadni, eredményes munkát Mindenkinek, bármivel is foglalatoskodik, és a sok írás mellett ne felejtsetek el mozogni sem! Fejezzetek be sok regényt!

Jó tanévet!

A legjobb első mondatok - szubjektív lista

2011-08-23T11:38:00.000-07:00

Először is, továbbra is fennálló technikai problémák miatt nem jelentkeztem.

Az itt látható egy teljesen szubjektív lista. Szubjektív, hiszen saját véleményemen alapszik, és szubjektív, hiszen csak az általam olvasott könyvekről tudok szólni.

A világ legjobb első mondatainak listája:

nincs sorrend

"Call me Ishmael." - Hermann Melwille: Moby Dick. Nagyon sokat emlegetik ezt a kezdést az irodalomhoz értők, pl. kreatív írás könyvekben is helyet kap. belevág a dolgok közepébe, és tisztázza is az olvasóhoz való viszonyát, leszögezi, nem kell a távolságtartás, ne legyünk zavarban, rögtön közli, hogy milyen viszonyt kíván fenntartani az olvasóval. Valamint megtudjuk az elbeszélő nevét.
"Megkértek, hogy beszéljek el kalandjaimról apróra mindent, ami csak a Kincses-szigeten történt - mindent, kezdettől legvégéig -, ne hallgassak el semmit, csupán a sziget fekvését, és ezt is csak azért, mert még mindig találhatók rajta elásott drága kincsek." - Robert Louis Stevenson: A Kincses-sziget. Azon kívül, hogy a valóság látszatát kelti, szimpatikus, mesélő kedvű, és belevág a dolgokba, ugyanakkor megtisztel minket azzal, hogy mégis bevezeti valahogy.
"A Privet Drive 4. szám alatt lakó Dursley úr és neje büszkén állíthatták, hogy köszönik szépen, ők tökéletesen normálisak." - J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve. nem csak hogy normálisak, de ostobaságnak is tartanak minden mást, ezt rögtön leszűrhetjük, valamint az irónikus stílusból tudjuk, az írónő nem őket támogatja, hanem ellenük beszél majd.
"Hát, ha tényleg kíváncsi vagy rá, először biztos azt szeretnéd tudni, hogy hol születtem, meg hogy milyen volt az én egész tetű gyerekkorom, meg hogy mik voltak a szüleim, mielőtt beszereztek engem, meg minden, szóval hogy egy ilyen Copperfield Dávid-féle marhaságot adjak le, de ehhez nincs kedvem." - J. D. Salinger: Zabhegyező. Megvana stílus, ami végig mindent áthat, belevág a dologba, és leszögezi, hogy mit várhatunk tőle. Ellentéte A Kincses-sziget dolognak: nem tisztel meg semmivel: vagy olvasd és fogd be, vagy menj amerre látsz.
"- Hát akkor meséld el a dolgot, de a kezdet kezdetétől, Des Grieux, - mondta ő, szavamba vágva. - Hogy ismerted meg barátunkat, és minden." - Oscar Wilde: Teleny. Sok minden kiderül a kérdező ezen mondatából: a másik fél már egy ideje magyaráz neki ("szavamba vágva"), valamint győzködi őt, hogy hallgassa meg ("Hát akkor"), vagy kissé össze-vissza kapkodva hadovál, vagy túl a közepén kezdte a dolgot, de a kérdező felszólítja, hogy akkor mindent meséljen el, illetve az is lehet, hogy a másik egyszerűen nem mert neki mindent elmondani, ennek ellenére igénye van rá, hogy végighallgassák, és elmondhassa, bebizonyíthassa az igazát, valamint megtudjuk, hogy már régóta beszélnek, tehát egy ráérős beszélgetés lesz, hogy a kérdező valóban érdeklődik, és meghallgatja a mesélő véleményét, de azért elvárja cserébe a részletességet és őszinteséget ("és minden"), illetve, hogy akkor már magyarázzon az illető rendesen, ha már beszélgetnek ("de a kezdet kezdetétől"). Tudjuk, hogy egy harmadik személyről beszélgetnek, akit nem régóta ismer az egyik, és kizárólag az egyik beszélgetőpartner, és hogy a kérdező már többször hallott a mesélőtől erről az emberről, ha más nem, a jelen beszélgetés során ("barátunkat"). Illetve nem húzzák sokáig a dolgot: felszólítás a mesélésre, és már kezdi is, semmi "Egyszer volt, hol nem volt"...
"Háromnegyed egykor, épp abban a pillanatban, mikor a természetrajzi terem katedra-asztalán hosszú és sikertelen kísérletek után végre-valahára, nagy nehezen, izgatott várakozás jutalmául a Bunsen-lámpa színtelen lángjában fellobbant egy gyönyörű, smaragdzöld csík, annak jeléül, hogy az a vegyület, melyről a tanár úr be akarta bizonyítani, hogy zöldre festi a lángot, a lángot csakugyan zöldre festette, mondom: pont háromnegyed egykor, épp abban a diadalmas minutumban megpendült a szomszéd ház udvarán egy zongora-verkli, s ezzel minden komolyságnak egyszeribe vége szakadt." - Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk. Nagyon hosszú, de megadja a pillanat hangulatát. Remekül elkapja, és a hosszú mondat a monotonságát is tükrözi a tanórának. nem szeretem az olyan kifejezéseket a könyvekben, mint pl. itt a "mondta", tehát, amikor az író magáras utal, de ez van. sajnos ennek tényleg baj van a hosszával, de az "épp ekkor történik valami" hatás hálás eszköz az irodalomban.
"Az egész az én ötletem volt." - Jacqueline Wilson: Lányok a pácban. Talán vészjósló, talán büszke, majd kiderül, de mindenesetre figyelmeztető: már megint történt valami, készüljünk fel.
"Vérre nem számított." - Avery Coreman: Kramer kontra Kramer. Egy szülésről szól a jelenet, a könyv pedig egy válásról. Csak a második adat ismeretében az első mondat meglepő. Az ember kíváncsi, hogy milyen vérről van szó. Talán ennyire rosszul sikerült a válás?
"Előre kell bocsátanom, hogy Marley halott volt." - Charles Dickens: Karácsonyi ének. Szerintem ez marha jó. Marley halott, és ezzel már tudjuk, hogy lennének emberek, akik ezt kétségbe vonnák, és ezért szükség van leszögezni, tehát valami furcsaság fog most következni. Azon kívül egy halottról szól egy mondat, és egy egész könyvnyi folytatása van: na, itt lesz valami. Szintén magát is bevonja az író, amit, ahogy fent említettem, nem szeretek, de itt jó.
"Dallos Sándor Úrnak, Kairó, Hotel Continental. Mellékelten elküldöm neked az intőkönyvemet." - Nagy Katalin: Intőkönyvem története. Nagyon jó könyv, mindenkinek ajánlom. Nos, ki az a Dallos Sándor úr. hogy kerül Kairóba, és ki az a hülye, aki feladja postán az intőkönyvét egy felnőttnek?
"Soha nem fogjátok kitalálni. Egyszerűen boldog, boldog, boldog vagyok!" - Jacqueline Wilson: Mi baj, lányok? Kizárólag könyvsorozat negyedik (sokadik) részéhez. Az eddigiekkel ellentétben a főszereplő boldog, ezt még az is megtudja, aki valamiért ezzel a kötettel kezdené az olvasást. Mármint, hogy eddig nem így volt. És így már érdekel minket, mi változott 3 kötet alatt. Sőt, ha nem olvastuk volna az előzményeket, még ahhoz is kedvet kapunk.
" - Marx tökéletesen megváltoztatja a világlátásomat - jelentette ki aznap reggel az ifjú Palliéres, aki általában nem szól hozzám egy szót sem." - Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája. Most mégis hozzászól, ráadásul nem az időjárásról beszélgetnek, komoly témában intéz hozzá szavakat. Akkor mi változott? Érezzük valahogy, hogy tulajdonképp semmi: az ifjú Palliéres ezután sem fog hozzászólni, de valahogy ez a pillanat kivételes. Miért? És miért nem szól hozzá? Ez a kezdés amolyan zárójeles, futottak még kategória. Nem a világ legjobb első mondatai listán van, csak amolyan hébe-hóba legjobb első mondatokén.
"Ott ültünk mind a tanulószobában, amikor belépett az igazgató, utána egy fiú, akin még nem volt egyenruha, és az egyik szolga, aki jókora pulpitust cipelt." - Flaubert: Bovaryné. Megteremti a hangulatot, majd elveszti, mert túl hosszúra húzza, de hiszünk neki, mert köztük van. Látta. Muszáj, hogy igaz legyen. és érdemesnek tartja elmesélni, tehát biztos izgalmas is.
"-Fúúú, de ronda! - suttogta Roger." Louis Sachar: David nem hagyja magát. Szintén nagyon jó könyv, ajánlom, ifjúsági regény. Hát, ebből az első mondatból vonjatok le, amit akartok. Szerintem nagyon jó. Belevág, és azonnal tudjuk, hogy egy gyerek a beszélő.
"A XVI. század második negyedében, egy őszi napon, Londonban a szegény Canty családnak fia született, pedig nem volt rá semmi szükség." - Mark Twain: Koldus és királyfi. érezzük az iróniát (a későbbiekben szembe állítja a trónörökös születésével, akire viszont szükség volt), tudjuk, hogy ennek a gyereknek nem lesz megfelelő gyerekkora, és miközben ilyen jót ironizál, észrevétlenül elhelyezi az írás cselekményét térben és időben.
Michael Ende: A végtelen történet. A könyv egy tükörírással írt felirattal kezdődik (Nevezetesen azzal, hogy Antikvárium) amit véletlenül egy ajtó belső oldalára ragasztottak föl, és nem arra, ahol a betérő leendő vásárlók is elolvashatják.

Mindben, amit itt olvashattok közös, hogy a dolgok közepébe vágva kezd, ami nem azt jelenti, hogy a történetet is a közepéről kezdi, csak hanyagolja a rizsát, és minden körülményt, amit csak lehet igyekszik inkább érzékeltetni, hogy ne kelljen annyit magyaráznia. Szerintem ez nagyon jó. Az olvasó kinyitja a könyv fedelét és valamiben benne találja magát.

Az első mondat, akár az első benyomás. Lehet, hogy később kellemesen csalódsz, és összebarátkozol azzal is, aki elsőre nem fogott meg, de ha valakinek az egyénisége első pillantásra megragadott, arra emlékezni is fogsz. Sok könyvre már nem is emlékszünk, csak arra a hatásra, amit kiváltott bennünk. Persze ehhez nem csak egy mondat kell, de az is. Vagy mondj valami meglepőt, vagy valamit, amire az olvasó felkapja a fejét. Esetleg kezeld úgy az egész történetet, mint Salinger a Zabhegyezőt: a narrátor minimális alázattal rendelkezik saját története iránt, és ez valami új (volt akkoriban). (Nem az író nem alázatos, a narrátor!)

Sok múlik az első mondaton, és szerintem a legfontosabb, hogy vezessen valahova. Kötődnie kell, méghozzá szorosan a cselekményhez. Van, aki nem ír bevezetőt, hanem maga a cselekmény a bevezető. De kezdhetsz párbeszéddel is. Vagy kezdheted úgy, mint Dickens. Érezzük, hogy még sokáig fog magyarázni, főleg, mivel neki szokása (a g-portálos Pickwick Klub alapítóinak innen egy üdvözlet, ők biztos tudják is), de akkor mi van, ha egyszer valami ilyen érdekesről magyaráz. Le kell szögezni, hogy Marley meghalt. Le kell. Mert ha nem tesszük, mit lehet félreérteni? Halott, és ezt hangsúlyozni kell: itt lesz valami.

Az első mondatnak tehát meg kell fognia az olvasót. Szemezgess a listáról (mondom, szubjektív), és gyakorolj. Én azért is szeretem a belevágást a történetbe, mert szerintem sokkal könnyebb. Képzeld el a legkorábbi jelenetet, ami a történetedből a fejedben él, és írd le: épp ott álltak a nagy szobában, vagy valami hasonlót.- Aztán utólag majd színezgeted, hogy még hatásosabb legyen.
Megjegyezném: az itt felsorolt első mondatok nem jelentik, hogy maga a könyv is zseniális. De hát épp ezért jók ezek az első mondatok. Mert (esetleg, hajlamosak leszünk rá) elhisszük.

Mit szeretnétek?

2011-08-22T12:11:00.001-07:00

Miről szeretnétek, ha írós témában cikket írnék? Tetszenek az eddigiek? Komolyan választ várok.

Főbb hibák a karakterépítés terén

2011-08-18T04:37:00.000-07:00

A teljességre törekedve, ám sikertelenül összeállítottam egy szubjektív listát arról, hogy is lehet elrontani a szereplőket leginkább. Most nem elsősorban a főszereplőről beszélek, a protagonistára úgyis ösztönösen mindenki túl nagy hangsúlyt fektet.

De lássuk, mi van a mellékszereplőkkel. Náluk mire kell odafigyelni? (Azért mindezt a legfontosabb karakterednél is nyugodtan alkalmazhatod.)

1., Túl beszédes a nevük, lelövi a poént

Azt hiszem, a cím magáért beszél, itt különösebben nincs mit kifejteni.

2., Nincs vágyuk a karaktereknek, csak bábuk

Az, hogy a főszereplő vágyik valamire, és ez mozgatja a történet szálait, még nem elég, és nem jelenti, hogy a többi szereplő is ugyanarra a dologra vágyik. Hiszen hogy vágyhatnának ugyanarra tízen, vagy többen? A mellékszereplők muszáj, hogy vágyakkal rendelkezzenek, egyszerűen muszáj, amit a történet során vagy kielégítesz, vagy nem, ettől függően szomorúak vagy boldogok lesznek. Ezek a kívánságok ütközhetnek a főszereplőével, vagy vitát generálhatnak a főszereplő két legjobb barátja között is. Ha ügyes vagy, meg tudod oldani, hogy ők sose mondják ki, hogy tulajdonképpen emiatt vitáznak, de az olvasó érzékelje.

A szereplők vágya még egy dolog miatt nagyon fontos. Mégpedig azért, mert Neked nagyon jó mankó gyanánt szolgál. Tudod, hogy egy-egy esemény hatására Béla mit reagálna, és neked nem kell a narrációban leírni, hogy "...hisz ez ellenkezett Béla vágyával", bénán is hatna, viszont, Bélának fel kell lázadnia a dolog ellen. Neked fog ötleteket adni a dolog, hogy mit cselekedjenek a karakterek.

3., Tetteik nem következetesek, a főszereplő kezére játszanak, nem önállóak

A fent leírt mankó ezért is fontos. A szereplők tettei ok-okozati szálakra kell, hogy épüljenek. Gondold végig logikusan, hogy te hogyan cselekednél Béla helyében. (Ez a Béla, mint példa jól bevált.) Ha a szereplők csak azért teszik, amit tesznek, hogy a főszereplőd a céljához érjen, akkor az olvasók nem fognak Neked hinni, és a történetalkotásban semmi ennél rosszabb nincs.

4., Túl tipikusak

Ehhez lásd a Mary Sue bejegyzést. Főszereplők esetében gyakoribb ez a jelenség, mellékszereplőknél inkább azt jelenti, hogy egyáltalán nincs egyéniségük. Erre nagyon figyelj oda: nem bábok: húsvér szereplők. Néha segíthet, ha elképzeled, hogy egyik mellékszereplővel beszélgetsz, elkísér iskolába, munkahelyre. Ne gondold, hogy ez gyerekes! Ha nem tudod, hogy melyik szereplőd mit válaszolna, hogyan reagálna melyik mondatodra, tettedre, melyik szólna bele a vezetési stílusodba, melyik nevetne ki, amikor elesel, akkor nincs egyéniségük.

5., Túlságosan hasonlítanak egymásra, nem változatosak

Mellékszereplő mellékszereplő, egyre megy, nem igaz? Nem. Nagy hiba így gondolkodni. Találd ki az egyéniségüket. Írj listát: tartalmazza ez a külsőt, belsőt, legyen rajta a hobbijuk, a legjobb barátjuk, hogy reggel hánykor kelnek, stb. Illetve lásd felső pont. Kitölthetsz a Mary Sue bejegyzésnél Mary Sue teszteket is rájuk. Hozzáteszem: a Mary Sue teszt nem hiteles, ha azért megy át rajta a karaktered, mert ki sincs dolgozva rendesen.

6., Csak a főszereplővel van kapcsolatuk, egymással nincs

Sokan érdekes vitákat, harcokat, féltékenységeket, életre szóló barátságokat írnak le a főszereplő és egy társa közt, de ezzel párhuzamosan miért nem folytathatja ugyanezt két teljesen mellékes szereplő? Mint ahogy Harry Potternek hallgatnia kell Hermione és Ron veszekedéseit, amitől én ugyan a falra másztam, de attól még reális volt, és új ízt vitt a történetbe. Ne csak veszekedésre gondoljatok viszont, az egy idő után unalmas, és az olvasó nem fogja érteni, mért vannak a szereplők még mindig együtt. Légy kreatív.

7., Olyasmiket mondanak, amiket soha élő ember ki nem ejtett a száján

A túl romantikus, agyondramatizált párbeszédekre gondolok. Most olvasom Christian Jacq: A múmia pere c. könyvet. Nem rossz történet, de a régész és a felesége mindig olyan idealizált kapcsolatra valló szövegeket mondanak egymásnak, amiket ember nem ejt ki a száján, legalábbis nem tíz év házasság után. Ugyanez igaz a haldoklásokra, nagy békülésekre ("Mert mi örökkön-örökkön-örökké barátok maradunk, és mindig melletted állok majd." Mondtál már ilyet a valóságban 11 éves korod után?)

8., Csak leírsz, nem láttatsz

Ne közöld az olvasóval, hogy Béla milyen humoros, vagy jóindulatú, esetleg kapzsi. Mutasd meg. Írd bele, ahogy az egész történet alatt (!) mindenkinek agyára megy a vicceivel, vagy mindig ő az első, aki mások segítségére siet, vagy kapjon olyan helyzeteket, amikor alkalma nyílik megmutatni, mennyire ragaszkodik a pénzéhez. Azt, hogy az egész történet alatt, azért hangsúlyoztam, mert nem elég egyszer beleírni egy ilyen jelenetet, és el van rendezve, "megetettük az olvasót, most már lakjon jól" szinten. Hozd a minőséget az egész regény alatt.

9., Te is csak mellékesként tekintesz rájuk

Szeresd őket, a gonosztól magad is félj (vagy szeresd), és ha egyik meghal, őszintén sajnáld, és légy szomorú. Hogy várhatod el különben az olvasótól, hogy egy idegen ember karaktereit kedvelje, ha Te a sajátjaid iránt nem érzel semmit?

10., Bennük nincs semmi poén

Miért csak a főszereplő lehet megveszekedett őrült?

11., Ha mindez megvan, csak nem írod le

Kezdő írók gyakori hibája, hogy ők ugyan mindent kitaláltak, csak épp nem írják le érzékletesen a könyvükbe. Erre ügyelj, sajnos erre mást nem tudok mondani. Ez amúgy igaz lehet egy leírásra is: azt hiszed, mindenki érti, milyen tájakon barangolnak a szereplők, közben nem írtad le eléggé. Ami a fejedben van, az nem biztos, hogy a lapon is ott van.

Egy szerkesztő tíz tanácsa

2011-08-12T12:02:00.001-07:00

Tíz tétova tanács egy szerkesztőtől címmel olvashattok elég frappáns és megfontolandó gondolatokat itt (kivételesen MAGYARUL, úgyhogy azok is nézegethetik, akiknek már elegük van az angol forrásaimból):

http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/330

Pár adat a meseíróknak

2011-08-11T10:53:00.001-07:00

Ha mesét írsz, bizonyos szempontokra oda kell figyelned, melyek a gyerekek képességeivel és megértésével kapcsolatosak. Például a 10 év alatti gyerekek nem kedvelik a történetekben az időbeli kavarásokat, valamint nehezen értik meg az iróniát.

Ezzel szemben a metaforákat már 3 éves korban értelmezni tudják, 8-9 éves koruktól pedig a szóvicceket, több jelentésű szavakkal való játékot.

Ezeket az információkat több különböző forrásból szedtem össze.

Ami azt illeti, a gyerek számára fontos, hogy a történetnek már az első 2 bekezdése is izgalmas és érdekfeszítő legyen, különben nem olvasnak tovább. Ne húzd, késleltesd sokáig a dolgok kibontakozását. Vágj bele a mesébe, az is elég, ha csak bemutatsz egy szereplőt, vagy a helyszínt, ahova elkalauzolod őket, ha az érdekes és különleges.

Kell-e a költőnek szenvednie? - azaz hogy születik az ihlet?

2011-08-10T07:24:00.000-07:00

A volt rajztanárom mondta el sokszor, hogy milyen hülyeségnek tartja, hogy a művésznek (esetében festőnek) szenvednie kell a nagy alkotáshoz. Én egyetértek vele, nem hiszem, hogy egy költőnek feltétlenül éheznie kell, valamint beteges testalkatú, vézna megjelenésű alakot kellene azonnal magunk elé képzelnünk. Alapvetően tökéletes boldogság nincs, tehát ha valaki nem sínylődik sanyarú sorsától, akkor is talál bőséggel szomorú témát. Ritka ugyanakkor, hogy az emberek boldogságuk teljes átélése közepette leüljenek verset írni, hiszen olyankor önző módon inkább kiélvezzük annak perceit, semhogy leüljünk írogatni. Bár a meghatottság, a hazatérés, a hála, a boldog szerelem; ezek mind örömteli érzések, és sok művet ihlettek már. Egyszer Varró Dániel költőt láttuk vendégül az iskolánkban egy tudományos hét keretlében, ő például azt mondta, ő kifejezetten akkor tud verseket írni, ha jó a hangulata, szomorúan képtelen rá, olyankor csak belesüpped az érzésbe.

De ha a költő nem szenved, vagy legalábbis nincs rá szüksége, honnan jön az ihlet?

Nos, az ihlet szerintem azt jelenti, hogy eszedbe jut egy gondolat, amiről úgy gondolod, "de jó volna ezt megírni, mégpedig azelőtt megírni, hogy bárki más megteszi, mert ez egy jó alapötlet". Én azokat a verseket szeretem legjobban, amik valamit valamiféle új megvilágításba helyeznek.

Nagyon sok híres mű született egy egyszerű gondolatból, vagy egy dacos lázadásból, miszerint: minden történetben azt írják, hogy..., és mi lenne, ha egyszer nem így lenne? Így született például az én egyik versben megírt mesém egy sárkányról. Nemrég olvastam valahol, hogy Roman Polanski Őrület c. filmje azért született meg, mert a rendezőben felmerült a kérdés, hogy ha valaki nem érkezik meg a megbeszélt időpontban, mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy aggódni kezdjenek érte, és meddig mondják csak szemtelennek, hogy késik, meddig tart, hogy oda se figyelnek, és mikor kezdenek azon töprengeni, hogy valami történhetett, és az illető önhibáján kívül nem érkezett meg. Ez egy egyszerű gondolat, amiből egy egész film témája született később, amit én ugyan nem láttam, de ezek szerint filmek is készülnek apró gondolatok alapján.

A versek legnépszerűbb ihletője, vagy ihletőinek egyike a szerelem, és a viszonzott szerelemről is sokat lehet írni. Ha ennél tovább megyünk, ott vannak a családi és baráti kapcsolatok, a hála, a gondoskodás, a kötelesség érzése, akár egy háziállat iránt táplált szeretet, vagy fordítsuk meg: vers egy háziállat szeméből.

S persze mióta ember az ember, szereti a humort, hát miért pont ilyen témában ne írnának, nézzük csak meg a "Rímhányó" Romhányi József munkáit. Gúny, szójáték, és gyerekek számára készült vidám versikék is tartozhatnak ebbe a csoportba.

Úgy vélem, vannak költők, akik egy apró mozzanat hatására ihletődnek meg. Nem is feltétlenül a saját érzésük az, amit szavakba próbálnak önteni, csak valami, amit láttak, akár nem is érzés, csak egy hasonlat, vagy bármi, amit megláttak az utcán, vagy egy épületben, egy tárgy, egy gesztus, egy pillantás, egy rutin elhagyása, egy akármi... Én például gyakran költök így. Azt azonban elismerem, hogy a költőnek ismernie kell az érzéseket, ahhoz, hogy írjon róluk, még ha nem is a sajátjai. Ugyanakkor megmaradhat kívülálló szerepben, de lehet, hogy azt a közönség kevéssé díjazza majd, mert nem látnak többet a szemével, mint maguk, bár az az igazság, a legtöbb ember alig lát a szemével.

Nem kell a művészeknek szenvedniük.

Nektek van véleményetek a témában?

"Everybody walks past a thousand story ideas every day. The good writers are the ones who see five or six of them. Most people don’t see any." /Orson Scott Card/

Azaz: Mindenki ezer történet ötlet mellett sétál el naponta. A jó írók azok, akik ötöt vagy hatot meglátnak belőlük. A legtöbb ember egyet sem lát.

Közvéleménykutatás oldalt

2011-08-08T08:51:00.001-07:00

Jobb oldalt találtok egy szavazást, melyben több választ is bejelölhettek. Legyetek szívesek, szavazzatok. A kérdés arra vonatkozik, Ti mit írtok, de persze befolyásolja, milyen témákat keresek a blogra. Köszönöm.

Felkiáltójel a narrációban

2011-08-08T05:29:00.000-07:00

Mostanában - többek között - Christian Jacq: A múmia pere c. könyvet olvasom. Nem rossz, de nagyon zavar az a kissé hatásvadász mód, amiben a narrátor beszél. Próbálja megteremteni a rémisztő/boldog/szenzációs (attól függ, milyen mondatról van szó) hatást, és ezekhez rendszeresen felkiáltójelet használ. Véleményem szerint a felkiáltójelek csak a párbeszédekben hasznosak, mindenhol máshol azt az érzetet keltik, hogy az író szavakkal képtelen volt megteremteni egy hangulatot, és ezért felkiáltójelek használatához folyamodott. Ha a narrációban óhajtó mondat van, mert az elbeszélő beleéli magát a szereplő helyébe, akkor még, azt mondom, talán élhetünk felkiáltójellel, de én ott is kipróbálnám, milyen, ha egyszerűen pontra végződik a mondat. Minden más esetben egyértelműen bűn. Lehet, íróként nem értetek egyet, de olvasóként Ti is így fogjátok gondolni. Egyszerűen idegesítő: olvasóként azt érzed, az író elvárja, hogy most marhára meg légy lepve. Mintha nem lenne elégedett a reakcióddal. Akik olvassák a regényedet, nem ostobák, maguktól is rá fognak jönni, hogy kell hangsúlyozni.

"Felkiáltójelet használni oylan, mint nevetni a saját poénunkon." /Mark Twain/

Miután az első könyved megjelent

2011-08-07T11:28:00.000-07:00

Egy angol nyelvű blogon lehet megtalálni az alábbi listát "Mit tanultam meg, mióta első könyvem kijött" címmel. A vastaggal kijelölt fő pontokat lefordítom nektek, illetve felületesen a magyarázatot, főleg ott, ahol kell, vagy ahol nekem tetszik. Egyébiránt nem lopunk, nézzétek az eredetit.

1., Mindenki azt fogja gondolni, hogy gazdag vagy. (Most, hogy megjelent egy könyved, biztos egy zsák USA dollárral rendelkezel, jótékonykodhatsz, támogathatod, ahol tanultál, stb.)

2., Nem leszel gazdag. (Max. veszel egy bőrdzsekit, vagy ilyesmi.)

3., A publikáció nagyon izgalmas. (Személy szerint Neked. Mindenki más halálra fogja unni magát tőle, főleg miután rájönnek, hogy nem vagy gazdag.)

4., Továbbra is lesz napi munkád/munkahelyed. (És mindazok, akik gazdagnak hisznek, hülyének fognak nézni.)

5., Az, hogy betetted a lábad az ajtón, nem a legnehezebb, hanem az első nehéz lépés.

6., Ha egy könyved megjelent, elveszted a jogod, hogy nyilvánosan irkálj, blogolj, ivás és blogolás már nem szabad. (Bocsánat, a rossz magyarításért.)

7., Az angol (magyar) nyelv legnagyobb szaktekintélye leszel. (A rokonaid szemében legalábbis, és mikor dolgozol, a nagynénéd biztos felhív Floridából, hogy megtudja, hova is kell írni a vesszőt. - Lábjegyzet: talán veled nem fog megtörténni, de a blog szerkesztőjével megtörtént.)

8., Mindenki tudni akarja majd, hogy csináltad. (Az első két hétben nagyon okosnak hiszed majd magad, utána beleunsz.)

9., Senki nem fogja elhinni, hogy azért sikerült Neked, mert volt egy kiadásra érdemes könyved. (Törekvő írók azt fogják hinni, trükköztél, vagy protekciód volt.)

10., Mindneki tudni akarja majd, hogyhogy nem vagy a New York Times bestseller listáján.

11., Az emberek nagyon "segítőkészen" el fogják mondani, mit kellett volna a borítón másképp csinálni. (Miután közlöd velük, hogy a., egyébként Neked tetszik a borító b., te mint író abba nem sokat szólhattál bele, midnneki sajnálni fog, mert egyértelműen egy lúzer vagy.)

12., Mindenki azt akarja majd, hogy ingyen dolgozz. (Írj meg nekik bizonyos dolgokat. Ezeket az embereket sípcsonton fogod rúgni.)

13., A sikerrel járnak együtt dolgok. (El kell menned helyekre. - Bocs ez a rész zavaros.)

14., Az emberek kérdezgetni fognak arról amit írtál, és Te csak azt mondod majd: "Ummm..."

15., Könyvkritikákat fogsz kapni. (Ha jók, nincs az az isten, hogy a kezedbe kerüljenek, és magad is olvashasd, ha rosszak, mindenki elküldi Neked e-mailben, még reggeli előtt.)

16., Rajongókat szerzel. (Ez kiborít majd.)

17., Néhány rajongód idegesítő lesz. (Főleg, akik e-maileznek, mennyire imádják a munkád, majd három oldalban leírják, mit csináltál rosszul.)

18., A rajongóid nagy része nagy örömöt okoz. (Hogy van valaki, aki elolvasta a könyved, és nem az anyukád.)

A forrás: http://cmpriest.livejournal.com/879864.html

Te mibe írsz?

2011-08-06T05:44:00.000-07:00

Érdekes dolog a technika. Mióta van laptopom, csak abba írom a regényeimet. Pedig azelőtt egész, és nem kicsit vastag füzeteket töltöttem be velük. Ma már kézzel írni fárasztónak tűnik. Ugyanakkor a verseimet és novelláimat (bár utóbbit néha azonnal gépelem) kézzel írom. Sosem történt még meg, hogy egy verset azonnal gépre vigyek, és ne legyen kézzel, tollal megírt formája.

Rengeteg füzetem van már, illetve iratrendező dossziéim. A füzeteket szinte már gyűjtöm, meg kell vennem őket, ha látok egy szépet, aztán a legtöbbjük nem telik be. De volt már olyan, hogy több spirálfüzet ráment egy befejezett, két részes regényre, csak az egy amolyan kezdetleges történet, és nem sok nyilvánosságot tervezek adni neki. Sőt, semmit. Viszont, mikor azt mondom, hogy "szép füzet", nem ezekre a nyálas, túl lányos, csilli-villi füzetekre, hanem stílusosakra gondolok.

Az az érdekes, hogy ha egy füzet tetszik, az nagyban hozzájárul ahhoz, hogy jön-e az ihlet írni. Ha nekem valónak érzem, az sokat dob az egész folyamaton, míg ha nem is tetszik, akkor képtelen vagyok sorba írni bele a verseimet, akkor csak úgy össze-vissza írok bele: vagy tépkedem a lapjait, vagy sorba írok, de nem tekintem egy tematikusan összefüggő füzetnek, csak egy firkálmánynak, mert összességében nem áll össze a szememben/fejemben.

A regényeimhez mindig legalább 1 fő, és rengeteg kiegészítő jegyzetfüzetet elhasználok, főleg az összetettebbekhez, de tulajdonképpen mindhez, vagy ha még nem, előbb utóbb tuti szükség lesz rájuk.

Ti hogy vagytok ezzel?

(A cikk ötletét köszönöm magamnak, aki elindítottam SYA-n a kérdést, és Mandragoriának, sya.hu-s felhasználónak, aki pedig rávezetett, hogy ha van egy témám, akkor legyen már annyi eszem, hogy írok róla a blogomba.)

Ne félj rémisztő mesét írni

2011-07-31T09:27:00.000-07:00

Író fejjel túlzásnak tűnhet, ami gyerekfejjel nem volt az. Akkoriban nem neveztél rossznak egy mesét, ha féltél tőle... csak féltél tőle. Vagy rossznak nevezted, és többet nem foglalkoztál vele. De nem hagyott nagy traumát benned. A szülők viszont sokszor félnek azokat a meséket is elmesélni a gyerekeiknek, amiket ők maguk szívesen hallgattak. Én írói szemmel nézem a kérdést: sok író talán nem mer belemenni, ha kisgyerekeknek ír, igazán veszélyes kalandokba.

Pedig a HVG Pszichológia különszámában két oldalt is szentelnek a téma taglalásának. A meseterápiáról szól a cikk. Én ebbe nem mennék bele, egyrészt, mert aki el akarja olvasni, vegye meg az újságot (2011/01 szám), másrészt meg mert nem akarom a témát a pszichológia oldaláról megközelíteni. De a cikk szerint a gyerekek szorongását csökkenti, ha ijesztő mesékkel találkoznak. Többet nem idézek a cikkből, tényleg vegye meg, akit érdekel, de az biztos, hogy sok író fél attól, hogy valami ijesztőt alkosson. Szerintem elég elképzelni a saját gyerekkorod. Én, bár lány vagyok, szerettem a fiús és a lányos meséket egyaránt. Úgyhogy most felsorolok ellenpéldákat, csak általam ismert mesékből. Ezek ijesztő mesék lesznek. És, ha végignézitek, látjátok, hogy tulajdonképpen a többség az. Nagyon kevés békés mese van, és ha van, akkor nem midnen gyerek szereti.

- népmesék, amikben ijesztő lények vannak

- Jancsi és Juliska (meg akarják sütni/főzni őket)
- Hamupipőke, eredeti, olvasott változat (a mostohanővérek levágják a sarkukat meg a lábujjukat kinyújtják, hogy jó legyen rájuk a cipő)

- Pinocchio (eredetileg ott ért véget, hogy Pinocchiót felakasztják, csak az írót barátai folytatásra ösztökélték)

- Duck Tales (Kacsamesék, leforgatták a Conan Doyle féle A Sátán kutyáját!!!!! ami Sherlock Holmes sztori eredetileg - féltem tőle, emlékszem, már előre féltem, mikor odaért a kazetta, de csak azért is néztem; + egyéb más, helyenként ijesztő részek + A vasálarcost is adaptálták Kacsamesékbe, de az nekünk nem volt meg)

- Csipet csapat egy bizonyos borongós része, aminek mai napig nem tudom a folytatását, mert megszakadt a kazettán a felvétel + az Írországos rész talán

- Ghostbusters (Szellemirtók) - féltem és imádtam
- Scooby-doo
- Bátor, a gyáva a kutya
- Casper, a kis szellem, vagy Casper a barátságos szellem (egy dolog, hogy barátságos, de hát, na)
- a Kisgömböc történet, azt hiszem, Grimm (tehát könyv, és olvasták nekem) ahol a gömböc megdagad, és mindenkit felfal elevenen, és utánuk megy a padlásra, stb. Anyukám szerint imádtam, ha ezt olvasták, ez volt a kedvencem állítólag.

- olvasott Csizmáskandúr, megeszi a végén az egérré változott óriást (nekem ez rosszul esett : D)

- Provance, vagy mi volt a címe annak a francia mesének, ami mindenféle ijesztő kinyomozni valót mutatott minden részben, és bár sokszor kiderült valami reális igazság, a háttérben mindig meghúzódott a varázslat, és egy druida, aki az egészet irányította?

- aki nézett ilyeneket, mint a Pókember, Batman, Superman, stb. szuperhősök, annak ezek ellenfelei is rémisztőek lehettek néhol
- A nyomorultak főcímzenéje talán

A legtöbb Grimm mese ijesztő, most a nélkül, hogy konkrétra gondolnék. Egy átlagos gyerek ilyet már fel sem vesz, hogy forró vízzel leöntenek valakit, kivágnak a hasából valakinek valakit (farkasok, kisgidák, vadászok, emberek, kismalacok), hogy Hófehérke szívét el kell hozni, vagy hogy állítólag a Csipkerózsika eredeti változatában az egész mindenség meghal, az összes ember az országban azzal egy időben, hogy Csipkerózsika elalszik. Én nem a Disney-féle Csipkerózsikát láttam, hanem egy másik, kevésbé ismertet, ami gyönyörűen volt megrajzolva, és nagyon tetszett, és Odélia nevetése, megjelenése nagyon hatásos volt benne. Meg az is, amikor a herceg elkezdett kővé válni, és már majdnem elérte a folyamat a szívét. A Disney félét nem ismerem. Viszont a Hófehérkéből Disney volt meg (nem is tudom, van-e másmilyen), és a végén volt egy fekete-fehér rész, a Hogy készült. (Disney kapott érte 8 Oscart: 1 nagyot, és 7 kicsit. : D, ott mutatták.) Abban meg lehetett nézni a kihagyott jeleneteket: körvonalak, és fekete-fehér árnyékok voltak megrajzolva, rendesen mozgott minden, de nem volt kiszínezve. Volt egy jelent, ami nem került be (jó, volt sok olyan), amikor a törpék koporsót építenek hófehérkének. Végül úgy ítélték, túl szomorú. Valamint a Grimm-mese tartalmaz olyan részeket is, miszerint Hófehérke kap egy fésűt, ami nem tudom, mit csinál vele, illetve egy fűzőt, ami meg akarja fojtani, de ezeket a részeket Disney meg sem volt hajlandó rajzolni/rajzoltatni, mondván, félnének a gyerekek.Egyébként sok mai mesét Disney feldolgozásai miatt érzünk kedvesnek és nem félelmetesnek.

Én az Alice Csodaországbant utáltam nagyon. A címe után hatalmas csalódás volt nekem Csodaország. Így sosem lehet reálisan megítélni, hogy egy gyereknek mi tetszik, és mi nem. Épp fordítva lesz vele a másik, mint ahogy az egyik érzi.

Az újság még valahol annyit közölt (most nem találtam, bár nem is kerestem : D), hogy ezekben a mesékben (a felolvasottakban!!!!) a gyerek azt lát, amit maga elképzel. Ha a sárkány fejének levágásáról beszélsz, és nem ecseteled minden egyes vérlemezke kicsapódását, nem fogja elképzelni, ahogy elterül a sárkány agyveleje a falon, csak azt mondja: "hmm, levágták a fejét, kész". A televíziós mesék azért lehetnek ijesztőek, mert ott rá vannak kényszerülve, hogy végignézzék ezeket a jeleneteket. De mint a fenti listám mutatja, még ezeknek is sok nézője akad. Szóval, ha nem írod le ijesztően a körülményeket, csak tényként kezelsz néhány (azért nagy traumát nem okozóan ijesztő) eseményt, talán nem fognak túlzottan félni tőle, csak amennyire izgulnak majd a végkimenetelen.

Joshua Hoffine képe, aki érdekes/különös képsorozatot készített nemrég a gyermeki félelem témában. A nevét beütve a Google képkeresőbe sok érdekeset találhattok.

Fritz Gesing: Kreatív írás - Mesterfogások íróknak

2011-07-27T07:11:00.000-07:00

Egy újabb könyvet vásároltam meg, ami íróknak szól, de nem voltak jó reményeim vele kapcsolatban, mert már sok kommentet olvastam róla: többnyire mind azt mondta, hogy a könyv semmi újjal nem szolgál. Nos, igazuk van. Míg a Kezdő írók kézikönyvét istenítettem, ezt nem tartom sokra. Mesterfogásokat egyáltalán nem tartalmaz.
Hangsúlyoznám, még nem olvastam ki, egyelőre csak a 63. oldalon tartok, de a könyv pont olyan, amilyenre számítottam: szépen, hosszadalmasan megfogalmaz olyasmit, ami a teljesen kezdőknek jó, de azok az emberek, akik ilyen könyvet vásárolnak, komolyan gondolják, és mindezt tudják már maguktól. Mindazonáltal egy mondatából adott nekem egy ihletet egy teljes regényre, de ez más kérdés. Azt hiszem, csupa olyan dolog van benne, amit magamtól is tudok, sőt amit fel is vittem már a blogomra. Van egyezés is a Kezdő írókkal, de abban alaposan taglalják, gyakorlati tanácsokkal, itt pedig hosszú elmélkedések vannak, olyan dolgokról, amiket rövidebben is össze lehetne foglalni. Néha az az érzésem, hogy valami módon ki akarták hozni belőle a könyv terjedelmet, hogy komolyabb látszata legyen.

A könyv nem rossz, sőt jó. Sokat segít, hogy beszél olyan dolgokról, mint a writer's block, és az ember azt érzi, sokan éreznek hozzá hasonlóan. Érdekesek a példák a híres írókról, a módszereikről, stb. A könyv több idézetet használ, mint én, ami már rekord.

Ettől függetlenül ajánlom Nektek. Higgyétek el, olvastam már olyan írást a neten, aminek írója komoly ambíciókkal rendelkezett, de úgy érzem, rászorulna erre az írásra. A Kezdő írók kézikönyve a legjobb, és azt mindenféle fenntartás nélkül javaslom, de talán ajánlottabb ezzel kezdeni. Nem tudom. Nem akarom teljesen leszólni ezt a könyvet. biztosan vannak érdekes gondolatai, és teljesen biztos, hogy végig fogom olvasni.

Tartalmaz néhány érdekes, kissé tudományosnak ható megközelítést, de az meg olyan, mintha elemeznél egy regényt, a helyett, hogy olvasnád. Neveket ad olyasminek, amit szintén tudunk már.

Nagyon ledegradáló cikkem ellenére, nem tartom feltétlenül rossznak, de más kérdés, hogy megér-e 3150 Ft-t.

És még valami: a könyv nem mostani mű, 1994-ben adták ki német nyelven, ezért tartalmaz pár olyan részt, ami számunkra már egyértelmű, ám abban az időben nem volt az. Ilyen például, amikor a számítógépekről és a Microsoft Word alkalmazásairól beszél.

Én az Alexandrában vettem, 3150 Ft, a Z-Press kiadó nyomtatta, 212 oldal + némi hirdetés, írója: Fritz Gesing, eredeti nyelve német, úgy megjelent 1994-ben (illetve 2004-ben valahogy másképp, de németből kevésbé vagyok jó, mint angolból), magyarul a Z-Pressnél 2007-ben. Fordította: Dr. Szlama Julianna.

A realitásról (Jacqueline Wilson példáján)

2011-07-26T11:11:00.000-07:00

Ahogy említettem már korábban is, ebben a cikkben az ifjúsági (!) regényekben lévő realitásról lesz szó. Nagyon sok író hiszi, hogy ha fiataloknak ír, akkor az egyetlen történet variáció, hogy van egy fiú, akibe történetesen mindenki szerelmes, véletlenül sem csak a főszereplő, majd innen két szálon vezetheti tovább a történetet: a., vagy ez a fiú tök rendes, és (bár kezdetben összejön, vagy majdnem összejön vele) dobja a suli legmenőbb lányát (akinek kötelessége szemétnek lennie, mert hogy kedves és udvarias legyen, biológiai lehetetlenség...) a főszereplőért, akiről hirtelen elfelejtjük mindazt amit az író(nő?) összehordott (úgy értem, az elején leírja, mennyire csúnya a főszereplő, de mire a végére érünk általában nem is annyira az már), b., vagy a fiú egy nagyképű tahó, amitől persze ugyanúgy összejön a suli legmenőbb lányával (mert hát két tahó összeillik, véletlenül sem kedves vagy udvarias...), és bár a főszereplő szerint megérdemlik egymást, ettől még akár szakíthat is végül a lánnyal (ötletesebb esetekben a lány vele), a főszereplő talál egy másik fiút, akinek hatására azonnal elfelejti a másik srácot, akibe 5 évig szerelmes volt (akár Rómeó Rózát, aki miatt nagyon szenved, de egycsapásra kiszeret belőle, csak mert egyszer meglátja Júliát). Szerintem ez a történet mindenkinek ismerős lesz, és legalább egy (kettő? három?) tinikorában, vagy most (attól függően, hány éves a blogom olvasója) olvasott könyv eszébe jut, és azt hiszem, annyi ilyen van a világon, hogy még csak nem is ugyanarra fog gondolni, mint más olvasók máshol. A többi már csak körítéssztori: a főszereplőnk lehet detektív, rocksztár vagy más híres ember, hétköznapi lány, vagy egy neveletlen hercegnő, bár utóbbi sorozatban szerintem vannak eredeti ötletek, de (főképp az első részben) ez akkor is benne van.

Az ember már azt hiszi, tiniregényeket csak erről, és csak így lehet írni. Talán az írók ezt is hiszik. Jacqueline Wilson az ellenpéldám, aki nem sokat változtatott a főszálakon, egyszerűen csak más befejezést kreált, és magasról tett arra, hogy egy mindenképpen előhúzzon valahonnan egy zavartan összeeszkábált happy endet.

Az előző cikkben említett ...lányok sorozatban például mindenki, aki már olvasott előtte tinitörténeteket elvárná, hogy Ellie összejöjjön Kevinnel, ám ez nem történik meg soha. Sőt, talán még jóban sincsenek annyira, mint amennyire Ellie bemeséli magának és nekünk. A végén pedig Russell megcsalja Magdával. Lehet rosszul emlékszem, és most lusta vagyok a rengeteg könyvem egyik hátsó sorából előhúzni a regényt, hogy megnézzem, de mintha a befejezésben nem is oldódna meg ez a probléma, hanem csak az, hogy Magdának, akivel Russell félrelépett megbocsát. Talán nem is zárul le a Russell-vonal? (Nálam kevésbé lusták nyugodtan javítsanak ki.)

Amikor kicsi voltam, sok Jacqueline Wilson könyvet olvastam, és a másik, amit itt felhoznék, az a Szerelmi leckék, bár elég idióta címe van, ezt itt hangsúlyoznám (mindenki azt hiszi, hogy tényleg valami útmutatót olvasol : D, és még csak a magyar fordításra sem lehet fogni, mert tükörfordítás). Ha valaki nem szeretné, hogy elmeséljem a cselekményt, az most kicsit ne figyeljen ide. Tehát adott Prue aki különböző okokból magántanuló volt, de az apja agyvérzése után mégis suliba kerül. Tizennégy éves, és a felvételin tanúsított rossz viselkedése miatt egy gyengébb képességű osztályba helyezik, pedig Prue nem buta. Utálja minden tanárát, vagy legalábbis egyikkel sem szimpatizál, egyet kivéve: a rajztanár Keith Raxburryt, amit mindenki csak Raxnek szólít. Először elvállalja, hogy vigyáz a gyerekeire, majd egyre jobb viszonyban lesznek, a lényeg, hogy a tanárral kölcsönösen egymásba szeretnek. Négy dolog tetszett nekem nagyon a történetben:

1., Tobyval, aki Prue egyetlen barátja, és valószínűleg többet is akar tőle, Prue nem jön össze. Soha. Tipikus vonal kiiktatva.

2., Prue nagyon kedveli Marianne-t, Rax feleségét, nem utálja, nem féltékeny rá (hát, azt talán kicsit), és sajnálja, hogy veszekednek.

3., Minden más könyv úgy zárult volna le, amikor lebuknak (mert hogy lebuknak), hogy Keith felvállalja az érzéseit, talán a családját is elhagyja, úgyis válófélben van, de ne ugorjunk ennyire előre, a lényeg, hogy Keith egy becsületes ember lenne, aki vállalja a felelősséget a tetteiért. Nos nem. Keith végig nagyon pozitív karakter, de a legvégén az igazgatóság előtt Prue-ra keni az egészet, nem akarja elveszteni az állását, és gondolom gyáva bevallani az érzéseit (a kettő közül ez a nehezebb egy embernek, egy állás egy dolog, de hogy a saját érzéseink...! figyeljétek meg, tényleg). Keith bocsánatot kér Prue-tól, akire ráfogja, hogy csak egy tinilány, aki annyira szerelmes volt belé, hogy ő nem akarta megbántani, és nem akart elutasítóan viselkedni vele, és végül Prue az, akit kirúgnak a suliból.

4., A könyv befejeződik, de a probléma nem oldódik meg. A család pénzügyi gondjai igen, az apja állapota javul, Toby megtanul olvasni, de Prue szerelmi bánata egy cseppet sem enyhül. A könyv azzal a visszatérő motívummal zárul, hogy Prue azon gondolkodik, bárcsak lenne egy hely, ahova elszökhetnének, és együtt lehetnének örökké. Előtte két vagy három oldalon végig ecseteli, mennyire szenved, és ez nem is változik. Az olvasó, mikor becsukja a könyvet, bizonyára elképzeli Prue jövőjét, hogy majd enyhül a fájdalma, hogy egyszer talál a saját korosztályából valakit, illetve, hogy férjhez megy, gyerekei lesznek, de mind csak az olvasó befejezése: a könyv a kemény igazsággal zárul, és nem is kíván még csak semmiféle utalást sem tenni arra, hogy Prue valaha is jobban lesz.

Hasonló realista ifjúsági könyvnek nevezném Robert Louis Stevenson: A kincses sziget c. művét, és felhívnám arra a figyelmet, hogy sok borzasztó filmfeldolgozás készült belőle, nem azokból kell kiindulni. Egyetlen hibája, hogy túl hamar történik utalás arra, hogy John Silver gonosz, már akkor is, amikor megismerjük, de tény és való, hogy különben nem tudnánk, hogy abban a jelenetben - hogy idézzek - "csak komédiázik" Jim előtt. Ráadásul úgy van megírva a történet, mint Jim Hawkins emlékiratai, márpedig az ilyenekben igenis vannak ilyen előreutalások, hogy "akkor még nem tudtam, hogy csak komédiázik előttem". Egyébként fantasztikus regény, ajánlom mindenkinek, nem voltam már kisgyerek, mikor olvastam.

Vagy ott van Michael Ende: A végtelen történet c. írása (szintén borzasztó filmfeldolgozással, amit még az író maga is utált), amiben, mikor Barnabás átkerül a történetbe, elveszti pozitív tulajdonságait, és olyan gonosszá és beképzeltté válik, mint a negatív szereplők általában.

Hangsúlyoznám az ellenpéldát: az olvasók érzékelik és értékelik a realitást, és azt, hogy például a Szerelmes lányok minden fejezet előtti rövid listáiból kiderül, Jacqueline Wilson figyelme minden problémára kiterjed, ami a fiatalokat érinti, azért a happy end nem egy véletlen találmány. Az olvasók igénylik, csak logikusan. Egy egész idáig, mind az 1600 oldalon pozitív irányba haladó történet ne vegyen végül negatív befejezést e cikk hatására, mert egyrészt feltűnő, másrészt ez olyan, mintha Frodót végül Samu csak úgy poénból belelökné a végzet katlanjába, majd ő maga uralkodna, aztán Sauron levágná a fejét elvenné a gyűrűt, és ismét hatalomra kerülne: azaz kissé értelmetlen, és az olvasók azt hiszem fel lennének háborodva, hogy ezért vergődték végig magukat a tengernyi oldalon? Ugyanakkor egy időben terjedt az a hír, hogy a Harry Potter türténetek túlélője Voldemort lesz, és nem Harry (bár azt egy szóval sem mondták, hogy utána Voldemortot ne ölhetné meg mondjuk egy Neville Longbottom, vagy egy Fred Weasley), és egész sokan nyitottak voltak erre a megoldára, többek közt egy barátnőmnek és nekem is jobban tetszett volna. De ehhez szerintem nagyban hozzájárul, hogy a Harry Potter egy sorozat, és mindig nagy várakozás előzi meg. A lényeg, hogy azért a Szerelmi leckékben is megoldódnak az anyagi gondok, ráadásul egy váratlan, szinte már sablonos módszerrel (Toby talál Prudance szüleinek könyvesboltjában egy könyvet, ami nagyon értékes), és az apja is gyógyulni kezd. Tehát valamilyen szinten azért igénylik az olvasók a pozitív befejezést, sajnos ez ráérzés és midnen történetnél egyedi kérdés.

Egyébként pedig szeretnék bocsánatot kérni, hogy mostanában kicsit hanyagolom a blogírást.

Kevin - Jacqueline Wilson egy karaktere a háttérből

2011-07-18T11:14:00.000-07:00

Aki olvasta a ...lányok sorozat 4 részét, ismeri a fiút, akinek Ellie,a történet 13 éves főszereplője és narrátora az Álomdan nevet adja egy valódi Dan nevű fiú után, mert szeretné, ha az igazi Dan is úgy nézne ki, mint a legalább 18 éves fiú, akivel az iskolába vezető úton akadt össze. A Szerelmes lányokban Ellie hazudik a barátjáról a barátnőinek, Dant, akit nem is szeret, úgy írja le nekik, mint a fiút a buszmegállóból. (A hazugság fenntartásához persze kapcsolatban kell maradnia az igazival.)

Álomdan az első kötetben (ha jól emlékszem) mindössze annyiszor szól Ellie-hez, amikor azt mondja: "Hello". Semmit nem tudunk róla, még a nevét sem. Minden, amit sejtünk, hogy legalább tizennyolc éves, illetve látjuk (ellie látja), hogy nagy, barna szemei vannak, és nagyon erősen szőke haja, illetve az olvasó, még pontosabb leírást sem tud róla (Ellie legalább látja az arcát, nekünk pedig muszáj elhinnünk, hogy valóban remekül néz ki, de így legalább mindenki olyannak képzeli a részleteket, amilyennek akarja). Az első rész végén még látjuk együtt sétálni egy másik, korabeli fiúval (aki a könyv szerint már majdnem olyan helyes, mint Álomdan), és kiderül (Ellie teljesen biztosra veszi a későbbi részek során, bár itt még az "úgy tűnt", meg "azt hiszem" szinten vagyunk), hogy a fiú homoszexuális, és nem is lehetne Ellie barátja.

Ellie-vel majdnem összeütköznek a buszmegállónál, a végén látja egy sráccal sétálni, illetve egyszer egy buliban lát egy fiút, akiről nem tudja, ő-e az, de "nem sok ennyire szőke fiú van", gondolja Ellie. Mivel Álomdan borzasztóan szerves részét képezi a történetnek, gyanakszom, hogy talán még párszor összeütköznek Ellie-vel, de a könyvet lapozgatva erre nem találtam bizonyítékot/példát. Az biztos, hogy amikor Ellie listát ír (leromantikusabb párok, stb.), rendszeresen feltűnik rajta Álomdan, és a kislány teljesen beleéli magát a szerelembe, és hamarosan a hazugságába is.

A 4 kötetes sorozat 4. részének (Mi baj, lányok?) jelenete, amikor megtudjuk, hogy a Waitrose élelmiszerüzletben árufeltötlő, már egy igazi párbeszéd is lezajlik közte, és Ellie között, illetve a rész egyik utolsó fejezetéből derül ki, hogy a fiút egyáltalán Kevinnek hívják. (Előzmény [A fiú barátai]: "Gyere már, Kev, ez a kiscsaj tök részeg, ebből csak baj lehet." Ellie: "Nem akartam elhinni, hogy egy fiút, aki ennyire csodálatos, Kevinnek hívhatnak. De hát úgy hívják, és tényleg csodálatos." Ezen a mondaton kb. 11 évesen, amikor olvastama könyveket nagyon jót mulattam.) Kevin végül is taxit fogad, segít a buliból feldúltan elviharzott Ellie-nek hazajutni, és lezajlik köztük a második igazi párbeszéd.

Kevin volt az egész könyvben a kedvenc szereplőt. Mégpedig azért, mert a háttérben van. Sosem tudunk meg róla többet, és ez egyrészt reálissá teszi a történetet, másrészt sejtelmessé őt, harmadrészt pedig nem lehet elrontani a karakterét. Egy olyan szereplő, aki valójában nem is szerepel az egész történetben, ám mégis rá alapozódik az egész sztori, nagyon nagy népszerűségnek szokott örvendeni. Írótechnikai szempontból nem kell, és nem is szabad sokat mutatni belőle, mégsem olyan könnyű, mint gondolnánk, mert egyensúlyt kell találni a "túl kevés", az ideális és a "túl sok" között. Mégis, ha sikerül egy ilyen szereplőt kreálnunk, valahol, valakinek biztosan tetszeni fog. A történet ráépülése valójában nem a szereplőre történik: arra, amit a főszereplő, vagy egyéb narrátor GONDOL az illetőről, és arról, amit ISMER belőle. És ne felejtsük el: a főszereplő ki fogja magának találni ezt a háttérszereplőt. Semmit nem tud róla, ezért úgy kezeli, amilyennek ő megismeri. Kevin a történetben valóban nagyon kedves, figyelmes, és odafigyelhető srácnak bizonyul, de mikor Ellie mesél neki az utazási terveiről, és távlati álmairól, a könyv szerint mégis látszik az arcán, "hogy azt gondolta, igen, talán". Kevin sem tökéletes, lehet, hogy pesszimista, talán nem hisz az álmokban, de ezt mi sose tudjuk meg. Azzal pedig, hogy Jacqueline Wilson az első rész végén homoszexuálissá "írja" Kevint, megmenti a karaktert attól a problémától, amibe a legtöbb szerző beleesik: a folytatások során esetleg elgondolkodhatna azon, hogy eredeti célját sutba dobva, Kevint mégis központi szereplővé emeli, ám így, a fiú sosem lehet Ellie barátja, és ezáltal mind a négy rész folyamán megmarad annak a háttérkarakternek, akinek megszerettem (megszerettük?).

Talán csak én értékelem ennyire, hogy Kevin ismeretlen marad számunkra, annak ellenére, hogy az egész könyv (az első leginkább) róla szól, de nekem mindenképpen nagyon tetszik ez a motívum/ötlet. Kissé hasonlít a Monte Cristó grófja féle Luigi Vampához, azzal a különbséggel, hogy ott a banditavezér a jelenete után eltűnik, nem is tűnik fel többet, csak a legvégén, de akkor ő oldja meg az esetet. Luigi Vampa is egyik kedvenc karakteremmé avanzsált, de az ő jeleneteit keveselltem, mert vártam volna előre. Alexandre Dumas védelmére persze el kell mondani, hogy ő nem is akarta ennyire direktben ezt a hatást kelteni/motívumot kiemelni.

Kevin még valamire nagyon jó: bizonyítéknak arra, hogy Jacqueline Wilson mennyire realista író, és annak ellenére (vagy inkább épp azért, és végre!), hogy ifjúsági, sőt szinte gyerekkönyveket ír mennyire nem erőlteti a valótlan, álomszerű, erőltetett happy enddel végződő történeteket. A következő bejegyzésem erről fog szólni: ott majd szintén Kevinről írok, és arról, mennyire realista Jacqueline Wilson a ...lányok sorozatban is, illetve a másik könyvben is, amiről írok majd a cikkben, a Szerelmi leckékben, ahol Prue a tanárába szeret bele.

Hazajöttem

2011-07-14T14:24:00.001-07:00

Csakhogy technikai hibák vannak az asztali gépemmel, most laptopozok, remélem nem veszett el minden adatom. Mérges vagyok.
Azt viszont örömmel látom, hogy míg nem voltam itthon, új követőm lett. Köszönöm, és szeretettel köszöntöm az oldalon.

Kis szünet

2011-07-04T10:37:00.001-07:00

Holnap elutazom külföldre több mint egy hétre. Nem tudom, ott mennyi időm lesz netezni. Ha lesz, és kedvem is lesz, írok. Ha nem, akkor utána jelentkezem.

Párbeszédek

2011-06-27T07:17:00.000-07:00

A párbeszédek a könyvnek azon részei, melyeket az olvasók szívesebben néznek a leírásoknál, gyorsabban halad, bemutatja a szereplőket. Könnyű őket elrontani, ha az ember félvállról veszi.Hagyjuk most, hogy megfelelő szóhasználatot kell figyelembe venni ilyenkor:

szlenget
szakszavakat
diáknyelvet
argót
káromkodást
elharapott, elhadart, összevont szavakat
töltelékszavakat
dadogást
azt, ha valaki úgy beszél, hogy nem mond vele semmit
hogy minden szereplő más szavakat használ !!!!!!!!!!!!!!!!

Most inkább az író közbevetésekről akarok írni. Tudjátok, arról, hogy "mondta".

A 2 dolog ami zavaró lehet:

valaki egyáltalán nem ír oda semmit, ezáltal az olvasó belezavarodik, hogy mikor melyik szereplő beszél.
valaki folyton odaírja a magyarázatot. Nem csak az a baj, ha azt írja, hogy "mondta", szebben megfogalmazott írói megjegyzések tömkelege is zavaró.

Alapvetően nincs baj azzal, hogy mondta, bár az olvasó magától is észrevette. Ha nem használjuk sokat (vagy helyettesítjük olyanokkal mint: felelte, válaszolta, megjegyezte), akkor nincs vele semmi baj. Sokkal érdemesebb viszont a válasz érzelmi töltetére és módjára utalni (dörmögte, stb.). Egy jó párbeszédben azonban a résztvevők érzelmei már kiderülnek magából a mondandóból is, és kevés instrukciót igényel a szöveg, s leginkább azért teszik bele, hogy az olvasó ne veszítse el, ki a beszélő. Talán hasznosabbak még a cselekvések közbeékelései, például a párbeszéd megszakítása egy oylan mondattal, hogy "Béla leült a kis kávézóasztalkához." Az előző mondatból, és abból, Béla mit válaszol, miután leült, megtudjuk, azért ült-e le, mert megrázta a hír, vagy más oka volt rá, például megnyugodott, és kényelembe helyezte magát, akár csak fájt már a lába, mert régóta tartott a párbeszéd. Az érzelmeket is leírhatjuk így: "Béla arca ekkor elsötétült, s homlokán összefutottak a ráncok." Ez egyértelművé teszi, hogy ő szólal most meg (ezek mindig a megszólalás előtt szoktak állni), és az érzelmét is látjuk. Ilyen esetben tehát már túlzás odaírni mondanója végére, hogy "- vágta rá mérgesen." Még a gyorsaság az, amit érzékeltetheünk, pl.: "vágta rá, mondta egy kis hezitálás után". Véleméynem szerint, ha a várakozást, a válasz előtti elgondolkodást akarjuk érzékeltetni, sokkal jobb, ha külön sorba, külön mondatba odaírjuk a narrátor részéről: "Béla még várt egy keveset, mielőtt válaszolt, s ez alatt a kevés - alig két másodpercnyi - idő alatt látszott, hogy rengeteg érzés futkározik az elméjében." Utána írhatjuka választ, ami így valóban késleltetve jön.

Ez most amolyan gyorstalpaló leírás volt. Egy-egy írásnak számtalan saját problémája és megoldása lehet, amiket jó érzékkel tudni kell kezelni.

Egy nagyon idegesítő hiba:
Soha ne írj felkiáltó jelet egy mondat végére, csak mert úgy érzed, a szereplő mérges, és ezt ki kell fejezned! Hármat meg végképp ne!!! Soha. A szavakat kell használnod. Ha felkiáltó jelekre van szükséged, akkor még gyakorolnod kell. Ezt az olvasók is érzik.

Együtt a fiatal művészekkel

2011-06-24T13:44:00.000-07:00

A Share Your Art (www.sya.hu) honlapján az egyik tag kezdeményezett egy olyan... nem is tudom; dolgot, ami Benneteket is érdekelhet.

Ezt a levelet küldték körbe:

"Kedves Syások!

Nemrégiben megalakult egy csoport többek között Syás és külsős emberek szervezésével, aminek célja a művészettel foglalkozó ambíciózusabb fiatalok összekovácsolása. Hiszen minden korszaknak megvannak a saját törtetői és valahogy mindig az bizonyosodott be az idők során, hogy az egyénnek nehéz dolga van önmagában tenni bármit is, közösségben pedig mindig sokkal könnyebb az előrehaladás. Természetesen az olyan oldalak, mint a Sya szintén teret nyújt kapcsolatok kiépítésére és szereződésre, mi viszont szeretnék a művészetet kimozdítani kicsit az internet világából. A közös cél tulajdonképpen egymás támogatása, a tagok művészi fejlődése és egy összetartó közösség létrehozása. Találkozókat szervezünk bizonyos időközönként, amikor mindenki megmutathatja saját művészetét és azt hozzáértő emberek tudják véleményezni. Remélhetőleg ezek a találkozók egyre gyakoribbak lesznek és esetleg kialakul egy klub, mint amilyen volt a Pilvax, a Centrál vagy a New York kávéház, ahova a művészettel foglalkozók bármikor lemehettek és ismerős arcokat láthattak. Tagjaink között már vannak szépirodalommal és képzőművészettel foglalkozók is; kicsit más síkon mozgunk, de tudjuk segíteni egymást. A legfontosabb végülis az, hogy tegyünk valamit a művészetért, azon túl, hogy alkotunk.

Ha bárkit érdekel a „mozgalom”, akkor csatlakozzon hozzánk a facebookon:
http://www.facebook.com/pages/Intuit%C3%ADv-forradalom/133921380013387
ahol értesülhet a találkozók időpontjáról és minden másról ami a csoporttal vagy a csoport tagjaival kapcsolatos.
Ha esetleg bárkinek kérdése vagy javaslata van a szerveződéssel kapcsolatban nyugodtan keresse meg a szervezőket, szívesen válaszolunk minden kérdésre."

Kérdésemre azt reagálta, nem csak SYA-sok vannak benne, így, gondoltam, kiteszem ide.

Túllépni a szinten

2011-06-22T10:16:00.000-07:00

Addig rendben van, hogy az ember próbál fejlődni, olvas ilyen blogot például, gyakorol, kikéri mások véleményét, átdolgoz, stb. De hogy lesz valakiből elismert, ismert író/költő?

Pályázatok

A neten nagyon sok pályázatfelhívással lehet találkozni, ám sok közülük komolytalan. Például G-portálos, vagy ahhoz hasonló tárhelyeken sok amatőr író más amatőr íróknak hirdet pályázatot, vagy egy be nem futott szerző saját honlapja kínál hasonló lehetőséget. Ennek egyetlen előnye az, hogy kapunk véleményt más, hozzánk hasonlóan tapasztalatlan, vagy esetleg nálunk kicsit okosabb szerzőktől, de nem ismeri meg a művünket a nagyközönség. Ha valaki valóban nevet akar szerezni magának, annak komoly pályázatokra kell jelentkeznie. Sok olyan van, amely pénznyereménnyel kecsegtet, és ezt természetesen nem utolsó dolog megnyerni, de szerintem sokkal hasznosabb olyan pályázaton részt venni, ahol publikáció a nyeremény. Néhány ilyennek közönségszavazós része is van. Véleményem szerint nem csalás az, ha az ember megkéri a barátait, hogy szavazzanak, kiváltképp a mai világban, amikor már minden így működik. Ha az ember bekerül egy antológiába, azzal már kezdhet valamit, de itt sem mindegy, hova. Sok pályázat feltünteti, hogy a kiadott antológiát könyvfesztiválon is viszontlátni, sőt én már olyan nagy üzletlánc polcán is láttam egyet, mint az Alexandra!

Neten megjelenni (tévhit #1)

Sokan felrakják a netre az írásukat, saját honlapra, blogra, stb. Ez szintén csak egy minimális közönséget vonz, ami sok esetben személyes barátokat is tartalmaz.- irreális gondolat, hogy valóban igazi kiadók dolgozói böngészik a netet írók után kutatva. A net hatalmas, és a kiadójuk is hatalmas: nincs szükségük arra, hogy keresgéljenek, kapnak kéziratokat szép számmal. Az sem reális, hogy a netes tömegből rengetegen rábukkannak, és akkor ők válnak közönséggé. Nagyon sokan használják a netet, de nem válhat mindenki az internet sztárjává. Egyébként nincs ezzel semmi baj, csak akkor, ha az ember nem ettől reméli a kiugrást.

Van azonban olyan oldal, ahol valóban megéri kitenni az ember írásait, és valóban hasznos versenyeket szerveznek, a pályázatok antológiába való bekerüléssel kecsegtetnek. Egy ilyen például a ShareYourArt, amin magam is fent vagyok, és nagyon hasznos honlapnak tartom, ezért linkeli is alul a blogom. Ezen csak egy nicknevet kell megadnod, tehát maradhatsz, ha akarsz teljesen anonim is, de akár a Facebookonra is tudják like-olni az írásod. Egyébként ide verset, prózát, drámát, zenét, dalszöveget, videót, fényképet, sőt... épp hogy csak szobrokat nem tölthetsz fel. (Fent van Facebookon is egyébként a SYA.)
Másik, a SYA-hoz hasonló oldal a GIBBER. Alul ennek is megtalálod a linkjét.

Újságokban megjelenni

Mai napig bánom, hogy az egyik "tudományos" magazin, az IPM pályázatára nem küldtem novellát, mert szeretem az újságot, és széles körben olvassák. Ők azonban hirdették magukat. Te lehetsz akaratos is, fogod a novellád, vagy versed, és kéretlenül elküldöd egy újságnak. Mellékelsz mellé egy levelet (helyes formája és ötletek a levélre: Kezdő írók kézikönyve sokadik fejezete), és reménykedsz. Elsőre minden valószínűség szerint nem fog sikerülni, de ha jó fejek, legalább válaszolnak. Ez lehet egy Élet és Irodalom, vagy egy kevésbé szakmai, inkább csak amolyan laza hangvételű, de széles körben terjesztett magazin is. Utóbbiakat több helyen meg lehet venni, ilyen például a Galaktika, de mivel sosem olvastam, csak valaki mutatta, ezért lehet, hogy tévedek a tartalmát illetően, ez esetben bocsánat; a nevesebbeket ugyan nem veheted meg a sarki közértben, de talán szakmában érintettebbek is olvassák.

Kiadó

A kiadókról szerintem, aki komolyabban érdeklődik a téma iránt már keresgélt mindenfélét. (Nem tudok róluk túl sokat írni, de ha igény van rá, majd kommenteltek, és összeszedek róluk valami gondolatot.) Ide most csak két fontos dolgot írnék, amit szem előtt kell tartanod. Az egyik, hogy se elsőre, se huszadszorra nem fog sikerülni. Ha mégis, vagy valakinél azt látod, hogy neki mégis, akkor azt ne ellenpéldaként fogd fel, hanem szerencseként, nem te vagy rossz, ő a mázlista. A másik, hogy a kiadó különbözik a magukat előszeretettel hasonlóan megnevező nyomdáktól, akik kiadnak 500-at a könyvedből, de semmiféle marketig segítséget nem nyújtanak. Ezeknek ne dőlj be! Kiadó az, aki a reklámot biztosítja, és eljuttatja könyvesboltokba a könyved!

A kiadói terjesztés (tévhit #2)

Egyáltalán nem igaz, hogy az embernek kiadják a könyvét, és azzal felkerült a polcra. A kettő között nagyobb a szakadék, mint gondolnád. Az írónak SAJÁT MAGÁNAK (!!!) kell könyve reklámozásáért tennie. Ez némileg ellentmond a fent leírtaknak, de ha végiggondolod, mindjárt logikus. A kiadónak maximum pénzügyileg fontos a könyved, de másik 100 könyvvel is így vannak. Ha véletlenül kifognak egy bestsellert, a tied háttérbe kerül. Biztosítanak reklámot, de csak annyit, amennyivel tartoznak neked. A TE KÖNYVED MAGADNAK FONTOS! Író-olvasó találkozások, felolvasások, interjúk jellemzik egy jól manőverező író aktivitását. (Ezekre helyszínt pedig sokszor a kiadó tud biztosítani, de nem akarok félrevezetni senkit.)

"You have to sit by the side of a river a very long time before a roast duck will fly into your mouth." /Guy Kawasaki/ - Azaz: nagyon hosszú ideig kell egy tó partján ülnöd, mire egy sült kacsa a szádba repül.

Írótanfolyamok

Sokan úgy gondolják, az írást nem lehet elsajátítani, és emiatt pénzkidobás írótanfolyamokra járni. Ebbe az évszázados vitába nem hiszem, hogy bele akarok menni, de hát tudjátok: kifogása a veszteseknek van. Ha az embernek van egy álma, kit érdekel, hány értelmetlen dolgot tesz meg érte? Egyébként kapcsolatszerzésre nagyon jó helyszín. Megismered a tanárt, és sose lehet tudni, hogy az egyik volt "diáktársad" nem lesz-e híres író. Ezek hátránya persze, hogy pénzbe kerülnek.

Kreatív írás az egyetemen

Nagyon sok egyetem (például a Pázmányról biztosan tudom) indított kreatív írás tanszakot. Ha valakit ez érdekel, és nem akar tengerbiológus lenni, szerintem nagyon hasznos lehet, egyetemi szinten nyilván csak jót tanítanak. Hátránya: kreatív írás diplomával (ha van ilyen, nem tudom, ott mit adnak a legvégén) hivatali keretek közt lehet éhen halni, tehát mellette érdemes mást is tanulni, valami gyakorlatiasabbat, tehát nem filozófiát.

Írói kézikönyvek

Ezekről, bár eddig csak egyet olvastam, jó véleménnyel vagyok. Nyilván vannak köztük jók és rosszak, van, amit úgy érzed, fölösleges megvenni, és van, amit érdemes volt. Ugyanúgy kell rájuk tekinteni, mint a regényekre: csak mert nem tetszett A három testőr, még nem feltételezed, hogy a világ összes kalandregénye haszontalan és borzalmas.

Blogok olvasása
Most komolyan nem azért, hogy magam reklámozzam, de ez hasznos, és sok ilyet találhatsz még, ha ügyesen keresel, elsősorban angolt, de szemét módon nem linkelem a konkurenciát.

Lépj ki

Mármint a nyilvánosság elé. Közöld a magyartanároddal, vagy ha idősebb vagy, akkor azzal, aki úgy érzed, kompetens lehet a kérdésben, hogy te írsz, és mutass meg neki dolgokat. A családi és baráti kör egy elfogult olvasótábor, és önmagában nem nagy közönség, de sok mindenre jó. Például az őszintébb egyedek be mernek szólni, és kevésbé sértődsz meg. Gyakorolhatod, hogyan tárd mások elé az érzelmeidet, mert rá fogsz jönni, hogy ez nehéz. (Remélem, érthetően fogalmazok: arra gondolok, hogy "juj, Béla most tudni fogja, hogy ilyesmin gondolkodtam; írtam egy verset, pedig sose mondtam még el senkinek, hogy ez bánt, most lebukom, kiderül; mit fog szólni Kata ahhoz az erősen erotikus jelenthez; János nem szeret olvasni, megfogja-e a könyvem; Gizi szakértő a témában, aggaszt, hogy mi lesz a véleménye.) Azon kívül az olyan olvasók, akiket személyesen ismersz, visszakérdeznek. Ez két okból hasznos: egyrészt megtapasztalod, hogy tudsz beszélni az írásaidról, amik író-olvasó találkozókon, rádióműsorokban jól jönnek. Másrészt leszűrheted, mik a kevésbé érthető részek, esetleg mi döbbentette meg őket (utóbbi eset nem biztos, hogy rossz, sőt!).Egyébként, ha valaki nem szereti a verseket, és te költő vagy, vagy nem szeret olvasni, és te írsz, akkor add oda neki a műved: nincs is nagyobb kihívás, mint megfogni egy érdektelen embert! Végül is a Harry Pottert is azért kedvelték a szülők, mert olvasásra bírta a gyerekeket. Próbáld ki Te is a hatékonyságodat!

Az amatőr, de széles körű forrás is forrás

Gondolok itt olyan magazinokra, amiket fiatalok, diákok, kezdő újságírók szerkesztenek, vagy ingyenes magazinokra, mint a Pesti Est, vagy akármilyen Est lapok (főleg, ha ingyenesek, az neked előny). De ne keverd össze ezeket az olyan "forrásokkal", amiket a kutya se olvas. De akár egy iskolaújság is hasznos lehet Neked.

Honlap (egyben tévhit #3)

Akkor éri meg, ha már megjelent az írásod. Minél komolyabb, annál jobb. Ha a pénz nem akadály, ne ingyenes tárhelyen helyezd el, és ne is Te magad szerkeszd (hacsak nem értesz jól a honlapszerkesztéshez), ha nincs erre pénzed, akkor is próbáld a lehető legkomolyabb kinézetet kölcsönözni neki. Ne legyen unalmas, egyhangú, túl hivatalos, de ne is legyen harsány, gyerekes. Ha E/3. személyben írsz magadról, az akkor nagyon előnyös, ha képes vagy rá, mert olyan, mintha más foglalkozna a weblapoddal. Azonban ezt nagyon sokan túlzásba viszik, és látszik, hogy átfordítják az életrajzukat egy kívülálló szemszögébe. Egy ilyen honlap a könyveddel foglalkozzon, senkit nem érdekel, hova jártál iskolába, amíg nem leszel nagyon híres. Magadról ne írj fél oldalnál többet, és az is inkább az irodalomról szóljon! (Az is rossz viszont, ha a szöveg nem mond semmit.) Néhány kiadó lehetőséget nyújt arra, hogy az ő honlapjuk egy alweblapjaként legyen neked saját portálod. Ez esetben ez bőven elég. Elég komolynak látszik, ha nem szúrod el, és ha még csak egy köteted van, nem tűnik amatőrnek. Hidd el, a közönség felismeri, mikor akarják átverni azzal, hogy valaki milyen híres.

Kereset a könyvből (tévhit #3 vagy 4, ahogy tetszik az előzőek után)

Az első kötetedből ne "meggazdagodni" (haha) akarj, hanem hírnevet szerezni! Ne hagyd magad átverni pénzügyekben, de azért ami most elsődlegesen fontos neked az a hírnév legyen! Ha már az első könyvedből is használható összeg folyik be, akkor azt elismerésnek tekintsd, ne csak hidegen pénzügyi eseménynek, mert úgy olyan száraz az élet! Előbb legyél valaki, majd aztán kereshetsz! Ha írói pályára lépsz, nyilván amúgy is van valami, amit amellett csinálsz. Kevesen gondolják komolyan, hogy majd ebből megélnek. De persze átvágni ne hagyd magad!

Írói táborok

Ha még gyerek vagy, akkor ez is jó lehet. Itt is jó ötleteteket kaphatsz, barátokat szerezhetsz, előnye ugyanaz, mint bármely tábornak, vagy az írói tanfolyamoknak. Ha a tanárok jó fejek, kiépíthetsz hosszabb távon hasznos kapcsolatokat is, legalábbis lehet, hogy hivatkozhatsz a részvételedre bizonyos alkalmakkor. Például írói eseményeken talán valami kedvezményt kaphatsz.

Nézz meg egy felolvasóestet

Nem kell hogy ismerd az írót, csak tudd meg, milyen is az, ne légy felkészületlen, ha majd rád kerül a sor, és Te ülsz a helyén! Ismered a mondást: ha nem mész el mások temetésére, ők sem jönnek el a Tiedre.

Ügynökök
Talán Magyarországon nem annyira bevett módszer,. Nem tudok hozzászólni, csak azt, amit a kézikönyv ír. Az biztos, hogy az ügynökök nem hirdetik magukat, mert van elég dolguk. Neked kell találni. Hogy hogyan, arra ott a könyv, mert pofátlanságnak tartanám, ha ezt így ide leírnám.

Keress ügyesen

Hátha használható infóra bukkansz a könyvek adatait tartalmazó oldalon (nem tudom hogy nevezik: tudod, ahol oda van írva, hogy kinek a jogdíja, ki adta ki, stb.). Ha hasonló témájú könyvet írsz, esetleg megtalálod, mi a kiadó címe, kinek címezd a levelet.

Figyeld a kiadókat a könyvesboltokban, interneten

Hiába írják, hogy mindenhol megjelennek, menj be egy nagy könyváruházba, és nézd meg, többnyire mi akad a kezed ügyébe! Egyes kiadóknak saját standjuk is van, mások csak a rengetegben vannak benne, de ott vannak! Keress rá a kiadótól egy-egy könyvre Bookline-on, vagy nézd meg, hogy Moly.hu-n fent van-e, mert ha igen, olvassák az emberek.A legideálisabb persze a könyvesbolt, mert nagyon sokan még mindig nem a neten vásárolnak.

Tematikusan küldd az írásaid

Azt hiszem, talán az Európa Kiadó honlapján írták, hogy ők a külföldön már befutott, vagy itthon már bizonyított magyar szerzők műveit adják ki, és erre szeretnék felhívni az amatőr szerzők figyelmét. Tartsd ezt szem előtt! Figyelj arra is, mit publikálnak leginkább: gyerekkönyveket, vagy csak egy műfajt, inkább tudományos dolgokat, esetleg az adott kiadó nem foglalkozik verseskötetekkel (erre sok kiadó nem hajlik, de lehet, hogy tévedek), stb.

Fontos: felejtsd el, hogy megjelensz valahol, legyen az bármilyen forma, és akkor majd felkeres Téged valami nagy ember! Neked magadnak kell mindent kiharcolnod! A könyviparba bekerülni minden országban legendásan nehéz manapság (és nem szeretem, amikor azt mondják, hogy manapság, bár állítólag régen könnyebb volt tényleg). Az antológiák, megjelenések 2 dologra jók:

egyre többször tűnik fel mindenhol a neved, és az embereknek kezd beivódni a tudatukba, hogy "Kiss József".
ha elküldesz egy kiadónak egy művet, fel tudsz már mutatni eredményeket. Ugyanez vonatkozik a folyóiratokra is, ezért érdemes a pályázatokkal kezdeni, mert sok (!) megnyert (!) pályázat (ténye) már jól hangzik egy levélben.

Tanulni az ember mindig tanul. Szerintem a legnagyobbak is. Ha ők nem, akkor az nem azért lehet, mert mindent tudnak, hanem mert nem figyelnek már oda a tanácsra. Végül is honnan tudod, hogy mától fogva Te vagy "a híres valaki"? Másra mondani könnyű, de átélni sokkal lassabb folyamat, épp ezért jelenthetjük ki szerintem, hogy mindenki megfogadja néha a tanácsokat, akkor is, ha az illetőnek szerintünk már nincs is szüksége rá(nk). Ezt fontosnak tartottam itt leírni.

Hasznos linkek:

Share Your Art: http://www.sya.hu
GIBBER: www.gibber.hu

Pályázatfigyelő: www.pafi.hu

Pályázat gyűjtő honlap: http://palyazatok.org

Egy honlap, ami összegyűjtött (csak nevezési díjjal NEM rendelkező) pályázatokat; Juditti világa: http://www.juditti.hu/content/irodalmi-palyazatfigyelo

Magyar Író Akadémia tanfolyamai (nem tudtam igazán eldönteni, melyik is a főoldal,hiába tartalmazza az index szót, vagy a két oldal között mia különbség, úgyhogy mindkettőt linkelem):

www.mesterkurzusok.hu/index.php
www.mesterkurzusok.hu/szerkesztok

Egy felsorolás a magyar irodalmi magazinokról, ezt csak most találtam:

http://enigyalkotok.mindenkilapja.hu/html/19021815/render/irodalmi-magazinok

Szintén most találtam, linkhálózat az irodalmi folyóiratokhoz (nem néztem át alaposabban, de ha jól gondolom, netesek, viszont komolyabbak):

http://kortarsirodalom.lap.hu/irodalmi_folyoiratok/14477169

Magyarországi könyvkiadók, könyvszerkesztők, könyvadatbázisok címjegyzéke:

www.kfki.hu/library/magyar-kiadok.html

Hasonló felsorolás:

www.bibl.u-szeged.hu/mke_eksz/links/kiadok.html

Itt kézikönyveket látod, angol nyelvűek. A lap alján felsorol még száz másikat.

Magyar a Kezdő írók kézikönyve, amit linkeltem már számtalanszor, illetve nagy könyvesboltokban láttam másokat, meg neten is, de most bárhogy írom be, nem sikerül rájuk bukkannom, a címükre meg már nem emlékszem. De vannak, Magyarországon is.

Tippek még publikáláshoz (angol):

www.dailywritingtips.com/how-and-where-to-publish-your-short-stories

Ez jobban szakértőnek tűnik: http://terrywhalin.blogspot.com/

A DUE újságírós (Diák Újságírók Egyesülete), de talán érdekel valakit: www.duetallozo.hu

Ismét közvéleménykutatást végzek + rövid cikk: hatásvadászat vs. naturalizmus

2011-06-20T05:41:00.000-07:00

A következő bejegyzés előtt megint megkérdezném a véleményetek valamiben.

Talán ismeritek a Trónok harcát. Ha nem is olvastátok, a sorozatból esetleg láttatok már valamennyit, a kérdésem értelmében az is ugyanolyan. Vagy ha azt nem is, más hasonló jellegű művet, amire igaz az, amit kérdezni szeretnék.

Vannak olyan könyvek, amelyek igencsak őszintén tárgyalják a gyilkossági-, szex-, vagy a kort egyéb módon jellemző jeleneteket. Mindent mutatnak, mindent említenek, nincsenek tabuk. Ezzel aztán sikeresen megteremtik a regény hangulatát, a lehető legösszetettebb, legélénkebb, legőszintébb képet adják a korról, játszódjon az eseménysor az ókori Hellászban, Rómában, a középkorban, a jelenben, vagy egy kitalált fantasy világban, lásd Trónok harca sorozat.

Sok író azonban egyszerűen nem elég bátor ahhoz, hogy ilyesmit leírjon, vagy úgy érzi, ezzel a szereplői becsületét meglopná, még akkor is, ha azok vágya, gondolata, stb. nem feltétlen perverz vagy pszichopata, csak normális emberi gondolat. Véleményem szerint az emberek nem szeretik hallani ilyen őszintén saját viselkedésük elemzését, és épp emiatt a megdöbbentés miatt lesz népszerű a könyv. Az olvasó érzi, hogy őszinték hozzá, nem hazudnak neki, amit tudnia kell kedvenc szereplőjéről azt tudja. Nem szépítik ki, se az erotikát, se a harcot (pl. dicső halál, ilyenek) nem teszik túlzottan romantikussá, maximum, amennyire kell. Mindez működik a gondolatok terén is, erre jó példa Stenhal Vörös és fekete c. könyve. Julien Sorelt egy törtető fiatalnak ismerjük, de tulajdonképpen, ha csak egy barátunk lenne, semmivel sem gondolnánk rosszabbnak senkinél. Csak halljuk a gondolatait, ez teszi ellenszenvessé, pedig a gondolatai emberi gondolatok.

Azonban hol ér véget a naturalista ábrázolás mesteri volta, és hol kezdődik a hatásvadászat? Hol kezdődik az, amikor egy író azt mondja: "márpedig én akkor is sokkolom az olvasóimat!". Ügyesen kell mindezt csinálni, ne legyen a könyvnek vérszaga. Ha valaki túlzásba viszi, az olvasónak olyan érzése lesz, hogy az író még a kiadó igazgatóját is véresen lemészárolta (hidegvérrel), hogy könyve megjelenhessen. Én jelenleg olvasom a Trónok harcát, gondolok róla jót is rosszat is, de kizárólag ebből a szempontból csak jót, George R. R. Martin nagyon jól érzékelteti a barbár világ szokásit.

Valójában én még nem olvastam olyat, ahol ez a dolog visszájára fordult volna, de ha például elképzelem a Gyűrűk Urát (csak egy példa), Frodó vagy Aragorn vagy Samu jelentősen vesztene a népszerűségéből ilyen jelenetek hallatán/olvastán. Vagy lehet, hogy nem? Vajon ez mindenhol beválna?

Ti mit gondoltok erről? Szeretitek, amikor az író már szinte bántóan őszinte? Ha olvas(ná)tok egy ilyen könyvet, díjaznátok, hogy mindent tudtok a szereplőkről?

Szerintem egy író igenis merjen bátor lenni. Szerintem tulajdonképpen csak akkor lehet probléma, ha az író belekezd, de vonakodik, egyes jelenetekhez elég bátor, másokhoz kevésbé, vagy egyáltalán nem, és a könyv hangulata "ugrálni", hullámzani kezd. Illetve probléma lehet még, ha egy szereplőt egy jelentben nagyon barbárnak ábrázolnak, aztán utána egy másik jelenet ellent mond ennek.

Mit gondoltok? Szeretnélek ismét kommentelésre bírni Benneteket, légy szíves írjátok le a véleményeteket!

Fiók vagy olvasók?

2011-06-19T14:11:00.000-07:00

Egy idő után fenn áll a kérdés, hogy kinek írsz. Fiókja mindnekinek van (optimális esetben), olvasója keveseknek. Mikor kisebb voltam, egyáltalán nem gondoltam mindezt komolyan, sőt ellene voltam az egésznek. Úgy gondoltam, ha lennének olvasóim, akkor a véleményük befolyásolna. Mára meggondoltam magam. Nem, nem befolyásol a véleményük, és ennek nagyon örülök. Bár annak még jobban örülnék, ha egyáltalán lenne, akinek a véleménye befolyásoljon. : )
A legtöbb író azonban szerintem saját magát gátolja, ezen túl kell lépni. Az ember szégyellős, (ál?)szerény, na meg "egyáltalán, hát hogy én valaha?". Ez a blog, barátok, családtagok, magyartanár, pályázatok, a kiskutyád is kedvedre lehetnek abban, hogy megtudd, hova kell fejlődnöd, de segítséget, véleményt kérni; kiadni az írásunkat a kezünkből; és (ami a legfontosabb) újra nekiülni, hogy ezúttal tökéletesebbé tegyük azt - ez az első lépés a fejlődés útján.

"Sikeres üzletmenet láttán mindig gondolj arra, hogy valaki egyszer lépett egy merészet!"

/Peter Ferdinand Drucker/

"Az embernek mindene meglehet az Életben, amit akar, feltéve, hogy pontosan tudja, mit akar és miért akarja."

/Adam J. Jackson/

A következő bejegyzésem, ha nem felejtem el, arról fog szólni, mit tehet az ember azért, hogy megismerjék, hogy egyáltalán feltűnjön a neve valahol.

Gyakori hibák

2011-06-12T05:39:00.000-07:00

Mindenkinek vannak sajátos, ő rá jellemző hibái, ahogy stílusa is (talán abból is fakadhat). Az alábbiak tehát csak amolyan útmutatóként szolgálnak. Csak a könnyebb átláthatóság érdekében szedtem őket pontokba, ez NEM jelenti, hogy pont ennyi, és ezek azok.

1., Kapkodsz, vagy türelmetlen vagy. (regény, novella)
Ne akard túl gyorsan elmondani a történetet, mert az az írás rovására mehet. Igenis érdekli az olvasót, hogy lement a nap, miközben Béla átsétált a parkon, hiszen az teremti meg a hangulatot. Én amikor írok, gondolatban már sokkal előrébb járok, és ilyenkor le kell fékeznem magam. Számomra már unalmas, hogy az ilyen "régi" részeket kell írni, mikor tudom, mi lesz a vége, de akkor is muszáj, mert vagy csináld rendesen, vagy sehogy. Valahol olvastam valaki történetét (általam ismeretlen, a neten volt), és egész jó dolgot talált ki, de fél oldalon letudta azt, amit valaki hosszabban ecsetelt volna. (Alig írt az érzésekről, csak cselekményeket sorolt egymás után. Ha írt érzést, az oylan volt, hogy "XY sírt, el volt keseredve", és ezzel lerendezte.) És itt az ecsetelés nem azt jelenti, hogy unalmasan írjon valaki, de ha pl. a szereplőid nem lepődnek meg azon, hogy - mittudomén - hirtelen betörtek hozzájuk, csak kipattanak az ágyból, lelövik a bűnözőt, hívják a rendőrséget, stb., akkor olyanok, mint a régi mítoszok, meg eposzok, hogy csak leírják a cselekményeket. De azért, légy szíves, lepődjön már meg a karaktered, és ezt írd le pontosan, mikor szakít vele a szerelme, és ne csak úgy válaszoljon, aztán kész.

2., Túl sztereotípek a karakterek. (regény, esetleg novella)
"Ébenfekete a haja, vérvörös az ajka, az arca mint a hó." Ezt már gyerekkorában is tudja az emebr. Ez a Hófehérke. És persze kell egy púpos, vén banya, aki mindenáron meg akarja ölni. Szóval ez unalmas. A Hófehérke jó mese, de elég belőle egy. Attól, hogy egy szereplő pl. makacs és önfejű, még lehet kedves. Egy gonosz gyerek nem feltétlenül rossz tanuló. Egy öreg néni nem biztos, hogy szidja a mai fiatalokat, és egy kislány is hallgathat Beatlest. Alaposan gondold ki a karaktereket. És olyasmiket cselekedjenek, amik illenek hozzájuk! A Mary Sue-ról láthatsz korábbi bejegyzést, a karakterek kitalálásáról, illetve a gonosz karakterekről is fogok még írni.

3., Hétköznapi a szóhasználatod. (bármi)
Szépen fogalmazni tudni kell. Nincs mese, olvass sokat, fejleszd a szókincsed. Gondolkodj egy szón, ne elégedj meg a rossz verzióval. Alkalmazz szótárat, vagy a Word szinoníma szótár alkalmazását (jobb klikk a szón, és kész, nem kell keresgélned a lexikonokban).

4., Közhelyeket, túl gyakori kifejezéseket használsz. (bármi)
Ezekkel az a baj, valaha szépek és kifejezőek voltak, de mivel ma már mindenki használja őket, ezért elvesztették a hatásukat. Ha olyat írsz, hogy "ritka mint a fehér holló", "falfehér" vagy akár csak olyan általánosan sokat használt kifejezéseket, mint "végigfuttatta tekintetét", azzal az a baj, hogy semmilyen hatást nem keltesz, mert mindenki használja őket. Talán azt hiszed, az olvasód így könnyebben megérti, mire gondoltál, de az az igazság, hogy valójában a saját munkádat könnyíted meg, hogy minimálisan kelljen gondolkodnod. Ha valami szokatlan szófordulatot használsz, azzal sokkal jobban megmaradsz az olvasó fejében. "Az eredetiség nem eredeti gondolatokból, hanem eredeti gondolatfordulatokból áll." Azt hiszem, ezt Móra Ferenc mondta, de nem biztos, és nem találom most a forrását.

5., Unalmas az első 60 oldal. (főképp regény)
Nos, hát igen. Ez még a gyakorlatban rendszeresen publikáló írók hibája is. Nem igazán tudok erre mit mondnai. Próbálj nem unalmasan írni. Tudom, rettenetesen hasznos tanács, de ebben csak a történet ismeretében lehetne segíteni. Már erről is írtam egy cikket.

6., A leírásaid túl sekélyesek, vagy nem mondank semmit. (regény, novella)
"Ragyogóan zöld volt a fű." Na, ne már! Tényleg? Biztos azért, mert nyár volt... Ezzel nem igazán segítesz elképzelni az olvasóknak a tájat. ne mondj olyasmit, ami amúgy is jellemzi az adott dolgot, például ne hangsúlyozd ki, hogy a hó fehér, a vers rímel, a nap ragyogó. A leírásoknál még gyakori hiba, hogy folyton azt ismételgeti mindenki, hogy "volt", "volt", "volt". Írd egy mondatba, helyettesítsd igével, old meg! Azon kívül ne csak láttasd a dolgokat! Vannak hangok, illatok, létezik tapintás, vagy lehet melege a szereplőnek. Öt érzékünk van, gondolj erre is! Később a létigékről is fogok még írni.

7., Nem élethűek a dialógusok és/vagy a karakterek. (regény, novella)
Azért lepődjenek meg, gondolkodjanak el, álljon be csönd a dialógusokban. A pont-pont-pont, meg a halmozott írásjelek idegesítőek. Ha jól írsz, nincs rájuk szükséged. Ha a karakter művelt, beszéljen is úgy, de ha nem az, akkor használjon szleng szavakat! Azonban ne vidd túlzásba se, azt nehéz olvasni.

8., Nem lehet érteni, mire gondolsz. (bármi)
Ez nagyon rossz. Nem arra gondolok, amikor az olvasónak nincs szókincse - az az ő baja. Hanem amikor annyira szépen, vagy szellemesen, vagy homályosan fogalmazol, hogy nem lehet biztos benne az olvasó, hogy jól érti, mire gondolsz. Mindig legyél világos. Most vagy mondasz valamit, vagy nem.

9., Túl szépen akarsz fogalmazni, vagy olyasmit csinálsz, amihez nem értesz igazán. (bármi)
Ezt nagyon könnyű túlzásba vinni. Vannak híres írók, akik nagyon jól értenek hozzá, de az más kérdés. A megfogalmazásnak sokféle módja van, beszélhetsz a karakter szemszögéből, a sajátodból, beszélhetsz nagyon szépen, vagy pl. szleng szavakkal, ha a szereplő megkívánja (lásd: J. D. Salinger - Zabhegyező). De semmiképpen sem úgy, amihez nem értesz. Mindenki rossz valamiben, még azon belül is, amit tud, ez tény. Valaki egyszer azt mondta, hogy ha csak azt használod, amiben jó vagy, akkor amit létrehoztál, az csak jó lehet. Nem tudom már, kinek a szavai. De van benne igazság. Megfordítva azonban biztos igaz: ha olyat írsz, amihez nem értesz, az rossz lesz. Persze, gyakorolni lehet, nem arról van szó. De ha például leírsz egy tájat, nem kell, hogy az egész szirupos legyen és csöpögjön, mert vagy amatőrnek néznek, vagy meg sem értik, miről beszélsz. Azon kívül nem kellenek a tudományos kifejezések sem, hacsak nem szaklapba írsz, vagy a szereplőd nem tudós. (Most aki nem ért egyet velem, az valószínűleg tud fogalmazni.)

11., Rossz a helyesírásod, vagy sok az elgépelés a szövegben. (bármi)
Ezt gyakorolni kell, illetve visszaolvasni. Esetleg mást megkérni erre.

12., Túl hosszúak, vagy túl rövidek a mondatok. (novella, regény, akár vers is, ha úgy tagolod)
Van egy olyan, hogy barokk körmondat, elég idegesítő. Szabó Magdára például jellemzőek a hosszú mondatok, de neki megbocsátjuk, mert ő ettől függetlenül jókat ír. De Te vigyázz erre. Nagyon idegesítő, ha egyszerűen nem érted meg a szöveget. És ugyanez vonatkozik a rövid mondatokra is. Ne állítsd meg mindig az olvasót, mert ez lassítja az olvasásban, ergo nem olvassa végig, amit írtál. Egyébként ennek megvan a maga célja: ha az események gyorsulnak, akkor kell mindent egybe írni, illetve fordítva.

13., Nincsenek céljaik, vágyaik, indokaik a karaktereknek (regény, esetleg novella)
A gonosz természetesen pusztán azért akarja megölni a jót, mert ő a gonosz, illetve fordítva. Ha mesét írsz, akkor ez rendben van, más esetekben legyen valami céljuk. Na meg a valós emberek is szeretnének dolgokat. Ha pl. a főszereplő szegény, akkor nem csak nincs pénze, de szeretne is többet. Ez valahogy várható. Erről még itt találhatsz némi megjegyzést.

15., Nem dolgozod át. (bármi)
Akár hiszed, akár nem, a könyvesboltokban kapható könyveket nem egyszeriben megírták: akár háromszor, négyszer, harmincszor újraírták. A szerző, és nem a kiadó, meg az erre fizetett nem tudom kijei. Ne ijedj meg, ha elsőre nem jó, de olvasd át, és javítsd ki. A Kezdő írók kézikönyve szerint Raymond Carver 27-szer (!) átírta egy novelláját, mielőtt publikálta. Majd még erről is tervezek írni egy cikket.

16., Nem vagy tisztában az írásod kereteivel. (különféle értelemben novella és regény)
Egy novella egy érzésről szól, egy eseményről, arról hogyan változott meg egy ember sorsa, vagy bármiről, ami a 10 oldalt igényli, és nem a 340-et. Egy novellában annyira kell csak bemutatni az egyéneket, amennyire szükséges. Egy regény legyen önmaga. Nem kell minden írásnak megváltania a világot, és nem kell, hogy kötelező olvasmánnyá tegyék még életedben. (Végül is minek, akkor biztos elvesztenéd az olvasóidat.) Légy tisztában a mondanivalóddal! Ez fontos. Nem kell, hogy megfogalmazódjon, vagy hogy szavakba tudd önteni, de a lényeg, hogy ha egyszer valaki azt mondja, hogy a főszereplő csinálja ezt vagy azt, akkor tudd, hogy ez jó-e bele. Vannak regények, amikbe egyszerűen nem kell kalandos szerelem, vagy nem kell bele árulás, mert az már sok. De lehet, hogy egy könyv azért unalmas, mert amit mondnai akarsz vele, az elférne egy novellában is.

17., A hősödnek nincsenek érzései. (regény)
Képzeld el az alábbi szituációt: te vagy Luke Skywalker, aki a nagybátyjánál Owen bácsinál, és nagynénjénél nevelkedik. Egyszer csak kiszakad a Naboo bolygó (bocs, ha nem onnan) sivatagos, szegényes közegéből, harcos, lázadó, majd pilóta lesz belőle, Darth Vader és a Birodalom ellen harcol, talál az egyik droidjában egy üzenetet, aki mellesleg a hercegnőé volt, a másikat pedig általa sosem ismert apja készítette, akit ő hősként tisztel. Nevelőszülei meghalnak, ezért magát hibáztatja, megtalálja csonttá égett holttestüket. Megtanul fénykardozni, és teljesen természetesnek veszi, miután most látja először, ogy igen, fénykard létezik. Elveszti kedves barátját, Obi-wan Kenobit, majd végignézi Yoda mester halálát, Jedi lovaggá válik, megtudja, hogy az apja valójában nem hős volt, hanem gonosz, sőt mi több: maga Darth Vader az, és mindenki elvárja tőle, hogy megölje, miközben ő meginog; Leiáról, akiről az első részben még azt hittük, hogy van esély a szerelemre (és Luke is, valószínűleg) kiderül (rájön, pontosabban), hogy az ikertestvére, a barátját Han Solót hibernálják egy széntáblában, és mindemellett az ilyen "hóban kinnrekedős, majd-megfagyós" jelenetek már említésre sem méltóak, végül is mi ez ahhoz képest, hogy apja levágja a kezét, majd ő is apjáét, egymást próbálják állandóan áttéríteni a jó/rossz oldalra, majd Palpatine szenátor kis híján megöli, hatalmas fájdalak közt vergődik, végül ellenségnek vélt apja megmenti, magát áldozza fel, Luke láthatja az arcát, és hiába akarja megmenteni, látja meghalni, s midnezek után végül kitüntetik őt. És mindez milyen hatással van Luke-ra? Semmilyennel. Nem omlik össze, nem kezd el csapkodni, nem lesz ideges, egy percre sem kérdőjelezi meg Obi-wan és Yoda tudományát és bölcsességét, csak magában kételkedik - hiszen nehogy már tiszteletlen legyen -, végtelenül jóindulatú és illedelmes marad midnenkihez, előzékenyen viselkedik, és természetesen azzonal véleményt vált apjáról. Leiát hirtelen testvéreként szereti, Han Solo a sógora (itt jegyezném meg, hogy Solónak Vader az apósa, he-he-he). Az égvilágon semmi bajom a Csillagok háborújával, ne értsétek félre, és Luke-ot is szeretem, szimpatikus figura, de ha ennyire érzéketlen, és sosem aggódik, az már gyanús. (Üzenetem a hatalmas SW rajongóknak: biztos mondtam valótlant, vagy olyat, amire hat ellenpéldát tudnátok, de ennek a cikknek most nem a precizitás volt a lényege.) Azt hiszem, ennyiből már érthető, mit akartam mondani, de ha nem, így tudnám ennél jobban megfogalmazni: kérlek, a szereplőid legyenek emberek! És ha azt hiszed, hogy már teljesen érted, amiről beszélek, képzeld el az alábbi szituációt: te vagy Dath Vader, egy - bocsánat - nyomorék, aki olyan szerelmi és megrázó kalandokon ment át, hogy páli fordulat ment végbe benne (na, ez már hitelesebb), és teljesen jogosnak érzed, hogy - mondjuk úgy - itt "gonoszkodsz". Te tudod, hogy van egy fiad. És Palpatine megparancsolja, hogy öld meg. Te (ha jól emlékszem, te) kiharcolod, hogy előbb át lehessen téríteni a sötét oldalra. És egy percre sem inog meg az elhatározásod, nem akarasz Palpatine helyére ülni, nem gyanakodsz zendülésre, teljesen elhiszed, hogy az embereid megbízhatóak, amikor egy ilyen számodra ennyire fontos dolog van soron, akkor is, nem feltételezed, hogy a katonáid a hátad mögött "szuszogós fekete gép"-nek csúfolnak (bocsánat), hogy igazad van, hogy azt éred el amit akarsz, hogy valóban sikerül újjá építeni a Halálcsillagot, és egész egyszerűen nem inogsz meg gonosz terveidet illetően. Luke-tól tudod meg, hogy van egy lányod és, na bumm, majd üzensz neki halálod előtt. Mivel te vagy a gonsoz, te csak magabiztos lehetsz. Fontos, hogy ne csak a "jó" szereplő legyen ember, de a gonosz is maradjon az! Igenis kételkedjen benne, hogy a megfelelő tápot vette-e a hörcsögének! Épp ezért hívd protagonistának és antagonistának, és ne vedd bisztosra, hogy a negatív szereplő (a főszereplő szempontjából negatív) egy sötét szobában dörzsölgeti a tenyereit, és gonosz-tudós kacajt hallat. Mert lehet, hogy álmatlanul fetreng éppen...

18., Túlzásba viszed az írásjeleket. (bármi).
Mark Twain szerint felkiáltójelet használni olyan, mint nevetni a saját poénunkon. (Igen, én is a Marley meg én c. filmből vettem.) És, ha valóban mondott ilyet, igaza van. Ha hatásos az írásod, ha valóban jó, és váratlan, és megvan a csattanó, vagy a késleltetés, vagy a borzongás, vagy - akár - az unalom (vicceltem), akkor nem kell utána pont-pont-pont, felkiáltójel, kérdőjel-felkiáltójel kettőse, ilyesmi. Érződni fog az magától, ha pedig használod, látszik majd, hogy ángyon igyekeztél hatni az olvasóra. Ami azt illeti, első, második osztályban megtanuljuk, hogy minden felkiáltó és óhajtó mondat után felkiáltó jel kell, hogy álljon. Nagyon sokáig bosszantott engem, hogy a valóságban se könyvekben se magazinokban, se újságokban nem ezt tapasztaljuk. Akkor minek tanuljuk? De az az igazság, hogy te most valami irodalmi alkotást alkotsz, nem ötös fogalmazást.

19., Az olvasók nem hisznek neked. (regény, novella, verses mese akár)
A szereplőd, aki eddig például egy magának való karakter volt, otthon ülős, félénk, egyedül mulató, most hirtelen vad partizóvá vált, mert tegnap lezuhant egy repülő, és rájött, hogy rövid az élet. Főként a novellák azok, amik sok esetben tartalmaznak bizonyos szemlélet-, életmód-, gondolkodásváltozást, de nem biztos, hogy Béla kiugrana az ablakon, scak mert meghalt a kutyája. Ahogy például Draco Melfoy sem válhatott hirtelen jóvá, és ölhette volna meg Voldemort-t, vagy Tom Denem sem gondolta volna meg magát a Baziliszkusz-ügyben a Harry Potter történetekben, mert ezt ki hinné el? Ne próbálj direkt nagyon drasztikus lenni.

Hogy vegyem észre, vagy mi hiba még?
Olvasd el. Nem feltétlen azonnal. Tedd félre egy időre, és amikor már kicsit elfelejtetted, olvasd vissza.

Nagyon fontos, hogy mindezt én találtam ki, saját magadra hallgass. Nekem az az elvem, hogy az emeber kikéri mások véleményét, de maga dönti el, hogy megfogadja-e.
(Akik verseket írnak, talán észrevették, hogy ez a topik talán kevésbé nekik szól. Tőlük boccsánatot kérek, de arra nem merek sok mindent írni.)

Writer's block vs. ötlettelenség

2011-06-11T05:56:00.000-07:00

Ez most egy kicsi, értelmetlen bejegyzés lesz. Csak szeretném felhívni a figyelmet egy jellemző fogalmi zavarra. Az angol nyelvben writer's blocknak nevezik azt az állapotot, amikor valakinek VAN könyvötlete, csak egyszerűen képtelen azt papírformába önteni, nem tudja leírni. Nem is tudom, hogy fordítsam. Mondják magyarul, hogy írói válság, de mivel épp fogalmak közti különbséget próbálok megmagyarázni, nem vagyok biztos benne, hogy a magyarra fordítók erre gondoltak-e. Minden esetre lényeges a különbség a között, amikor valakinek egyszerűen nincs ötlete és a writer's block (írói válság?) között.

Én sem tudom megmondani, hogy lehet orvosolni az utóbbi problémát, hiszen akkor más híres lennék, de szerintem ez több dologból is ered: az egyik a lustaság, a másik pedig a félelem, hogy a könyv unalmas lesz. Illetve még valami: hogy az ember nem tudja, hogy hol kezdje, vagy olyan kusza a történet, hogy már ő sem tudja megfogni. Le kell ülni írni, és neki kell kezdeni, ha rossz lesz, max az ember átdolgozza, vagy nem publikálja, de legalább leírta. Tudom, így fölösleges erőfeszítésnek és időpazarlásnak tűnik, de valamit tenni kell.

A már említett Kezdő írók kézikönyvében az egyik fejezetben szót ejtettek arról, hogy a szerző nem értette, mért nem működik a történetre. Rá kellett jönnie, mikor valaki (egy tapasztaltabb ember) nekiszegezte a kérdést, hogy miről is szól TULAJDONKÉPPEN a történet, hogy TULAJDONKÉPPEN nem szól semmiről. Nincs fő vonal, vagy nincsenek vágyai a szereplőknek (lásd előbbi bejegyzést Kurt Vonnegut tippjeiről). Nagyon izgalmas, sok dolog történik benne, de TULAJDONKÉPPEN nincs egy bizonyos cél, ami felé a szereplők haladnak, amit el akarnak érni, és akkor vége. Mindig kell egy fővonal, egy fontos, lényegi rész, amihez igazítod a mellékszálakat. Van, amikor ez hiányzik, és kábé egy sorozatra hasonlít a történet, egy olyan sorozatra, ami minden részében lezáruló epizódokból áll. (Bár még ott is van valami fő szál.) Rá kellett jönnöm, nekem is ez jellemzi azt a történetem, amelyiket nem tudom már évek óta megírni. Gondolkodj el ezen.

Hasonló ötletekért ajánlom a kézikönyvet, valóban nagyon jó.

Kurt Vonnegut 8 tippje, hogyan írjunk

2011-06-11T05:05:00.001-07:00

Az alábbi nyolc tipp az interneten nagyon sok helyen megtalálható. Ennek ellenére - bár már láttam magyarul is - nekem csak angolul sikerült most megtalálnom.
Ezzel nem kell minddel egyetérteni, én sem értek egyet minddel, de érdekes átolvasni.

Use the time of a total stranger in such a way that he or she will not feel the time was wasted.
Give the reader at least one character he or she can root for.
Every character should want something, even if it is only a glass of water.
Every sentence must do one of two things—reveal character or advance the action.
Start as close to the end as possible.
Be a sadist. No matter how sweet and innocent your leading characters, make awful things happen to them—in order that the reader may see what they are made of.
Write to please just one person. If you open a window and make love to the world, so to speak, your story will get pneumonia.
Give your readers as much information as possible as soon as possible. To heck with suspense. Readers should have such complete understanding of what is going on, where and why, that they could finish the story themselves, should cockroaches eat the last few pages.

Írói álnév?

2011-06-05T11:13:00.000-07:00

Érdekes kérdés az írói álnév. Azt hallottam, hogy J. K. Rowling azért rövidítette a nevét, mert a kiadó ezt javasolta, ugyanis úgy vélték, fiúk kevésbé szívesen vesznek kézbe egy nő által írt könyvet. Manapság egyre többen választanak hangzatos írói álneveket, azonban vékony a határ a között, amikor már nevetségessé válunk, és a között, amikor egy financiálisan hasznos.

1., Az első ok ugyanis az, hogy azt gondoljuk egy egzotikusabb név sokat dob a könyv megjelenésén, főleg ha olyan műfajban alkotunk (fantasy, sci-fi) vagy angol nevekkel írunk.

2., A második, aki egyszerűen nem akarja, hogy a neve kiderüljön.

3., Harmadik pedig aki az írói álnevébe egy külön személyiséget képzel bele.

Én magam mindig úgy gondoltam, hogy legjobb, ha az ember saját nevét ismerik, hadd kapjuk meg azt az elismerést, ha kijár nekünk. Nemrég azonban végigkérdeztem pár barátomat az alábbi kérdésekből.

1., Egyet értesz-e ezzel, amire Rowlingot is ösztönözték, hogy fiúk kevésbé veszik le a polcról egy női író könyvét?

2., Szívesebben olvasod-e a nem magyar név alatt futó könyvet, akár angol, akár valami más, számunkra idegen neve van a szerzőjének?

3., Illetve szívesebben olvasod-e a könyvet, ha a szerzőjének nem létező, de jól hangzó neve van?

Ezekre mindenki egyöntetűen azt válaszolta, hogy nem számít az írói álnév (az 1. kérdés azért megoszlott). De aztán megkérdeztem tőlük melyiket választanák: és kitaláltam egy hangzatos címet és egy magyar illetve egy angol nevet, ügyelve arra, hogy a magyar se legyen túl hétköznapi. Azok is az angolt választották, akik előtte azt mondták, nekik nem számít... (Volt aki megjegyezte, egyáltalán nem is olvas magyar könyveket, de az igazsághoz hozzá tartozik, hogy volt, aki csak olyanokat olvas, és a magyar nevet is választotta.) Szóval ilyenkor az ember elmondja az ideális választ, majd gyakorlatban a többséghez hasonlóan cselekszik.

Fontos, hogy a kérdés arra vonatkozik, hogy egy könyvesboltban állva megvenné-e, ha ott látja először. Az más kérdés, ha valaki már mesélt róla neki, vagy híres könyv, stb. Volt aki azt válaszolta, ő célzottan vásárol, és nem lézeng könyvesboltokban. Most azonban felteszem Nektek is a kérdést, és kérlek, képzeljétek el, hogy csak nézelődtök, vagy éppen célzottan vásároltok, de azért megláttok egy könyvet. Légy szíves Ti is válaszoljatok kommentben a kérdésekre!

Plusz még kérdés:

4., Mit szólnál, ha egy olyan írói álnevet látnál, hogy pl. D. E. és semmi más egyáltalán (ezt a monogramot most csak kitaláltam)?

5., JOBBAN tetszenek az olyan nevek, ahol hosszú rövidítések vannak: pl. C. S. Lewis, J. R. R. Tolkien?

6., Ha ezt megfordítjuk, és előlre kerül a vezetéknév, úgy már elveszti a hatását?

7., Alapvetően nevetségesnek tartjátok, ha valakinek írói álneve van?
8., Ti vennétek fel írói álnevet?

Tegyük fel, hogy ilyen fantasyhoz hasonló műfajú könyvről beszélünk. Légyszíves töltsétek ki ezt a tesztet a kommentben, nagyon kíváncsi vagyok az eredményre.

Köszönöm.

Az előszóról és utószóról

2011-06-04T06:18:00.000-07:00

Egy idézet, amivel teljesen egyetértek.

"Az előszó bosszant, mert művi úton akarja rám erőltetni azt a hangulatot, persze sikertelenül, amit az író - lustaságból vagy tehetség híján - nem volt képes megteremteni az első oldalakon, az utószó pedig egyszerűen hülyének tart, feltételezi, hogy nem értettem meg, mit olvastam - és megmagyarázza"
/Zsoldos Péter/

Az írás munka. Pont.

2011-06-01T06:30:00.000-07:00

"Loafing is the most productive part of a writer's life."

/James Norman Hall/

Lefordítva: A lézengés egy író életének legtermékenyebb része.

Egyszer láttam egy Háy János interjút, amiben arról mesélt, hogy amikor gondolkodik egy könyvéről, mindig bambul maga elé, és a felesége, vagy más családtagja ilyenkor mindig elkezdi kérdezgetni, mi a baja. Ezért újabban (legalábbis a műsor idejében, ami pár évvel ezelőtt volt) kitalálta, hogy ilyenkor bekapcsolja a televíziót, és úgy tesz, mintha azt nézné, persze nem figyel rá.

Valóban, amikor egy író alkot, azt a többi ember csak írásnak, csak gépelésnek látja, és nem érti, miért ne lehetne megszakítani ezt, hogy most őrá figyeljen. Ha az író elvonul, mondjuk egy teraszra, akkor ráadásul még a kilátásban is élvezkedik, tehát pláne szórakozással tölti az idejét. Kiváltképp érinti ez a kezdő írókat, akikről esetleg tudják ugyan, hogy ambíciókkal rendelkeznek, de valljuk be, amíg valakinek meg nem jelenik egy könyve, mindenki csak félvállról veszi: "áh, könyvet írsz, tényleg? hmm....". A már (el)ismert szerzők helyzete némileg egyszerűbb, de naivitás volna azt gondolni, hogy őket nem érinti ez a probléma.

Ha akiről beszélünk még gyerek, akkor a szülei noszogatják, hogy ne üljön egész nap, mozduljon már meg; tanuljon végre, stb. Amennyiben felnőtt, akkor egy felnőtt ember már komolyabban is vehetné az életet, ne álmodozzon; mivel öregszik, különösen fontos volna a testmozgás,; foglalkozzon a családjával, nyaralás alatt ne firkáljon. (Bár mondjuk nyaralás alatt tényleg nem szabad dolgozni, bár egy író általában szerelmes is a munkájába.)

Ha mindezt most azért olvassátok, mert azt hiszitek, valamiféle frappáns ötlettel zárom le a cikkem, csalódtok.

"What no wife of a writer can ever understand is that a writer is working when he's staring out of the window."

/Burton Rascoe/

(Azaz: Amit egyetlen író felesége sem fog valaha is megérteni az az, hogy az író dolgozik, mikor az ablakon bámul kifelé.)

Mary Sue

2011-05-29T12:11:00.000-07:00

Mary Sue-nak nevezik a sablonos, kiszámítható karaktereket, melynek férfi változata a Gary Stu, de a Mary Sue elnevezés az elterjedtebb, ezért férfi karaktereket is illetnek vele. Az elnevezés a '70-es évekből egy Star Trek paródiából származik, egyébként a Mary és a Sue angol nyelvterületen különösen gyakori neveket, ezt az átlagosságot próbálja tükrözni a megnevezés. Mary Sue (vagy Gary Stu, de a továbbiakban csak Mary Sue) leginkább a fantasykban vagy sci-ficben fordul elő, de tulajdonképpen bármely műfajban előrántható a kalapból.

Mary Sue legfőbb jellemzője, hogy tökéletes, mind külsőre, mind belsőre értendően. Főleg belsőre! Soha nem él vissza a helyzetével, mindig türelmes, megértő, tehetséges, stb. A környezet is hozzásegíti ehhez, pl. legjobb barátja nagyon ronda. Jellemző, hogy egy évek alatt nehéz munkával elsajátítható készséget ő napok alatt megtanul (pl. egy különleges vívási technikát), 36 nyelven beszél (még jobb, ha ezt tényként az olvasó nem ismeri, csak azt látja, hogy eddig mindenkivel gond nélkül elkommunikált). Általában nagyon káros a környezetére idézőjelesen, mivel annyira tehetséges, ügyes, tapasztalt, stb. hogy a körülötte lévők (akik csak átlagosak, de NEM gyengék) emiatt az olvasó számára amatőröknek látszanak. Mindenki irigy rá, vagy irreálisan szeretik, amikor irigykedniük kellene. Ha van egy jellemző tulajdonsága mégis, pl. türelmetlen, akkor ez csak azokban az esetekben mutatkozik meg, amikor az "áldozat" megérdemli. Ha egy Mary Sue nem menti meg a világot, nincs is jogosultsága tisztességes könyvszereplőnek neveznie magát. Általában ő az utolsó egy kihalt törzsből, vagy éppen árva, lemészárolták a családját, borzalmas szegénységben nőtt fel, miközben valójában egy uralkodó vagy egy nemes elveszett gyermeke, illetve ő a Kiválasztott, vagy ezeknek az elemeknek bármely átdolgozása, netán vegyítése egymással.

Ha ennyire sablonosak, hogyhogy nem látja ezt maga a szerző? Egyáltalán miért hozza létre őt? Azért, mert saját vágyait testesíti meg. Az ilyen szerzők gyakran alkalmaznak olyan helyzeteket, akadályokat, melyekkel maguk nem tudtak, nem tudnak, vagy úgy érzik, nem tudnának megküzdeni. Gyakran a Mary Sue ellenében dolgozó karakter úgy hal meg/veszíti el hatalmát, hogy be kell ismernie, Mary Sue-nak mindvégig igaza volt. Sokszor testesít meg a negatív szereplő olyan embert, akit az író a valóságban nem kedvel, vagy Mary Sue olyan nőt/férfit, akivel ízlése alapján szívesen randizna. Az írónak és a szereplőnek ilyen esetekben az ízlése is hasonló, ugyanazt a zenét hallgatják, ugyanaz a kedvenc ételük.

A Mary Sue karakterre ritkán hat a külvilág, ugyanolyan vonzó, ha már három napja nem mosdott, meg miután épp megölt véres harcban egy bengáli tigrist. A tulajdonságokat még sorolhatnánk, rengeteg ilyen létezik, és persze a történet függvénye is. Ezt ugyan sehol nem láttam máshol említve (lásd az alsó linkeket), de véleményem szerint az is Mary Sue tulajdonság, amikor pl. a főszereplőnek nagy, különleges színű lova van, és véletlenül sem barna, amikor egy bomba robbanása elől az utolsó másodpercben menekül meg, amikor valamit keres, és mondjuk 5 fiók van, s persze az utolsóban találja meg, a 3. csoda volna, az pedig, hogy rögtön az 1. legyen, az nem is létezhet.
Mary Sue-t gyermekkorában hatalmas traumák érték, felnőtt korában is sokszor megerőszakolják/visszaélnek a helyzetével. Mindig minden akadályt legyőz, de ha mégsem, az visszavezethető erre a gyermekkori traumára.

Ami még kimondottan jellemző, hogy a Mary Sue karakter nem azért akarja megmenteni a világot, vagy rendelkezik jóval kisebb, de jótékony céllal, mert erre különösebb oka van, hanem azért, mert "ő az a fajta", mert ő a jó. Tulajdonképpen lehet, hogy vágyai sincsenek ezen a célon kívül. (Mire is vágyna egy tökéletes ember?) Ja és persze, nem áhítozik a hírnévre, teljes titokban tartja, hogy ő most mentette meg a világot. (Ez akkor enm számít rossz pontnak, ha erre oka van, például fél, hogy az életére törnek.)

És persze Mary Sue nem csak pozitív szereplő lehet. A gonosz puszta gonoszságból dolgozik Mary Sue ellen, vagy a világot akarja elfoglalni, vagy a történelemkönyvekbe akar belekerülni. (Azért megjegyezném, amikor kicsi voltam, utóbbit a mesékben úgy bírtam.) És nem csak hogy be akar kerülni a történelemkönyvekbe, de ezért valami abszolút elvont ostobaságot akar véghezvinni. Vegyünk egy példát és egy ellenpéldát: 2 filmet (egyébként mindkettő jó film szerintem, tehát egyik értékéből sem akarok levonni). A Nevem: Senkiben Jack Boregarnak visszavonulása előtt le kell számolnia a Vadak Bandájával, tehát 500 (ha jól emlékszem) banditával. Erre Senki buzdítja őt, mert szeretné, hogy a példaképe bekerüljön a történelemkönyvekbe. Mivel Jack tudja, hogy a lovasok a nyeregtáskájukban robbanószert szállítanak, és azt is tudja, hogy azokban tartják ezeket, amelyek díszes kövekkel meg vannak jelölve, és csillognak, néhány lövésre van csak szüksége, hogy véghezvigye ezt a feladatot. Ez még nagyjából logikus is, Jack ugyanis vadnyugati hős, stb. tehát jogos, hogy nem artista mutatvánnyal akar még ismertebbé válni. (Ő egyébként pozitív szereplő, hiába nem arra szól a példa.) Az ellenpélda Michael Jackson Moonwalkere, amiben Katie-vel kihallgatják Frank LiDeo (?) nagy terveit. Természetesen a főgonosz hangosan ecseteli magában (vagy a kutyájának) a terveit, hiszen miért ne. Ő úgy akar bekerülni a történelemkönyvekbe, hogy elárasztja drogokkal a játszótereket, ami olyan értelemben reális, hogy ha a jövő nemzedéke az általa kifejlesztett drogtól függ, neki fognak engedelmeskedni. Csakhogy a filmben ezt így nem mondják, egyszerűen csak odadobtak neki egy célt. Ráadásul akkor inkább a világot akarja elfoglalni, kinek a történelemkönyvébe akar bekerülni, ha már mindenkit bedrogozott? És persze a földgömbön, amit nézeget egy tucat pók tanyázik, és ez neki bejön - csak a poén kedvéért. Valahol azt olvastam, hogy a neve egy Michael Jackson által ismert ember (menedzser, vagy egy híres ember, csak műveletlen vagyok?) nevének betűiből tevődött össze. Azért egy jó pontot is adok neki: azon kívül, hogy mindig mogyorót rágcsál, és ez alapján mindig nyomot hagy maga után (ez mégis csak valami jellemzőt, egyedi vonást ad neki), amikor hozzá kerül a kislány, akit Michael meg akar menteni, ugyan tipikus módon megvárja, amíg a főszereplő odaér, de legalább valóban úgy néz ki, mint aki bántani akarja a pozitív szereplőket, és nem azt csinálja, mint a legtöbb főgonosz (pl. Voldemort), hogy még órákig beszél hozzá, kiélvezi a sikerélményt, vagy olyan lassan közelít felé a fegyverrel, hogy az alatt bárki kiszabadítja az áldozatot, vagy pl. csak ő akarja megölni, nem engedi az embereinek, ezáltal mindig elszalasztva őt.

Egyébként már maga a "gonosz" megnevezés is arra utal, hogy a jó és rossz harcáról írtak már megint egy könyvet. Helyesen inkább protagonista (főszereplő, nem pedig jó!) és antagonista (aki akadályozza őt, de ez véletlen is lehet, sőt, lehet hogy neki van igaza!).

Csak a poén kedvéért (ezt egy barátom vetette fel): képzeljétek el, hogy a Gyűrűk Urában Sauron, vagy bármilyen más történetben a legyőzendő gonosz végül sikeresen elfoglalja a világot - na és ki mondta, hogy ezt a világ megsínylené? Persze, Sauronról tudjuk, hogy nem a hobbitvédelmi törvénnyel kezdené uralkodásának napjait, de azért érdekes kérdés, nem? De tényleg: ki mondta, hogy rögtön mindenféle gonoszságokat csinálna, aki el akarja foglalni a világot?

A gonosz karakter jellemvonásairól tervezek még cikket írni a blogba, nem elsősorban mary sue tekintetben.

Az alábbiakban linkelek néhány oldalt, ahol teszteket tölthetsz ki saját karakteredre vonatkozóan arról, vajon Mary Sue (Gary Stu)-e. Angoltudás szükséges, de megéri, elég alaposak, és jó gondolatokat vetnek fel.
http://www.katfeete.net/writing/marysue.html

http://www.springhole.net/quizzes/marysue.htm

http://quizilla.teennick.com/quizzes/6759588/mary-suegary-stu-test
http://keitorinasthore.tripod.com/id7.html
http://www.fanpop.com/external/7131629

Legtöbbjük a pontjaidat is összeadja és, és eredménnyel szolgál, de van ami fejben számoltat.

Teszt Harry Potter fanfictionhöz (szintén angol tudással):
http://www.theninemuses.net/hp/work/marysue.html

Itt olvashatsz a gonosz Mary Sue-ról (angol):
http://www.seventhsanctum.com/www/column/WayWorld53.html

A Wikipedia szerint:
http://en.wikipedia.org/wiki/Mary_Sue

Ahol még erről olvashatsz:
http://krono.inaplo.hu/index.php/inter/kultgyujt/610 --> MAGYAR!
http://www.fictionpress.com/s/1440163/1/ --> (ezt nem olvastam el, még csak át se futottam, csak azért mondom, mert nem szeretek olyat linkelni a blogomra, amiben nem tudom, mi áll, de hátha valakit érdekel)

Elvileg működniük kell a linkeknek, remélem, így is van, de lehet velük némi gond.

Lelkesítő 4

2011-05-22T04:10:00.000-07:00

"'Döbbenetes, mire képes az ember, ha megvan benne az akarat."

/Michael Jackson/

"Soha, semmivel sem vagyok elégedett. A tökéletességre törekszem; éppen ettől vagyok az, aki."

/Michael Jackson/

"Ha csak az ismert dolgok érdekelnének, lakatosnak mentem volna."

/Albert Einstein/

"A könyv ne csak barátunk, hanem ellenfelünk is legyen: értsük meg, de vitatkozzunk is vele."

/Denis Diderot/

"Én nem vagyok sztár, nem is akarok az lenni! Én legenda leszek!"

/Freddie Mercury/

Tudom, egy szál nyomorult kis romantikus történelmi regény nem váltja meg a világot. De az csodás volna, ha pár embert olvasás közben olyan boldoggá tenne, mint engem írás közben.
	Meg Cabot
Az írás nem okozója a gyötrelemnek, hanem gyötrelemből születik.
	Michel de Montaigne

Akkorra már megtanultam, hogy sohasem szabad kiszárítanom az írás kútját, hanem már akkor abba kell hagynom a munkát, mikor van még valami a kút fenekén, hadd teljen meg az éjszaka folyamán abból a forrásból, amely táplálja.
	Ernest Hemingway

Ne azért írj, hogy elmondj valamit, hanem azért, mert mondanivalód van.
	Emil M. Cioran

A jó irodalom nemcsak az égbe röpít, de ugyanakkor földhöz is csap.
	Müller Péter

Az író ellensége nem a kalózkodás, hanem az ismeretlenség.
	Tim O`Reilly

Minden irodalmi irány jogosult, ha művészi nívón áll - kivéve az unalmast.
	Móra Ferenc
Könnyebb egy csatát megnyerni, mint leírni.
	Móra Ferenc

A legtöbb írónak teleszkópszeme van, s míg a ködfoltokba kukucskál témáért, nem veszi észre, ami csak karnyújtásnyira van előtte. Ez is igazi tragikum, az író tragikuma.
	Móra Ferenc

A költők akkor is veszélyes vetélytársak, ha száz évvel ezelőtt meghaltak.
	Móra Ferenc

Az írók pályája rendesen előbb kezdődik, mint amikor már ők is tudnak róla.
	Móra Ferenc

Inkább a verseid írnád gondolatban, mint a gondolataid versben.
	Móra Ferenc
Amilyen a stílus, olyan az ember. Ugyan! Olyan kevés volna a jó ember!
	Móra Ferenc

A szellemesség nem eredeti gondolatokból áll, hanem eredeti gondolatfordulatokból.
	Móra Ferenc

Ha félsz a magánytól, ne írd meg az igazat.
	Jules Renard

Ha a közlendőm senkit sem bánt meg, nem mondtam semmit.
	Vavyan Fable

Minden látható eredmény mögött áll egy láthatatlan személy, aki nélkül nincs életmű.
	Szabó Magda

Ha a költemény nem jön olyan természetesen, ahogy levél sarjad a fán, jobb, ha egyáltalán nem is jön létre.
	John Keats

Minden bölcs, kinek gondolatait megismernem sikerült, arra tanított, hogy élni és írni úgy kell, mintha minden cselekedetünk utolsó lenne az életben, mintha minden leírott mondatunk után a halál tenne pontot.
	Márai Sándor

Úgy kell írni, hogy azonnal megértsék, mit akarunk mondani.
	Kosztolányi Dezső
Szókat kell csinálnunk. Újságok által ugyan igen megbántják a fület, de a fül hozzászokik az új szókhoz, s nyertünk általa.
	Kazinczy Ferenc

Rendre gyártja, ki vershez ért, egyik sorát a másikért.
	Samuel Butler

Első szabály. Ne használjunk pontosvesszőt! A pontosvesszők transzvesztita hermafroditák, amik az égvilágon semmit nem jelentenek. Mindössze azt jelzik, hogy leírójuk járt egyetemre.
	Kurt Vonnegut

Ha vonalazott papírt tesznek eléd - másra írj.
	Juan Ramón Jiménez

A szó nem fejezi ki jól az érzéseket. A megindultság mindig új, a szó mindig régi, ezért nem lehet kifejezni az indulatokat.
	Victor Hugo

Az irodalom a legjobb játék, amit az emberek kicsúfolására valaha is feltaláltak.
	Gabriel García Márquez

Nagy kérdés, remeket mi teremt: a tudás vagy az ihlet.
	Quintus Horatius Flaccus

Ha az orvosom azt mondaná, hogy csak hat percem van hátra élni, nem tűnődnék. Egy kicsit gyorsabban gépelnék.
	Isaac Asimov

Semmi sem nehezebb, s kíván erősebb jellemet, mint a kor szokásaival való szembeszegülés.
	Kurt Tucholsky

Normálisnak lenni nem minden, ha egyszer felfedezted, milyen másnak lenni.
	Alyson Noel

Miközben másokhoz próbálsz alkalmazkodni, alkalmatlanná válhatsz önmagad érdekeinek képviseletére.
	Csontos Márta

Jó, ha valaki megcsalja várakozásunkat, eltér az előre kialakított képtől. Egy ember típusba sorolása a vége az embernek, az elítélése. Hogyha nincs hová besorolni, ha nem mintapéldány, már a fele meg is van annak, amit kívánhatunk tőle. Nem rabja önmagának, a halhatatlanság egy szemerjét már megszerezte.
	Borisz Leonyidovics Paszternak

Amit tökéletességnek neveznek, az mindenben érdektelen. A tökéletességnek nincs egyénisége.
	Paul Léautaud

A nagy emberek meteorok: felemésztik önmagukat, hogy fénnyel árasszák el a világot.
	Napoleon Bonaparte

Akinek nincs jelleme, nem ember: tárgy.
	Nicolas Chamfort

Az ismertség előbb-utóbb megrontja az ember egyéniségét.
	Vámos Miklós

'Csak a közepes művek kifogástalanok – a nagy művek sohasem.

/Lucian Blaga/

A legfontosabb, amit a győzelemből megtanulhatunk, hogy képesek vagyunk rá.

Dave Weinbaum

Csak a döglött hal úszik az árral.

Lao Ce

"Lányomnak, Leonorának, akinek lankadatlan együttérzése és bátorítása nélkül e könyvet fele annyi ido alatt írtam volna meg."

/P.G.Wodehouse/

Akinek van gondolata, van hozzá szava is; de akinek szava van, még nem kell hogy gondolata is legyen.

Kung Fu-Ce

Azok a gondolatok, amelyeket magunkban őrzünk, kárba vesznek.

Paul Valéry

Ne próbáljunk meg más lenni. Csak legyünk jók. Jónak lenni az már eléggé más.

Arthur Freed

Hatalmas erő forrása, ha titkos magányodban meg célozod a hited, hogy nagy tettekre születtél.

Andrew Carnegie

Az írónak azt a célt kell maga elé tűznie, hogy erkölcsileg megjavítsa a maga korát, máskülönben csak hiú mulattatója az embereknek.

Honoré de Balzac

Jól írni, annyi mint jól gondolkozni, jól érezni és jól kifejezni - egyszerre kell hozzá szellem, lélek és ízlés.

Georges-Louis Leclerc Buffon

Sok mű sikerének az a titka, hogy a szerző eszméinek középszerűsége arányban van a közönség eszméinek a középszerűségével.

Nicolas-Sebastian Roch de Chamfort

A költő erős képzeletű ember, ki maga is megindul, megijed azoktól a képzeletbeli alakoktól, melyeket alkotott.

Denis Diderot

Egy műnek a való értékét csak a mű mondhatja el, mások csak beszélhetnek róla.

Egry József

Írni annyi, mint ítélőszéket tartani önmagunk felett.

Henrik Ibsen

Az irodalomban, manapság, jó a kőművesmunka, de rossz az építészet.

Joseph Joubert

Van író, aki azon kezdi, hogy csörgeti a stílusát, mert azt akarja elhitetni: aranya van.

Joseph Joubert

"Olvassa, amit írtam az olvasás öröméért. Minden más, amit talál benne – amit magával hozott az olvasáshoz."

/Ernest Hemingway/

Meddig a költőé a műve?

2011-05-22T04:00:00.000-07:00

Sokan állítják, hogy a verselemzéseknél túlzásba viszik az elemzők a téma értelmezését, és hogy belemagyarázás az egész. Én úgy gondolom, a versek elemzésének igenis van értelme, mert ha valódi költőről beszélünk, akkor az illető igenis ért hozzá, hogy úgy alkossa meg versét, ahogy azt a műértők várnák. A hatáskeltés, a hangszimbolika, a képek megjelenítése náluk már sokkal tudatosabb, mint a kezdők gondolnák, ám ez nem megy a tartalom, vagy a természetesség rovására - ettől profik.

Ugyanakkor azt mesélik, egyszer valaki kritikát írt Arany János egy verséről, és belefogalmazta, hogy a költő itt és itt erre és erre gondolt. Arany pedig, mikor ezt kézhez kapta, ráfirkálta a margóra: "Gondolta a fene!".

A versek azonban, még ha öncélúak is, legtöbb esetben közönség számára íródnak. (Maradjunk a hivatásos költőknél, a nem hivatásosakat ez a probléma amúgy is kevésbé érinti.) Egyes felfogások szerint "a mű addig az alkotóé, amíg megírja". Utána, ha közönség elé került, már az olvasók döntik el, számukra mit "gondolt" a költő. Ezt engedni kell nekik, hiszen csak így fogják szeretni az alkotást, sok költő viszont félreértettnek hiszi magát. A belemagyarázás persze elsősorban olyan nehezen érthető műveknél gyakori, mint a szimbolisták versei, és nem a görög epigrammáknál. A leglényegesebb, hogy maga a költő tudja, mit akar, még akkor is, ha az az akarat ellentétes érzelmek, vagy nagy kuszaságok leírására vonatkozik is.

Azt hiszem, igazságos felfogás ez, hogy a költőé addig a mű, amíg írja. Olvasóként ő is csak elképzelni tudja, amit olvas. Amíg írja, addig az övé tehát az alkotás. Addig kell a legtökéletesebbre csiszolnia. A kötetben már az olvasóké.

Kiből lesz író?

2011-05-21T13:33:00.000-07:00

Miért írnak az emberek?

Ezt csak azért írom ide, mert megfelelő bevezetőül szolgálhat. Nem gondolom, hogy választ kapunk rá, de az biztos, hogy sokkal több ember akar írni, mint ahány tud. Úgy gondolom, aki gyerekkorában kezdi az írást, akárcsak én, az hasonló okok miatt kezdi, mint maga is: rájön, hogy lapon bármi megtörténhet, ő irányít, és élvezi a bármi kiterjedtségét. Idősebb korban pedig - úgy vélem -, van valami divatszerűen vonzó az írásban, ahogy az ember próbálja a saját maga nagy gondolatait szavakba önteni. Hiába sikeredett kicsit gúnyosra ez a rész, a nagy írók sem profinak születtek, és mindenki jól teszi, aki belekezd az írásba, csak aztán tudja folytatni.

Természetesen mindenkinek saját okai lehetnek. Nora Robert egyik könyvének fülszövegén pl. az olvasható, hogy akkor kezdett írni, mikor egy hóvihar miatt 3 napig nem hagyta el a házát és unatkozott. Ennél kevésbé speciális okok is vezethetnek ide, pl. a már említett Kezdő írók kézikönyve is tartalmaz vicces válaszokat különböző emberektől erre a kérdésre.

Tanulható az írás?

Nem tudom. Már csak azért sem, mert ha az írás tanulható, nyilván van egy hely, ahol a sok író összebeszél, hogy soha nem tanítják meg senkinek, különben nem lennének többé nagy emberek. Viccet félretéve az írást gyakorolni nem csak lehet, kell is. Ezét lehet ilyen, és ehhez hasonló blogokat létrehozni, írói könyveket kiadni, illetve bárkitől tanácsot kérni. Azonban ülni egy padban és leckeszerűen elsajátítani az írás hozzávalóit... nem hiszem. Ez esetben már mindenki író lenne.

A tanult író, vagy költő nem a tehetség hiányát, és abszolút mértékben a tanulmányokra való építést jelenti. Két kifejezés jellemzi jól az adott lehetőségeket: poeta doctus és poeta natus, azaz tanult és született költő. Berzsenyi például inkább poeta doctus, míg Csokonai inkább poeta natus, ahogy Petőfi is. A kettő azonban együtt működik jól. A poeta doctus muszáj, hogy rendelkezzen azokkal az alapokkal, amelyek számára is biztosítják a költészethez való tehetséget. Nem azt jelenti az, hogy ő poeta doctus, hogy nincs tehtsége, hanem, hogy neki szüksége van a tanulásra ahhoz, hogy ezt annyira ki tudja hozni magából, mint egy poeta natus. Ez utóbbi azonban, ha nem tanul, hamar kiéghet, és az ösztöneiből eredő stílusára hamar ráun a közönség, hiába eredeti. Önmaga ismétlésébe megy át, vagy nem tud igazán alapokat kapni újításaihoz.

Bárkiből lehet író?

Szerintem nem. Író abból lehet, aki ír. (Ez a mondat mélyebb, mint amilyennek látszik, gondolkozz, talán Neked is jelent majd valamit. És igen, valóban ez a legnehezebb, és legnagyobb feladat. nekiülni.)

Aki író akar lenni, bátran kérjen mástól tanácsot, de maga döntse el, mit fogad meg.

Az első hatvan oldal

2011-05-21T12:40:00.000-07:00

Az emberek sokszor mondják, hogy az unalmas könyvek első hatvan oldalán kell túltenni magad, és utána már szórakoztató lesz a könyv. Olvasóként ez nem rossz felfogás, íróként azonban nagyon is az. Az író nem számítson arra, hogy az olvasók várnak és várnak addig, amíg a történet szála bonyolódni nem látszik. Én elvárom egy könyvtől, hogy már az első oldalon is izgalmas legyen (kis túlzással persze). Ez nem jelenti azt, hogy nem is olvasom el, ha egy könyv eleje unalmas, de meg lesz a véleményem, és amikor írok, törekszem rá, hogy ilyen értelemben különb legyek.

Persze nem kell túlzásba vinni a dolgokat: az elő mondat nem arra való, hogy a történetben lévő összes poént előre lelőjük vele. De ne adjunk magunknak hatvan oldalas haladékot. Mindazt, amit ezeken a lapokon megismernénk, próbáljuk elrejteni a cselekmény közben, amennyire csak lehetséges.

"Próbálom kihagyni a részeket, amiket az emebrek átlapoznak."
/Elmore Leonard/

Alexander Steele (szerk.): Kezdő írók kézikönyve

2011-05-21T08:17:00.000-07:00

Pár éve Magyarországon is napvilágot látott a kötet, mely a New York-i Gotham Irodalmi Műhely tanárainak gyűjteménye. Egy-egy fejezetben térnek ki a külön témákra (mint pl.: karakterek, leírás, nézőpont, cselekmény, stb.), s tizenegy fejezete sorra megoldandó feladatokat kínál az olvasóknak. Ebbe belefogni tehát mindenképpen egy nagy jegyzetfüzettel érdemes. Amennyiben valaki átlépi a feladatokat, fontos mozzanatot hagy ki, hiszen az írásról olvasni nem minden, gyakorlatban kell fejlődni. A könyv függelékében megtalálható Raymond Carver novellája, A katedrális, melyet előre el kell olvasni, s ezt később példának használják a szerzők a különféle szempontok szemléltetésére. Persze világirodalmi művekből is idéznek, magyaráznak. Az utolsó fejezet a könyved kiadásáról szól, a kézirat megszerkesztéséről, novella folyóirathoz való benyújtásáról, fülszöveg és kiadónak írt kísérőlevél megírásáról, ügynökök kereséséről - és véleményem szerint remek tanácsokat ad. Egyetlen hátránya, hogy ezt az utolsó részt nem dolgozták át a magyar közönség számára: a felsorolt kiadók, folyóiratok, honlapok mind amerikaiak, vagy angol nyelvűek.(A levélforma elrendezése is az, ám ez még a legkisebb probléma.)

Hallottam pár véleményt erről a könyvről, és kivétel nélkül mind dicsérő volt - egyetlen általános nézetet kivéve, mellyel a könyv elolvasása, és feladatinak végigcsinálása után nem értek egyet. Sokak szerint olyasmiket mond el, amiket az ember magától is gondolna. Ezzel vitatkoznék. A könyv nagyon sokat segít már csupán abban is, hogy az embernek átfogóbb képe legyen saját írásáról. Valóban az átlag ember, miután elolvasta azt gondolja mondjuk a karakterek megformázásáról: igen, igen, ez így van, ám előtte nem volt képes megfogalmazni ezt a gondolatot. Tipikus esete ez annak, amikor elmondanak neked valamit, és rájössz, hogy teljesen igaz, s azt gondolod, hogy lehet, hogy magadtól nem jöttél rá (akár egy matekpéldánál). De magadtól nem jöttél rá. Ez a lényeg, és be kell ismerned. Ráadásul a kötet tartalma mindenre kiterjed, s lesz egy tudatos hozzáállásod az íráshoz, egy átfogó képed, hogy ha azt mondják, hogy leírás, neked eszedbe fog jutni az a pár dolog, amit itt újként tanultál meg. Én tehát vitatkozom azzal az állítással, hogy a könyv nem mond újat. Ha olvasol egy jó könyvet meg egy rossz könyvet, nem mindig tudod megfogalmazni, miért jobb a jó, de érzed. Ha viszont írni kezdesz, ez fontossá válik, és ezt a tudatosságot elsajátíthatod ebből a könyvből. Akkor is, ha előtte mindent tudtál. De azért ne nagyképűsködjünk: rengeteg dolog magamtól nem jutott eszembe, és ha a könyv nem mondja, ma se tudnám. És nem kell azt mondani, hogy mégis.

Ezen kívül saját hibáid látod meg a feladatok során. Nagyon jó, kreatív, időnként valóban nehéz feladatokat kapsz. Legnagyobb döbbenet talán akkor érhet, amikor kapsz egy egyszerűnek tűnő feladatot, és nem hogy a visszaolvasásnál szembesül vele, hogy nem sikerült teljesítened, de el se tudod kezdeni. Ezek egyébként akár ötletként, vagy ihletforrásként is szolgálhatnak egy későbbi írásaidhoz.

A kezdő írók kézikönyve novella- és regényírásról szól, így a költők most is kimaradtak. Úgy veszem észre, számukra mintha kevesebb segítség lenne, de talán csak nem vagyok elég szemfüles. (Meg azt kevésbé keresem.)

A kezdő írók kézikönyvét csak ajánlani tudom. Persze azoknak, akik valóban végig megoldják a feladatait, de maga a szöveg is segítségedre lehet, később akárhányszor újra leveheted a polcról átismételni. Ez az egyetlen ilyen témájú könyv eddig, amit elolvastam, de némi utánajárás/-nézés után úgy gondolom, ez lehet a legjobb (magyar nyelven). A többi, amit láttam, az már szerintem is ismert dolgokat szedett csokorba.

Megjelent: - Amerikában 2003-ban, Magyar fordításban (Sári B. László, illetve a novella: Matolcsi Gábor) 2010-ben

Írta: a műhely tanárai

Szerkesztette: Alexander Steele
Én, ha jól emlékszem, Alexandrában vásároltam. Ott, és a Libriben biztosan megtalálod, de szerintem kisebb üzlet(láncok)ban is.

Lelkesítő 3

2011-05-21T07:45:00.000-07:00

Az itt következő történetet nyilván nem először halljátok/olvassátok majd, és ha unjátok, minden okotok megvan rá. Azonban nem véletlenül idézik minden olyan témakörben, ahol az eredetiség a lényeg. Olvasd el még egyszer, hátha ismét mond majd valamit.

La Fontaine: A molnár, a fia meg a szamár

Egy apa fia meg szamara társaságában vonult Keshan poros utcáin a rekkenő déli hőségben.

1.
Az apa a szamáron ült, a fiú pedig vezette a jószágot. ,,Szegény gyermek! - vélekedett egy járókelő. - Rövid lábacskája alig tud lépést tartani a szamár gyors járásával. Hogyan is lehet valaki ilyen lusta, hogy tétlenül ül a szamarán, és elnézi, hogy a kisgyerek agyonhajszolja magát." Az apa megszívlelte a bírálatot: a következő sarkon leszállt, és fiacskáját ültette fel a szamárra.

2.
De nem telt sok időbe, mikor egy újabb járókelő szólalt meg rosszallóan: ,,Micsoda arcátlanság! A kis csibész úgy trónol a szamáron, mint valami király, szegény öreg apja meg loholhat mellette." Ez meg a fiút szomorította el, és kérte apját, hogy üljön fel mögé a szamárra.

3.
,,Ki látott már ilyet?! - hallatta ekkor zsémbelődő hangját egy asszony a fátyla alól. - Micsoda állatkínzás! Szegény párának leszakad a háta, a két semmirekellő meg úgy terpeszkedik rajta, mintha egy dívány volna az a szerencsétlen jószág!" Apa és fia a szidalom hallatán összenéztek, és szó nélkül mindketten leszálltak a szamárról.

4.
De csak néhány lépést tettek meg a szamár mellett, egy idegen máris gúnyolódni kezdett rajtuk: ,,Hogy lehettek ennyire ostobák? Sétálni viszitek talán azt a szamarat? Minek tartjátok, ha nem is dolgozik, hasznot se hajt nektek, és még arra se jó, hogy vigye valamelyikőtöket?"

5.
Az apa egy marék szalmát adott a szamár szájába, másik kezét fia vállára tette, és így szólt: ,,Bárhogyan teszünk is, mindig akad valaki, akinek nem tetszik a dolog. Azt hiszem, legjobb lesz, ha eztán csakis a magunk feje után megyünk.

Megjegyzés: Én úgy ismerem a végét, hogy dühükben összekötik a szamár lábait, vállukra veszik, és végül maguk cipelik azt. Majd találkoznak egy bolonddal, aki kineveti őket: "Ilyet se láttam még, a két ember sétál, s hátukon cipelik a szamarat!". Nekem ez jobban tetszett, mikor kicsi voltam, így ismertem meg. Talán a "bolond" szó miatt tetszik ez a verzió, mert előtte a sok "eszes" okoskodott...

Utóhatás

2011-05-21T07:39:00.000-07:00

Sok olyan mese/történet létezik, aminek hatására a valóságban tudományos szakszavak keletkeznek.

Ilyen például az orvostudományban Lewis Caroll Alice Csodaországban című műve alapján elnevezett Alice In Wonderland Szindróma. A Wikipedia szerint:
"Az Alice csodaországban szindróma, más néven Todd-szindróma (Alice in Wonderland syndrome, azaz AIWS) Lewis Carroll 1865-ös azonos című könyve után kapta nevét, amelyben az író a szindróma következtében jelentkező képzavarhoz hasonló helyzeteket írt le. Valószínű, hogy Lewis Carroll migrénjeinek következtében fellépő hallucinációja ihlethette a könyv jellegzetes képeit is ^[1]. Az AIWS-t először 1955-ben John Todd yorkshire-i pszichiáter írta körül, így Todd-szindrómaként is ismert " (A Wikipedia.hu-n persze további részletek.)

Ugyanennek a történetnek folytatásából, az Alice Tükörországbanból származik egy etológiai kifejezés.
"A Vörös királynő (Red Queen) egy hipotézis az evolúcióbiológiában. Lewis Carroll: Alice Tükörországban című meséjére vezethető vissza az elnevezés. A mesében Alice a Vörös Királynő birodalmába érkezve azt vette észre, hogy minden lakójának rohannia kellett, csak hogy egy helyben maradhasson.

Evolúcióbiológusok ezt az analógiát alkalmazták a gazda-parazita fegyverkezési versenyt magyarázó elméletben, amely szerint a paraziták alapvető hatással voltak és vannak a szexualitás kialakulására és fenntartására. Ezeknek ugyanis sikerességük érdekében állandóan alkalmazkodni kell gazdájuk, mint legszűkebb környezetük ökológiájához és megújuló védekezőrendszeréhez. Így a paraziták jelenthetik a gyorsan változó környezetet (egy gazdageneráció alatt általában sokkal több parazita-generáció nő fel) gazdáik számára, és megfelelő szelekciós nyomást biztosíthathatnak egy olyan hatékony ellenszer kifejlesztéséhez, mint a szexuális rekombináció, mely állandó változásokkal (futás) lehetővé teszi a a megfelelő védekezést és túlélést (egy helyben maradás)."
(Wikipedia.hu)

Persze nem Alice meséje az egyetlen, ami pár szakszóval gazdagította a tudományt. J. M. Barrie műve alapján megjelent pszichológiai fogalomként a Pán Péter-szindróma, ami arra utal, ha valaki lélekben görcsösen gyerek marad, felelőtlen és önállótlan.

Ám nem csak kifejezések, nevek is bejárhatnak külön életutat, miután kikeltek a könyvből.

Azt mondják, a Wendy név a Pán Péter után terjedt el az angol nyelvterületű országokban önálló alakban. A mesében a Gwendolyn beceneveként szerepel. (Gwendolyn Moira Angela Darling.) Állítólag J. M. Barrie (a dráma és a könyv szerzője) a nevet az angol "friendly" szóból vette, amit egy gyerek sejpítve a "wendy"-hez hasonlóképpen ejtett ki.

Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjében azt mondják, a Tünde név Vörösmarty saját alkotása, mely természetesen a lány tündér létére utal. A Csongor nevet is ő hozza újra használatba.

És természetesen: Hétszűnyű Kapanyányimonyók a Fehérlófiából se egy utolsó név.

Lelkesítő 2

2011-05-21T07:32:00.001-07:00

Soha nem tanultam olyan embertől, aki egyetértett velem.

/Robert Anson Heinlein/

A legjobb, ha az ember valami megbotránkoztató dologgal nyit. Leginkább így lehet tudatni a világgal, hogy megjelentél a színen.
/Freddie Mercury/

Tudósítóként lassan mindenki rájön, hogy ugyanarról a szituációról szögesen eltérő történeteket is el lehet mesélni.
	/Joris Luyendijk/

Egy érdekes személlyel készített interjú még nem biztos, hogy érdekes interjú is.
	/Joris Luyendijk/

Merészelj szuverén lény lenni, akkor is, ha kényelmesebb a banálokra támaszkodni, és minimális mértékben gondolkodni!

/Vavyan Fable/

Lehet, hogy elfelejtik, mit mondtál nekik, de soha nem fogják elfelejteni, hogy hogyan érezték magukat szavaidtól.
	/Carl William Buehner/

"A különbség a sikertelen és a sikeres ember között nem feltétlenül a tehetség, hanem a kitartás."

/Adam J. Jackson/

"Az embernek mindene meglehet az Életben, amit akar, feltéve, hogy pontosan tudja, mit akar, és miért akarja."

/Adam J. Jackson/

"Ne bánkódj, amikor nem méltatnak, hanem törekedj arra, hogy érdemes legyél az elismerésre."

/Abraham Lincoln/

"Lassan haladok, de sosem hátrafelé."
	/Abraham Lincoln/

"A világon semmiféle tehetség el nem vesz. Nem olyan bolond a természet, hogy hiába teremtsen erőket. Amit teremt, azért teremti, hogy hasznát vegye."

/Petőfi Sándor/

"Minden géniusz más szemszögből látja a világot társainál, és ez az ő tragédiája."

/Henry Havelock Ellis/

"A világnak csak a jó könyvre van szüksége, de arra nincs, hogy ismerje az író nevét."
	/Eötvös Károly/

"Mutassatok nekem egy hőst, és írok nektek egy tragédiát."

/Scott Fitzgerald/

"Mindenkinek, aki nagyon valamilyen, büdösül népes az ellentábora."
	/Vavyan Fable/

"Inkább írj csak magadnak, és ne legyen közönséged, mint hogy a közönségednek írj, és ne legyél önmagad."
	/Cyril Vernon Connolly/

"Sikeres üzletmenet láttán mindig gondolj arra, hogy valaki egyszer lépett egy merészet!"
	/Peter Ferdinand Drucker/

Lelkesítő 1

2011-05-20T14:09:00.000-07:00

Az itt következő idézetek természetesen első- (sőt másod-) sorban is az írásról szólnak, de nem csak íróktól származnak. Az írás folyamatáról, mikéntjéről szólank, de olyasmiről is, ami az íráshoz kell, kitartásról, és mindenről, ami a témát érinti, sikerekről, ötletekről, fantáziáról, és vannak idézetek, amik megfogadhatók, ha például csalódott vagy egy rossz kritika miatt, vagy nincs ötleted - és mindenről, ami ide köthető.

"Vannak oylan könyvek, melyekben a legjobb részek a kezdő- és a hátlap."
/Charles Dickens/

"Bár egy tehetséges hízelgő a legjobb társaságnak tűnik, míg melletted áll, de ha mást kezd dicsérni, rögtön megkérdőjelezed az ízlését."
/Charles Dickens/

A történet három részből áll: van eleje, aztán jön a zűrzavar, és egyszer csak vége van.
/Philip Larkin/

Induljunk ki egy egyéniségből, és mielőtt az ember kettőt pislantana, máris típus lesz belőle; induljunk ki egy típusból, és nem hoztunk létre semmit.

/F. Scott Fitzgerald/

Azért írok, hogy kiderüljön, mit is gondolok.

/Daniel J. Boostin/

[Az írás] a bevett szófordulatok elleni kampány.

/Martin Amis regényíró/

Dolgozzunk át orrvérzésig.

/Donald Newlove/

A festészet olyan művészet, amikor megvédenek egy sima felületet az időjárástól, de kiteszik azt a kritikának.
/Ambrose Bierce/

A tervező nem akkor tudja, hogy tökéleteset alkotott, ha már nincs mit hozzátenni, hanem ha nincs mit elvenni.

/Antoine de Saint-Exupéry/

Amikor azt mondod: "Feladom!", gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja: "Egek, micsoda lehetőség!"

/H. Jackson Brown amerikai író/

Az igazat bármelyik bolond képes elmondani. De jól hazudni, ahhoz tehetség kell.

/Samuel Butler/

A képzelőerő fontosabb, mint az ismeret.

/Albert Einstein/

Az írás gyakran nehéz dolog, de az ember néha úgy érzi, hogy elvarázsolták. Mindig biztos voltam benne, hogy a történetek a saját életüket élik, és hogy a világ legfontosabb dolgai közé tartoznak.
/David Almond/

Az írás annyit tesz, mint magunkat olvasni.

/Max Fisch/

Ne aggódj. Máskor is ment az írás, most is menni fog. Semmi mást nem kell tenned, mint leírnod egyetlenegy igaz mondatot. A legigazabb mondatot, amit tudsz.

/Ernest Hemingway/

A világ, bocsánat, szar, de ugyanakkor színes is, és mindkét tulajdonságából remek regényeket szőhetünk.

/Fritz Gesing/

Az a regény, amely meggyőz a maga igazságáról, akkor is igaz, ha tele van hazugsággal.

/Mario Vargas Llosa/

A jó író abbahagyja, ahol mások folytatnák, és folytatja, ahol mások abbahagynák.

/ Forbáth Imre /

A kritikusok (...) szívesen hangsúlyozzák, hogy egy bizonyos könyv egy másik kortárs vagy irodalomtörténeti mű "hatása alatt" született, még akkor is, ha a szerző a nevezett művet még hírből sem ismeri. A kritikusok magától értetődően abból indulnak ki, hogy a szerzők ugyanolyan műveltek és fantáziátlanok, mint ők maguk.

/Jostein Gaarder/

Az író tud írni. A nagy író tud nem írni, amikor nem tud írni.

/Ancsel Éva/

Először egyszerűen írunk és rosszul. Aztán bonyolultan és rosszul. Majd bonyolultan és jól. Végül egyszerűen és jól.

/Vámos Miklós /

Amit az ember leírt, az többé nem sanyargatja.

/Ernest Hemingway/

Az a mű, amelyet elolvasnak: él, az a mű, amelyet másodszor is elolvasnak: megmarad. /Alexandre Dumas (ifj.)/

Az íróság ott kezdődik, mikor az ember felelősséget érez egy alany és egy állítmány összefűzésekor is; mert az is becsületvizsga; állítás, amiért helyt kell állni.
/Illyés Gyula/

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK.

Amikor egy vers ismerős érzésről szól...

2011-05-20T13:43:00.000-07:00

"Jaj, de felvet a tehetség!
Ha akarnám, mekkora zseni lehetnék!
Csak hogy, éppen nem érek rá akarni;
Sokat kell a fülem tövét vakarni."
/Berény Róbert/